1 Mózes 37  Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

József és testvérei

37 Jákób Kánaán földjén lakott, ahol már az apja is jövevényként élt.

² Ez a története Jákób családjának.

József 17 éves korában a nyájaknál segített a pásztorkodásban azoknak a testvéreinek, akik Jákób feleségeinek, Bilhának és Zilpának a fiai voltak. József rossz híreket hordott a testvéreiről apjuknak.

³ Izráel már öreg volt, amikor József született, emiatt a gyermekei közül őt szerette a legjobban, és szép színes ruhát csináltatott neki. ⁴ A testvérei látták, hogy Jákób jobban szereti Józsefet, mint őket, emiatt annyira megharagudtak Józsefre, hogy már békességgel köszönni sem tudtak neki.

⁵ Történt egyszer, hogy József különös álmot látott, amelyet elmesélt testvéreinek, akik még inkább meggyűlölték emiatt. ⁶ Ezt mondta nekik: „Figyeljetek ide, mit álmodtam! ⁷ Aratáskor együtt dolgoztunk a mezőn: kévékbe kötöttük a levágott gabonát. Lám, egyszer csak az én kévém fölkelt, és egyenesen megállt! S azok a kévék, amelyeket ti kötöttetek, odagyűltek az én kévém köré, és földig hajoltak előtte!”

⁸ A testvérei így válaszoltak: „Mit képzelsz, te leszel a király fölöttünk? Majd bizony még uralkodni fogsz rajtunk!” Álmai és szavai miatt még inkább haragudtak rá.

⁹ József azonban ismét álmot látott, és azt is elmondta testvéreinek: „Megint álmot láttam. Képzeljétek, a nap és a hold, meg tizenegy csillag odajött hozzám, és földig hajoltak előttem.” ¹⁰ Elmondta ezt az álmát apjának is, aki megszidta érte: „Micsoda álom ez?! Csak nem képzeled, hogy jómagam, édesanyáddal és a testvéreiddel együtt eléd járulunk, és földre borulunk előtted?” ¹¹ De azért Jákób jól megjegyezte ezt a dolgot magának. A testvérei pedig féltékenyek lettek Józsefre.

¹² Történt ezután, hogy József testvérei elmentek Sikembe apjuk nyájait legeltetni. ¹³ Izráel hívta Józsefet: „Édes fiam, gyere csak! Elküldelek testvéreidhez, akik Sikemben legeltetik nyájaimat.”

„Igen, atyám, elmegyek” — felelte József.

^14-15 „Eredj, nézd meg, jól vannak-e testvéreid és a nyájak! Hozz nekem hírt róluk!” — mondta Izráel, és útnak indította Józsefet a Hebron völgyéből.

Amikor József megérkezett Sikem vidékére, sehol sem találta a testvéreit. Amint ott bolyongott, találkozott valakivel, aki megkérdezte: „Mit keresel itt?”

¹⁶ „A testvéreimet! — felelte József. — De ha tudod, hová mentek a nyájakkal, kérlek, mondd meg!”

¹⁷ Az ember válaszolt: „Igen, itt voltak, de már továbbmentek. Hallottam, hogy Dótánba igyekeztek.”

Így hát József utánuk ment Dótánba, ahol rájuk is akadt.

Józsefet eladják rabszolgának

¹⁸ Józsefet már messziről fölismerték a testvérei. De még mielőtt a közelükbe ért volna, összebeszéltek, hogy meggyilkolják: ¹⁹ „Nézzétek, itt jön a híres álomlátó — mondták egymásnak —, ²⁰ gyertek, üssük agyon, s dobjuk valami verembe! Azután azt mondjuk, hogy valami vadállat ölte meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!”

²¹ De Rúben meg akarta menteni József életét, ezért ezt javasolta: „Hallgassatok rám, ne üssük agyon! ²² Ne gyilkoljátok meg, csak dobjátok ebbe a verembe, itt a pusztában!” Azért mondta ezt, hogy később megmentse Józsefet a testvérei kezéből, és visszavigye apjához.

²³ Így azután, mikor József megérkezett, nem ölték meg, csak letépték róla színes ruháját, amelyet viselt, ²⁴ és bedobták egy üres ciszternába, amelyből a víz már kiszáradt.

²⁵ Azután leültek enni. Amint fölnéztek, látták, hogy egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik meg voltak rakva mindenféle illatos fűszerrel, balzsammal és mirhával, amelyet Egyiptomba vittek. ²⁶ Akkor Júda ezt javasolta testvéreinek: „Nézzétek, mi hasznunk abból, ha meggyilkoljuk a testvérünket, és eltitkoljuk? ²⁷ Inkább adjuk el rabszolgának a kereskedőknek! Ne emeljünk rá kezet, hiszen mégiscsak a testvérünk!” Ebbe a többiek is beleegyeztek. ²⁸ Amikor midjáni kereskedők jöttek arra, a testvérek kihúzták Józsefet a ciszternából, majd húsz ezüstért eladták rabszolgának. A kereskedők pedig Egyiptomba vitték Józsefet.

²⁹ Közben Rúben máshol járt, majd visszament a ciszternához, de akkor már Józsefet nem találta ott. Ettől nagyon megrémült, és a gyász jeléül megszaggatta ruháját. ³⁰ Majd visszament testvéreihez, és rémülten újságolta nekik: „Képzeljétek, a fiú nincs a ciszternában! Jaj nekem! Most mitévő legyek?”

³¹ Azok meg leöltek egy kecskét, és a Józsefről letépett színes ruhát belemártották a kecske vérébe. ³² Majd ezt a véres ruhát vitték apjukhoz, és ezt mondták neki: „Atyánk, ezt a ruhát találtuk! Nézd meg, nem a fiad ruhája ez?”

³³ Jákób azonnal fölismerte József ruháját, és felkiáltott: „Ez a fiam ruhája! Gonosz vadállat tépte szét Józsefet, biztosan megette őt!” ³⁴ Jákób megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta a fiát. ³⁵ Fiai és leányai mind hiába próbálták vigasztalni, Jákób egyre csak kesergett József után, és ezt hajtogatta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba — gyászolom őt, amíg élek!” Így siratta Józsefet sokáig.

³⁶ Eközben Józsefet a midjáni kereskedők Egyiptomba vitték, és ott eladták rabszolgának. A fáraó testőrségének kapitánya, Potifár vette meg a fiút.