1 Mózes 32:22-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
22 Azonban a saját családját: két feleségét, a két másodfeleségét és a tizenegy fiát még aznap este átvitte a Jabbók-patak gázlóján a túlsó partra. 23 Azután az állatait is átvitte a gázlón.
Jákób küzd az ismeretlen férfival
24 Miután mindezt elvégezte, Jákób egyedül maradt a patak innenső partján egész éjjel. Ekkor egy ismeretlen férfi jelent meg, akivel Jákób egészen hajnalig küzdött. 25 Amikor az idegen látta, hogy nem bír Jákóbbal, ráütött a csípőjére. Ettől Jákób forgócsontja kificamodott.
26 Az ismeretlen ekkor azt mondta: „Engedj el, mert hajnalodik!”
„Semmiképpen — válaszolta Jákób —, amíg meg nem áldasz engem!”
27 Akkor az megkérdezte: „Mi a neved?”
Jákób beismerte: „Jákób[a] vagyok.”
28 Az idegen ezt mondta: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel[b] lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!”
29 Jákób megkérdezte: „Kérlek, áruld el te is a neved!”
De az ismeretlen visszakérdezett: „Miért akarod tudni a nevem?” — azután megáldotta Jákóbot.
30 Jákób ekkor fölkiáltott: „Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem!” Ezért nevezte Jákób azt a helyet Penúélnek[c]. 31 A nap éppen akkor kelt föl, amikor Jákób elhagyta Penúélt, és átkelt a gázlón. Csak sántítva tudott járni a csípősérülése miatt. 32 Izráel népe mind a mai napig nem eszi meg azt a részét a levágott állatok húsának, amely a csípőforgónál van, mivel Jákóbot ezen a helyen érte a csapás.
Read full chapterFootnotes
- 1 Mózes 32:27 Jákób Azt jelenti: „Csaló”.
- 1 Mózes 32:28 Izráel Jelentése: „Aki Istennel harcol”, vagy: „Istenért harcol”, vagy: „Isten harcol”.
- 1 Mózes 32:30 Penúél Jelentése: „Isten arca”.
1 Mózes 32:22-32
Hungarian Károli
22 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
24 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté csípõjének forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27 És monda néki: Mi a te neved? És õ monda: Jákób.
28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.
29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá õt ott.
30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem.
31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig sántít vala csípõjére.
32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípõ forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípõje forgócsontjának inahúsa.
Read full chapterCopyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center