Add parallel Print Page Options

36 Ha egy férfi úgy gondolja, hogy a menyasszonya lassan túlhaladja a házasságra legalkalmasabb kort, és ezért feleségül akarja venni, ám vegye feleségül. Azzal, hogy összeházasodnak, nem vétenek semmit. 37 Egy másik férfi azonban lehet, hogy arra a szilárd meggyőződésre jut, hogy nem akar megházasodni, és teljesen szabadon dönthet ebben, semmi sem kényszeríti. Így eldöntheti, hogy mégsem veszi feleségül azt a leányt, akit korábban eljegyzett. Ez a férfi is helyesen döntött. 38 Tehát az is helyesen teszi, aki a menyasszonyával összeházasodik. Aki azonban nem házasodik meg, az még helyesebben cselekszik.

39 A férjes asszony maradjon a férjével, amíg a férje él. Ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az új férje is az Úr követője legyen. 40 Azonban boldogabb lesz, ha nem megy újra férjhez. Ez a véleményem, és hiszem, hogy Isten Szelleme bennem lakik.

Ne okozzatok senkinek megütközést!

Most pedig a bálványoknak felajánlott ételáldozattal kapcsolatban írok nektek.

Ahogy írtátok, „mindnyájan jól ismerjük ezeket a dolgokat”. Azonban a puszta ismeret még nem elég, mert a tudás önmagában csak felfuvalkodottá tesz. A szeretet ellenben a többieket erősíti. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, akkor még semmit sem ismer úgy, ahogy kellene. De ha valaki igazán szereti Istent, azt Isten is közelről és bensőségesen ismeri.

A bálványoknak felajánlott ételáldozatokról tehát azt mondom: tudjuk, hogy a bálványok valójában semmik, és csak egyetlen Isten van. Mert vannak úgynevezett „istenek”, akár az égben, akár a földön — és valóban sok ilyen „isten” és „úr” van —, nekünk azonban csak egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől a mindenség származik. Mi őérte élünk. Hasonlóképpen, egyetlen Úr van, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala élünk.

Ezt azonban nem minden hívő testvérünk tudja! Vannak, akik nemrég még a bálványokat tisztelték. Ha az ilyen ember továbbra is eszik a bálványoknak áldozott ételből, akkor úgy érzi, hogy még mindig a bálványokhoz tartozik. Mivel pedig nem biztos benne, hogy ezt helyesen teszi, rossz a lelkiismerete. Isten számára azonban nem az tesz bennünket kedvessé, hogy mit eszünk, vagy mit nem. Nem lesz belőle hátrányunk, ha visszautasítunk egy ételt, és attól sem leszünk jobbak, ha elfogyasztjuk.

Csak arra vigyázzatok, hogy a ti szabadságotok — vagyis, hogy akármit megehettek — nehogy megütközést okozzon azoknak, akik még gyengék a hitben! 10 Mert lehet, hogy a felfogásod helyes, de megláthat téged egy ilyen gyenge testvér, amint éppen együtt étkezel a bálványimádókkal a hamis istenek templomában. Ezen felbátorodva azután ő is eszik a bálványoknak áldozott ételekből — annak ellenére, hogy ezt ő helytelennek tartja. 11 Így azután a szabad gondolkodásoddal te okozod a vesztét a testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 12 Amikor ilyen módon vétkeztek a testvéretek ellen, akkor valójában Krisztus ellen vétkeztek. Megsebzitek a testvéretek erőtlen lelkiismeretét azzal, hogy miattatok olyat tesz, amit rossznak tart. 13 Ezért ha a testvérem megütközik azon, hogy én megeszek valamit, akkor inkább sohasem eszem húst, csakhogy ezt elkerüljem!