John 20:1-10
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Resurrection of Jesus
20 Early on the first day of the week, while it was still dark, Mary Magdalene came to the tomb and saw that the stone had been removed from the tomb. 2 So she ran and went to Simon Peter and the other disciple, the one whom Jesus loved, and said to them, “They have taken the Lord out of the tomb, and we do not know where they have laid him.” 3 Then Peter and the other disciple set out and went toward the tomb. 4 The two were running together, but the other disciple outran Peter and reached the tomb first. 5 He bent down to look in and saw the linen wrappings lying there, but he did not go in. 6 Then Simon Peter came, following him, and went into the tomb. He saw the linen wrappings lying there, 7 and the cloth that had been on Jesus’ head, not lying with the linen wrappings but rolled up in a place by itself. 8 Then the other disciple, who reached the tomb first, also went in, and he saw and believed; 9 for as yet they did not understand the scripture, that he must rise from the dead. 10 Then the disciples returned to their homes.
Read full chapter
Giovanni 20:1-10
Nuova Riveduta 2006
La risurrezione di Gesù
20 (A)Il primo giorno della settimana, la mattina presto, mentre era ancora buio, Maria Maddalena andò al sepolcro e vide la pietra tolta dal sepolcro. 2 Allora corse verso Simon Pietro e l’altro discepolo che Gesù amava, e disse loro: «Hanno tolto il Signore dal sepolcro e non sappiamo dove l’abbiano messo».
3 Pietro e l’altro discepolo uscirono dunque e si avviarono al sepolcro. 4 I due correvano assieme, ma l’altro discepolo corse più veloce di Pietro e giunse primo al sepolcro; 5 e, chinatosi, vide le fasce per terra, ma non entrò. 6 Giunse intanto anche[a] Simon Pietro, che lo seguiva, ed entrò nel sepolcro, e vide le fasce per terra 7 e il sudario, che era stato sul capo di Gesù, non per terra con le fasce, ma piegato in un luogo a parte. 8 Allora entrò anche l’altro discepolo che era giunto per primo al sepolcro, e vide, e credette. 9 Perché non avevano ancora capito la Scrittura, secondo la quale egli doveva risuscitare dai morti. 10 I discepoli dunque se ne tornarono a casa.
Read full chapterFootnotes
- Giovanni 20:6 TR e M omettono anche.
Johannes 20:1-10
Schlachter 2000
Die Auferstehung Jesu Christi
20 Am ersten Tag der Woche aber kommt Maria Magdalena früh, als es noch finster war, zum Grab und sieht, dass der Stein von dem Grab hinweggenommen war.
2 Da läuft sie und kommt zu Simon Petrus und zu dem anderen Jünger, den Jesus lieb hatte, und spricht zu ihnen: Sie haben den Herrn aus dem Grab genommen, und wir wissen nicht, wo sie ihn hingelegt haben!
3 Nun gingen Petrus und der andere Jünger hinaus und begaben sich zu dem Grab.
4 Die beiden liefen aber miteinander, und der andere Jünger lief voraus, schneller als Petrus, und kam zuerst zum Grab,
5 und er beugte sich hinein und sah die leinenen Tücher daliegen, ging jedoch nicht hinein.
6 Da kommt Simon Petrus, der ihm folgte, und geht in das Grab hinein und sieht die Tücher daliegen
7 und das Schweißtuch, das auf seinem Haupt war, nicht bei den Tüchern liegen, sondern für sich zusammengewickelt an einem besonderen Ort.
8 Darauf ging auch der andere Jünger hinein, der zuerst zum Grab gekommen war, und er sah und glaubte.
9 Denn sie verstanden die Schrift noch nicht, dass er aus den Toten auferstehen müsse.
10 Nun gingen die Jünger wieder heim.
Read full chapter
János 20:1-10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A tanítványok üresen találják Jézus sírját(A)
20 A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. 2 Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”
3 Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. 4 Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. 5 Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. 6 Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. 7 Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. 8 Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. 9 Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.
Jézus megjelenik a magdalai Máriának(B)
10 Ezután a tanítványok hazamentek,
Read full chapter
Jean 20:1-10
La Bible du Semeur
Le tombeau vide(A)
20 Le dimanche matin, très tôt, Marie de Magdala se rendit au tombeau. Il faisait encore très sombre. Elle vit que la pierre fermant l’entrée du sépulcre avait été ôtée de devant l’ouverture. 2 Alors elle courut prévenir Simon Pierre et l’autre disciple, celui que Jésus aimait.
– On a enlevé le Seigneur de la tombe, leur dit-elle, et nous n’avons aucune idée de l’endroit où on l’a mis.
3 Pierre sortit donc, avec l’autre disciple, et ils se rendirent tous deux au tombeau. 4 Ils couraient tous les deux ensemble, mais l’autre disciple, plus rapide que Pierre, le distança et arriva le premier au tombeau. 5 En se penchant, il vit les linges funéraires par terre, mais il n’entra pas. 6 Simon Pierre, qui le suivait, arriva alors. Il entra dans le tombeau, vit les linges qui étaient par terre, 7 et le linge qui avait enveloppé la tête de Jésus, non pas avec les linges funéraires, mais enroulé[a] à part, à sa place.
8 Alors l’autre disciple, celui qui était arrivé le premier, entra à son tour dans le tombeau. Il vit, et il crut. 9 En effet, jusque-là ils n’avaient pas encore compris que Jésus devait ressusciter, comme l’avait annoncé l’Ecriture.
10 Les deux disciples s’en retournèrent alors chez eux.
Read full chapterFootnotes
- 20.7 Ce qui peut vouloir dire que le linge avait gardé la forme de la tête de Jésus. Le corps du Ressuscité avait dû passer à travers les bandelettes mêmes : il passera à travers des portes fermées. C’est cette vue qui a convaincu les deux disciples de la réalité de la résurrection.
Acts 6:8-15
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Arrest of Stephen
8 Stephen, full of grace and power, did great wonders and signs among the people. 9 Then some of those who belonged to the synagogue of the Freedmen (as it was called), Cyrenians, Alexandrians, and others of those from Cilicia and Asia, stood up and argued with Stephen. 10 But they could not withstand the wisdom and the Spirit[a] with which he spoke. 11 Then they secretly instigated some men to say, “We have heard him speak blasphemous words against Moses and God.” 12 They stirred up the people as well as the elders and the scribes; then they suddenly confronted him, seized him, and brought him before the council. 13 They set up false witnesses who said, “This man never stops saying things against this holy place and the law; 14 for we have heard him say that this Jesus of Nazareth[b] will destroy this place and will change the customs that Moses handed on to us.” 15 And all who sat in the council looked intently at him, and they saw that his face was like the face of an angel.
Read full chapter
Atti 6:8-15
Nuova Riveduta 2006
Arresto di Stefano
8 (A)Ora Stefano, pieno di grazia e di potenza[a], faceva grandi prodigi e segni tra il popolo. 9 Ma alcuni della sinagoga detta «dei Liberti»[b], dei Cirenei, degli Alessandrini, di quelli di Cilicia e d’Asia si misero a discutere con Stefano; 10 e non potevano resistere alla sapienza e allo Spirito con cui egli parlava. 11 Allora istigarono degli uomini che dissero: «Noi lo abbiamo udito mentre pronunciava parole di bestemmia contro Mosè e contro Dio». 12 Essi misero in agitazione il popolo, gli anziani, gli scribi; e, venutigli addosso, lo afferrarono e lo condussero al sinedrio; 13 e presentarono dei falsi testimoni, che dicevano: «Quest’uomo non cessa di proferire parole [di bestemmia] contro {questo} luogo santo e contro la legge. 14 Infatti lo abbiamo udito affermare che quel Nazareno, Gesù, distruggerà questo luogo e cambierà gli usi che Mosè ci ha tramandati».
15 E tutti quelli che sedevano nel sinedrio, fissati gli occhi su di lui, videro il suo viso simile a quello di un angelo.
Read full chapter
Apostelgeschichte 6:8-15
Schlachter 2000
Die falsche Anklage gegen Stephanus
8 Und Stephanus, voll Glauben und Kraft, tat Wunder und große Zeichen unter dem Volk.
9 Aber etliche aus der sogenannten Synagoge der Libertiner[a] und Kyrenäer und Alexandriner und derer von Cilicien und Asia standen auf und stritten mit Stephanus.
10 Und sie konnten der Weisheit und dem Geist, in dem er redete, nicht widerstehen.
11 Da stifteten sie Männer an, die sagten: Wir haben ihn Lästerworte reden hören gegen Mose und Gott!
12 Und sie wiegelten das Volk und die Ältesten und die Schriftgelehrten auf und überfielen ihn, rissen ihn fort und führten ihn vor den Hohen Rat.
13 Und sie stellten falsche Zeugen, die sagten: Dieser Mensch hört nicht auf, Lästerworte zu reden gegen diese heilige Stätte und das Gesetz!
14 Denn wir haben ihn sagen hören: Jesus, der Nazarener wird diese Stätte zerstören und die Gebräuche ändern, die uns Mose überliefert hat!
15 Und als alle, die im Hohen Rat saßen, ihn anblickten, sahen sie sein Angesicht wie das Angesicht eines Engels.
Read full chapterFootnotes
- (6,9) d.h. der freigelassenen jüdischen Sklaven.
Apostolok 6:8-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Istvánt a Főtanács előtt vádolják
8 István telve volt Isten kegyelmével és erejével, ezért nagy csodákat és jeleket tett a nép között. 9 Azonban egyes cirénei, alexandriai, ciliciai és kis-ázsiai zsidók, akik az úgynevezett szabadosok zsinagógájához tartoztak, vitatkozni kezdtek Istvánnal. 10 De a Szent Szellem olyan bölcsességet adott Istvánnak, hogy annak a vitatkozók nem tudtak ellenállni.
11 Ekkor titokban rávettek néhány embert, hogy tanúskodjanak István ellen, és ezt mondják róla: „Hallottuk, amikor István gyalázta Mózest és Istent!” 12 Ezzel István ellen uszították a tömeget, a nép vezetőit és a Törvény tanítóit, akik odarohantak Istvánhoz, letartóztatták, és a Főtanács elé állították. 13 Hamis tanúkat is hoztak, akik megerősítették a vádat: „Ez az ember mindig a Templom és a Törvény ellen beszél. 14 Hallottuk, amikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus le fogja rombolni a Templomot, és megváltoztatja azokat a hagyományokat, amelyeket Mózes parancsolt nekünk.”
15 Amikor a Főtanácsban ülők Istvánra néztek, olyannak látták az arcát, mint amilyen egy angyalé.
Read full chapter
Actes 6:8-15
La Bible du Semeur
Etienne témoin de Jésus-Christ
8 Etienne était rempli de la grâce et de la puissance divines et accomplissait de grands prodiges et des signes miraculeux au milieu du peuple. 9 Alors des membres de la synagogue dite des Affranchis[a], composée de Juifs de Cyrène, d’Alexandrie, de Cilicie et de la province d’Asie, se mirent à discuter avec lui, 10 mais ils se montraient incapables de résister à la sagesse de ses paroles, que lui donnait l’Esprit.
11 Là-dessus, ils payèrent des gens pour dire : Nous l’avons entendu prononcer des paroles blasphématoires contre Moïse et contre Dieu.
12 Ils ameutèrent ainsi le peuple, les responsables du peuple et les spécialistes de la Loi. Survenant à l’improviste, ils s’emparèrent d’Etienne et l’amenèrent au Grand-Conseil. 13 Là, ils firent comparaître de faux témoins qui déposèrent contre lui :
Cet homme que voici, dirent-ils, ne cesse de discourir contre ce lieu saint et contre la Loi de Moïse. 14 En effet, nous l’avons entendu dire que ce Jésus de Nazareth détruirait ce lieu et changerait les coutumes que Moïse nous a transmises.
15 Tous ceux qui siégeaient au Grand-Conseil avaient les yeux fixés sur Etienne et son visage leur apparut comme celui d’un ange.
Read full chapterFootnotes
- 6.9 La synagogue des Affranchis (esclaves libérés) était surtout fréquentée par des descendants de Juifs emmenés comme esclaves en 63 av. J.-C. par le général romain Pompée.
Acts 7:1-5
New Revised Standard Version Catholic Edition
Stephen’s Speech to the Council
7 Then the high priest asked him, “Are these things so?” 2 And Stephen replied:
“Brothers[a] and fathers, listen to me. The God of glory appeared to our ancestor Abraham when he was in Mesopotamia, before he lived in Haran, 3 and said to him, ‘Leave your country and your relatives and go to the land that I will show you.’ 4 Then he left the country of the Chaldeans and settled in Haran. After his father died, God had him move from there to this country in which you are now living. 5 He did not give him any of it as a heritage, not even a foot’s length, but promised to give it to him as his possession and to his descendants after him, even though he had no child.
Read full chapterFootnotes
- Acts 7:2 Gk Men, brothers
Atti 7:1-5
Nuova Riveduta 2006
Discorso di Stefano
7 (A)Il sommo sacerdote disse: «Le cose stanno proprio così?»
2 Egli rispose: «Fratelli e padri[a], ascoltate. Il Dio della gloria apparve ad Abraamo, nostro padre, mentre egli era in Mesopotamia, prima che si stabilisse in Caran, 3 e gli disse: “Esci dal tuo paese e dal tuo parentado, e va’ nel paese che io ti mostrerò”[b]. 4 Allora egli lasciò il paese dei Caldei e andò ad abitare in Caran; e di là, dopo che suo padre morì, Dio lo fece venire in questo paese che ora voi abitate. 5 In esso però non gli diede in proprietà neppure un palmo di terra[c], ma gli promise di darla in possesso a lui e alla sua discendenza dopo di lui, quando egli non aveva ancora nessun figlio.
Read full chapter
Apostelgeschichte 7:1-5
Schlachter 2000
Das Zeugnis des Stephanus vor dem Hohen Rat
7 Da sprach der Hohepriester: Verhält sich denn dies so?
2 Er aber sprach: Ihr Männer, Brüder und Väter, hört! Der Gott der Herrlichkeit erschien unserem Vater Abraham, als er in Mesopotamien war, bevor er in Haran wohnte,
3 und sprach zu ihm: »Geh hinaus aus deinem Land und aus deiner Verwandtschaft und zieh in das Land, das ich dir zeigen werde!«[a]
4 Da ging er aus dem Land der Chaldäer und wohnte in Haran. Und nach dem Tod seines Vaters führte er ihn von dort herüber in dieses Land, das ihr jetzt bewohnt.
5 Und er gab ihm kein Erbteil darin, auch nicht einen Fußbreit, und verhieß, es ihm zum Eigentum zu geben und seinem Samen[b] nach ihm, obwohl er kein Kind hatte.
Read full chapter
Apostolok 7:1-5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
István védekező beszéde
7 A főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?” 2 Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor ő Mezopotámiában lakott, s még nem költözött Háránba. 3 Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!«[a] 4 Ekkor Ábrahám kiment a káldeusok országából[b], és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek. 5 Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy talpalatnyit sem. Azonban megígérte, hogy majd neki és leszármazottjainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 7:3 Idézet: 1Móz 12:1.
- Apostolok 7:4 kaldeusok országa Más néven: „Babilon”, azaz Mezopotámia déli része. Lásd 7:2.
Actes 7:1-5
La Bible du Semeur
7 Le grand-prêtre lui demanda : Reconnais-tu les faits qui te sont reprochés ?
2 Etienne dit alors :
Chers frères et pères de notre peuple, écoutez-moi : le Dieu glorieux apparut jadis à notre ancêtre Abraham, quand il vivait encore en Mésopotamie, avant de s’établir à Harân, 3 et il lui dit : Quitte ton pays et ta parenté, et va dans le pays que je t’indiquerai[a]. 4 C’est ainsi qu’Abraham quitta la Chaldée et vint se fixer à Harân. De là, après la mort de son père, Dieu le fit venir dans le pays où vous habitez actuellement. 5 Pourtant, il ne lui donna ici aucune propriété, pas même un mètre carré de terre. Mais il lui promit de lui donner le pays tout entier, à lui et à ses descendants après lui, alors qu’à cette époque il n’avait pas encore d’enfant[b].
Read full chapter
Acts 7:47-60
New Revised Standard Version Catholic Edition
47 But it was Solomon who built a house for him. 48 Yet the Most High does not dwell in houses made with human hands;[a] as the prophet says,
49 ‘Heaven is my throne,
and the earth is my footstool.
What kind of house will you build for me, says the Lord,
or what is the place of my rest?
50 Did not my hand make all these things?’
51 “You stiff-necked people, uncircumcised in heart and ears, you are forever opposing the Holy Spirit, just as your ancestors used to do. 52 Which of the prophets did your ancestors not persecute? They killed those who foretold the coming of the Righteous One, and now you have become his betrayers and murderers. 53 You are the ones that received the law as ordained by angels, and yet you have not kept it.”
The Stoning of Stephen
54 When they heard these things, they became enraged and ground their teeth at Stephen.[b] 55 But filled with the Holy Spirit, he gazed into heaven and saw the glory of God and Jesus standing at the right hand of God. 56 “Look,” he said, “I see the heavens opened and the Son of Man standing at the right hand of God!” 57 But they covered their ears, and with a loud shout all rushed together against him. 58 Then they dragged him out of the city and began to stone him; and the witnesses laid their coats at the feet of a young man named Saul. 59 While they were stoning Stephen, he prayed, “Lord Jesus, receive my spirit.” 60 Then he knelt down and cried out in a loud voice, “Lord, do not hold this sin against them.” When he had said this, he died.[c]
Read full chapter
Atti 7:47-60
Nuova Riveduta 2006
47 Fu invece Salomone che gli costruì una casa. 48 L’Altissimo però non abita in edifici[a] fatti da mano d’uomo, come dice il profeta:
49 “Il cielo è il mio trono, e la terra lo sgabello dei miei piedi. Quale casa mi costruirete”, dice il Signore, “o quale sarà il luogo del mio riposo?
50 Non ha la mia mano creato tutte queste cose?”[b]
51 (A)«Gente di collo duro e incirconcisa di cuore e d’orecchi, voi opponete sempre resistenza allo Spirito Santo; come fecero i vostri padri, così fate anche voi. 52 Quale dei profeti non perseguitarono i vostri padri? Essi uccisero quelli che preannunciavano la venuta del Giusto, del quale voi ora siete divenuti i traditori e gli uccisori; 53 voi, che avete ricevuto la legge promulgata dagli angeli e non l’avete osservata».
Stefano, primo martire della fede
54 Essi, udendo queste cose, fremevano di rabbia in cuor loro e digrignavano i denti contro di lui. 55 Ma Stefano, pieno di Spirito Santo, fissati gli occhi al cielo, vide la gloria di Dio e Gesù che stava alla destra di Dio, 56 e disse: «Ecco, io vedo i cieli aperti e il Figlio dell’uomo in piedi alla destra di Dio». 57 Ma essi, gettando grida altissime, si turarono gli orecchi e si avventarono tutti insieme sopra di lui; 58 e, cacciatolo fuori dalla città, cominciarono a lapidarlo. I testimoni deposero i loro mantelli ai piedi di un giovane, chiamato Saulo. 59 E continuarono a lapidare Stefano mentre pregava[c] e diceva: «Signore Gesù, accogli il mio spirito». 60 Poi, messosi in ginocchio, gridò ad alta voce: «Signore, non imputare loro questo peccato». E detto questo si addormentò.
Read full chapter
Apostelgeschichte 7:47-60
Schlachter 2000
47 Salomo aber erbaute ihm ein Haus.
48 Doch der Höchste wohnt nicht in Tempeln, die von Händen gemacht sind, wie der Prophet spricht:
49 »Der Himmel ist mein Thron und die Erde der Schemel für meine Füße. Was für ein Haus wollt ihr mir bauen, spricht der Herr, oder wo ist der Ort, an dem ich ruhen soll?
50 Hat nicht meine Hand das alles gemacht?«[a] —
51 Ihr Halsstarrigen und Unbeschnittenen an Herz und Ohren! Ihr widerstrebt allezeit dem Heiligen Geist; wie eure Väter, so auch ihr!
52 Welchen Propheten haben eure Väter nicht verfolgt? Und sie haben die getötet, die vorher das Kommen des Gerechten ankündigten, dessen Verräter und Mörder ihr nun geworden seid
53 — ihr, die ihr das Gesetz auf Anordnung von Engeln empfangen und es nicht gehalten habt!
Die Steinigung des Stephanus
54 Als sie aber das hörten, schnitt es ihnen ins Herz, und sie knirschten mit den Zähnen über ihn.
55 Er aber, voll Heiligen Geistes, blickte zum Himmel empor und sah die Herrlichkeit Gottes, und Jesus zur Rechten Gottes stehen;
56 und er sprach: Siehe, ich sehe den Himmel offen und den Sohn des Menschen zur Rechten Gottes stehen!
57 Sie aber schrien mit lauter Stimme, hielten sich die Ohren zu und stürmten einmütig auf ihn los;
58 und als sie ihn zur Stadt hinausgestoßen hatten, steinigten sie ihn. Und die Zeugen legten ihre Kleider zu den Füßen eines jungen Mannes nieder, der Saulus hieß.
59 Und sie steinigten den Stephanus, der betete und sprach: Herr Jesus, nimm meinen Geist auf!
60 Und er kniete nieder und rief mit lauter Stimme: Herr, rechne ihnen diese Sünde nicht an! Und nachdem er das gesagt hatte, entschlief er.
Read full chapterFootnotes
- (7,50) Jes 66,1-2.
Apostolok 7:47-60
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
47 Mégis Salamon építette fel a Templomot.
48 De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta[a] is mondja:
»Azt mondja az Örökkévaló:
49 A Menny a trónom,
és a Földön pihen lábam.
Miféle házat építhetnétek nekem,
milyen helyet, ahol megpihenjek?
50 Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?«”[b]
51 István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők! 52 A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«. 53 Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!”
Istvánt megkövezik
54 Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. 55 István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. 56 Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”
57 Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. 58 Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. 59 Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” 60 Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 7:48 próféta Ézsaiás, Isten egyik legnagyobb prófétája, aki Kr.e. 750–680 között szolgált.
- Apostolok 7:50 Idézet: Ézs 66:1–2.
Actes 7:47-60
La Bible du Semeur
47 Mais ce fut Salomon qui bâtit le Temple. 48 Cependant, le Dieu très-haut n’habite pas dans des édifices construits par des mains humaines. C’est ce que dit le prophète :
49 Mon trône, c’est le ciel,
et mon marchepied, c’est la terre.
Quelle est donc la maison |que vous me bâtirez, |dit le Seigneur,
quelle demeure |pour mon lieu de repos ?
50 Toutes ces choses, |n’est-ce pas moi qui les ai faites[a] ?
51 O vous hommes obstinés qui, comme de véritables incirconcis, gardez votre cœur et vos oreilles fermés, vous résistez toujours à l’Esprit Saint ! 52 Vous ressemblez bien à vos ancêtres ! Y a-t-il un seul prophète que vos ancêtres n’aient pas persécuté ? Ils ont tué ceux qui annonçaient la venue du seul Juste. Et vous, maintenant, vous l’avez trahi et assassiné ! 53 Oui, vous avez bien reçu la Loi de Dieu par l’intermédiaire des anges, mais vous ne l’avez jamais observée …
L’exécution d’Etienne
54 A ces mots, ceux qui siégeaient au Grand-Conseil devinrent fous de rage : ils grinçaient des dents contre Etienne. 55 Mais lui, rempli du Saint-Esprit, leva les yeux au ciel et vit la gloire de Dieu, et Jésus debout à la droite de Dieu. Alors, il s’écria : 56 Ecoutez : je vois le ciel ouvert et le Fils de l’homme debout à la droite de Dieu.
57 A ces mots, ils se mirent à vociférer et à se boucher les oreilles. D’un même élan, ils se ruèrent sur lui, 58 le traînèrent hors de la ville et le lapidèrent. Les témoins avaient déposé leurs vêtements aux pieds d’un jeune homme nommé Saul.
59 Pendant qu’ils jetaient des pierres sur lui, Etienne priait ainsi : Seigneur Jésus, reçois mon esprit !
60 Puis il tomba à genoux et, de toutes ses forces, lança un dernier cri : Seigneur, ne leur demande pas compte de ce péché !
Après avoir dit ces mots, il expira.
Read full chapter
Matthew 21:33-42
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Parable of the Wicked Tenants
33 “Listen to another parable. There was a landowner who planted a vineyard, put a fence around it, dug a wine press in it, and built a watchtower. Then he leased it to tenants and went to another country. 34 When the harvest time had come, he sent his slaves to the tenants to collect his produce. 35 But the tenants seized his slaves and beat one, killed another, and stoned another. 36 Again he sent other slaves, more than the first; and they treated them in the same way. 37 Finally he sent his son to them, saying, ‘They will respect my son.’ 38 But when the tenants saw the son, they said to themselves, ‘This is the heir; come, let us kill him and get his inheritance.’ 39 So they seized him, threw him out of the vineyard, and killed him. 40 Now when the owner of the vineyard comes, what will he do to those tenants?” 41 They said to him, “He will put those wretches to a miserable death, and lease the vineyard to other tenants who will give him the produce at the harvest time.”
42 Jesus said to them, “Have you never read in the scriptures:
‘The stone that the builders rejected
has become the cornerstone;[a]
this was the Lord’s doing,
and it is amazing in our eyes’?
Footnotes
- Matthew 21:42 Or keystone
Matteo 21:33-42
Nuova Riveduta 2006
Parabola dei malvagi vignaiuoli
33 (A)«Udite un’altra parabola: c’era un padrone di casa, il quale piantò una vigna, le fece attorno una siepe, vi scavò una buca per pigiare l’uva e vi costruì una torre[a]; poi l’affittò a dei vignaiuoli e se ne andò in viaggio. 34 Quando fu vicina la stagione dei frutti, mandò i suoi servi dai vignaiuoli per riceverne i frutti. 35 Ma i vignaiuoli presero i servi e ne picchiarono uno, ne uccisero un altro e un altro lo lapidarono. 36 Da capo mandò degli altri servi, in numero maggiore dei primi; ma quelli li trattarono allo stesso modo. 37 Alla fine mandò loro suo figlio, dicendo: “Avranno rispetto per mio figlio”. 38 Ma i vignaiuoli, veduto il figlio, dissero tra di loro: “Costui è l’erede; venite, uccidiamolo e facciamo nostra la sua eredità”. 39 Lo presero, lo cacciarono fuori dalla vigna e lo uccisero. 40 Quando verrà il padrone della vigna, che farà a quei vignaiuoli?» 41 Essi gli risposero: «Li farà perire malamente, quei malvagi, e affitterà la vigna ad altri vignaiuoli i quali gli renderanno i frutti a suo tempo».
42 Gesù disse loro: «Non avete mai letto nelle Scritture:
“La pietra che i costruttori hanno rifiutata è diventata pietra angolare[b]; ciò è stato fatto dal Signore, ed è cosa meravigliosa agli occhi nostri”[c]?
Footnotes
- Matteo 21:33 Una torre, da dove i guardiani esercitavano la sorveglianza sulla vigna.
- Matteo 21:42 Pietra angolare, lett. testa d’angolo.
- Matteo 21:42 +Sl 118:22-23.
Matthäus 21:33-42
Schlachter 2000
Das Gleichnis von dem Hausherrn und den Weingärtnern
33 Hört ein anderes Gleichnis: Es war ein gewisser Hausherr, der pflanzte einen Weinberg, zog einen Zaun darum, grub eine Kelter darin, baute einen Wachtturm, verpachtete ihn an Weingärtner und reiste außer Landes.
34 Als nun die Zeit der Früchte nahte, sandte er seine Knechte zu den Weingärtnern, um seine Früchte in Empfang zu nehmen.
35 Aber die Weingärtner ergriffen seine Knechte und schlugen den einen, den anderen töteten sie, den dritten steinigten sie.
36 Da sandte er wieder andere Knechte, mehr als zuvor; und sie behandelten sie ebenso.
37 Zuletzt sandte er seinen Sohn zu ihnen und sprach: Sie werden sich vor meinem Sohn scheuen!
38 Als aber die Weingärtner den Sohn sahen, sprachen sie untereinander: Das ist der Erbe! Kommt, lasst uns ihn töten und sein Erbgut in Besitz nehmen!
39 Und sie ergriffen ihn, stießen ihn zum Weinberg hinaus und töteten ihn.
40 Wenn nun der Herr des Weinbergs kommt, was wird er mit diesen Weingärtnern tun?
41 Sie sprachen zu ihm: Er wird die Übeltäter auf üble Weise umbringen und den Weinberg anderen Weingärtnern verpachten, welche ihm die Früchte zu ihrer Zeit abliefern werden.
42 Jesus spricht zu ihnen: Habt ihr noch nie in den Schriften gelesen: »Der Stein, den die Bauleute verworfen haben, der ist zum Eckstein geworden. Vom Herrn ist das geschehen, und es ist wunderbar in unseren Augen«?[a]
Read full chapterFootnotes
- (21,42) Ps 118,22-23.
Máté 21:33-42
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(A)
33 „Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba. 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.
35 A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek. 36 Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. 37 Végül a gazda azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!« Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.
38 Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, akkor a miénk lesz az öröksége!« 39 Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.
40 Mit gondoltok, mit tesz majd a tulajdonos ezekkel a bérlőkkel, ha megérkezik?”
41 A vallási vezetők ezt válaszolták: „Mivel kegyetlenek voltak, kegyetlenül elpusztítja őket, a szőlőt pedig olyan bérlőknek adja, akik szüret idején behozzák a neki járó termést.”
42 Jézus ekkor azt mondta: „Az van megírva az Írásokban:
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak.
Az Örökkévaló tette sarokkővé,
mi pedig csodáljuk.«[a]
Sohasem olvastátok ezt?
Read full chapterFootnotes
- Máté 21:42 Idézet: Zsolt 118:22–23.
Matthieu 21:33-42
La Bible du Semeur
La culpabilité des chefs religieux juifs(A)
33 Ecoutez encore une parabole : Un homme avait une propriété. Il y planta une vigne, l’entoura d’une haie, y creusa un pressoir et y bâtit une tour de guet[a]. Après cela, il la loua à des vignerons et partit en voyage.
34 A l’approche des vendanges, il envoya ses serviteurs auprès de ces vignerons pour recevoir le produit qui lui revenait. 35 Mais les vignerons se précipitèrent sur ces serviteurs : l’un d’eux fut roué de coups, un autre fut tué, un troisième assommé à coups de pierres.
36 Le propriétaire envoya alors d’autres serviteurs, plus nombreux que les premiers. Mais ils furent reçus de la même manière par les vignerons.
37 Finalement, il leur envoya son propre fils en se disant : « Pour mon fils au moins, ils auront du respect. »
38 Mais dès que les vignerons aperçurent le fils, ils se dirent entre eux : « Voilà l’héritier ! Venez ! Tuons-le ! Et récupérons son héritage ! »
39 Ils se jetèrent donc sur lui, le traînèrent hors du vignoble et le tuèrent. 40 Quand le propriétaire de la vigne viendra, comment agira-t-il envers ces vignerons ?
41 Ils lui répondirent : Il fera exécuter sans pitié ces misérables, puis il confiera le soin de sa vigne à d’autres vignerons qui lui donneront sa part de récolte en temps voulu.
42 Et Jésus ajouta : N’avez-vous jamais lu dans les Ecritures :
La pierre que les constructeurs |ont rejetée
est devenue la pierre principale, |la pierre d’angle.
C’est du Seigneur |que cela est venu
et c’est un prodige à nos yeux[b].
Footnotes
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.