Isaiah 42:5-16
New Revised Standard Version Catholic Edition
5 Thus says God, the Lord,
who created the heavens and stretched them out,
who spread out the earth and what comes from it,
who gives breath to the people upon it
and spirit to those who walk in it:
6 I am the Lord, I have called you in righteousness,
I have taken you by the hand and kept you;
I have given you as a covenant to the people,[a]
a light to the nations,
7 to open the eyes that are blind,
to bring out the prisoners from the dungeon,
from the prison those who sit in darkness.
8 I am the Lord, that is my name;
my glory I give to no other,
nor my praise to idols.
9 See, the former things have come to pass,
and new things I now declare;
before they spring forth,
I tell you of them.
A Hymn of Praise
10 Sing to the Lord a new song,
his praise from the end of the earth!
Let the sea roar[b] and all that fills it,
the coastlands and their inhabitants.
11 Let the desert and its towns lift up their voice,
the villages that Kedar inhabits;
let the inhabitants of Sela sing for joy,
let them shout from the tops of the mountains.
12 Let them give glory to the Lord,
and declare his praise in the coastlands.
13 The Lord goes forth like a soldier,
like a warrior he stirs up his fury;
he cries out, he shouts aloud,
he shows himself mighty against his foes.
14 For a long time I have held my peace,
I have kept still and restrained myself;
now I will cry out like a woman in labor,
I will gasp and pant.
15 I will lay waste mountains and hills,
and dry up all their herbage;
I will turn the rivers into islands,
and dry up the pools.
16 I will lead the blind
by a road they do not know,
by paths they have not known
I will guide them.
I will turn the darkness before them into light,
the rough places into level ground.
These are the things I will do,
and I will not forsake them.
Footnotes
- Isaiah 42:6 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 42:10 Cn Compare Ps 96.11; 98.7: Heb Those who go down to the sea
Isaia 42:5-16
Nuova Riveduta 2006
5 Così parla Dio, il Signore, che ha creato i cieli e li ha spiegati, che ha disteso la terra con tutto quello che essa produce, che dà il respiro al popolo che c’è sopra e lo spirito a quelli che vi camminano.
6 «Io, il Signore, ti ho chiamato secondo giustizia e ti prenderò per la mano; ti custodirò e farò di te l’alleanza del popolo, la luce delle nazioni,
7 per aprire gli occhi dei ciechi, per far uscire dal carcere i prigionieri e dalle prigioni quelli che abitano nelle tenebre.
8 Io sono il Signore; questo è il mio nome; io non darò la mia gloria a un altro, né la lode che mi spetta agli idoli.
9 Ecco, le cose di prima sono avvenute e io ve ne annuncio delle nuove; prima che germoglino, ve le rendo note».
10 Cantate al Signore un cantico nuovo, cantate le sue lodi all’estremità della terra, o voi che scendete sul mare, e anche gli esseri che esso contiene, le isole e i loro abitanti!
11 Il deserto e le sue città alzino la voce! Alzino la voce i villaggi occupati da Chedar! Esultino gli abitanti di Sela, prorompano in grida di gioia dalla vetta dei monti!
12 Diano gloria al Signore, proclamino la sua lode nelle isole!
13 (A)Il Signore avanzerà come un eroe, ecciterà il suo ardore come un guerriero; manderà un grido, un grido tremendo, trionferà sui suoi nemici.
14 «Per lungo tempo ho taciuto, me ne sono stato tranquillo, mi sono trattenuto; ora griderò come una che sta per partorire, respirerò affannosamente e sbufferò a un tempo.
15 Io devasterò montagne e colline, ne farò seccare tutte le erbe; ridurrò i fiumi in isole, asciugherò gli stagni.
16 Farò camminare i ciechi per una via che ignorano, li guiderò per sentieri che non conoscono; cambierò davanti a loro le tenebre in luce, renderò pianeggianti i luoghi impervi. Sono queste le cose che io farò e non li abbandonerò.
Read full chapter
Jesaja 42:5-16
Schlachter 2000
5 So spricht Gott, der Herr, der die Himmel schuf und ausspannte und die Erde ausbreitete samt ihrem Gewächs, der dem Volk auf ihr Odem gibt und Geist denen, die darauf wandeln:
6 Ich, der Herr, habe dich berufen in Gerechtigkeit und ergreife dich bei deiner Hand; und ich will dich behüten und dich zum Bund[a] für das Volk setzen, zum Licht für die Heiden;
7 dass du die Augen der Blinden öffnest, die Gebundenen aus dem Gefängnis führst und aus dem Kerker die, welche in der Finsternis sitzen.
8 Ich bin der Herr, das ist mein Name; und ich will meine Ehre keinem anderen geben, noch meinen Ruhm den Götzen!
9 Siehe, das Frühere ist eingetroffen, und Neues verkündige ich; ehe es hervorsprosst, lasse ich es euch hören.
Das machtvolle Eingreifen des Herrn gegen seine Feinde
10 Singt dem Herrn ein neues Lied, [besingt] seinen Ruhm vom Ende der Erde, die ihr das Meer befahrt und alles, was es erfüllt, ihr Inseln und ihre Bewohner!
11 Die Steppe mit ihren Städten soll ihre Stimme erheben, die Dörfer, in denen Kedar wohnt; die Bewohner von Sela sollen frohlocken und von den hohen Bergen herab jauchzen!
12 Sie sollen dem Herrn die Ehre geben und seinen Ruhm auf den Inseln verkündigen!
13 Der Herr wird ausziehen wie ein Held, wie ein Kriegsmann den Eifer anfachen; er wird einen Schlachtruf, ja, ein Kriegsgeschrei erheben; er wird sich gegen seine Feinde als Held erweisen.
14 Sehr lange habe ich geschwiegen, bin still gewesen und habe mich zurückgehalten; aber jetzt will ich schreien wie eine Gebärende und schnauben und schnaufen zugleich.
15 Ich will Berge und Hügel öde machen und all ihr Gras verdorren lassen; ich will Wasserflüsse in Inseln verwandeln und Seen austrocknen.
16 Ich will die Blinden auf einem Weg führen, den sie nicht kennen, und auf Pfaden leiten, die ihnen unbekannt sind; ich werde die Finsternis vor ihnen zum Licht machen und das Hügelige zur Ebene. Diese Worte werde ich erfüllen und nicht davon lassen.
Read full chapterFootnotes
- (42,6) od. zum Bundesmittler.
Ézsaiás 42:5-16
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
5 Ezt mondja az Örökkévaló, az Isten,
aki teremtette és kiterjesztette az eget,
aki megalapozta a földet,
és sarjasztott belőle élőket,
aki leheletet ad az embereknek,
és az élet szellemét a föld lakóinak.
6 „Én, az Örökkévaló hívtalak el téged igazságban,
megőrizlek, és fogom a kezed.
Szövetségül adtalak a népnek,
világosságul a nemzeteknek.
7 Elhívtalak, hogy a vakok szemeit megnyisd,
a foglyokat a börtönből kihozd,
és a rabokat a sötétség fogságából kiszabadítsd.
8 Én vagyok az Örökkévaló,
ez a nevem!
Dicsőségemet másnak nem adom,
dicséretem a bálványoknak át nem engedem!
9 Lássátok meg, vegyétek észre,
a régi dolgoknak örökre vége!
Most újakat hirdetek,
s mielőtt kisarjadnak,
tudatom veletek.”
Zsoltár
10 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket![a]
Dicsérjétek őt a föld széléig mindenütt!
Énekeljetek, akik tengerre szálltok,
és ti is, tengeri lények, mind!
Távoli partok lakói,
ti is énekeljetek!
11 Zengjen a puszta és a városok,
ujjongjanak Kédár falvai!
Kiáltsanak örömmel a sziklákon lakók,
a hegycsúcsokról kiáltsanak!
12 Dicsőítsék az Örökkévalót,
hirdessék dicséretét a szigetek
és a távoli partok lakói!
13 Akkor az Örökkévaló kijön,
mint hatalmas hős,
feltámad harci kedve,
mint az erős harcosé,
csatakiáltása messze hangzik,
felharsan félelmetes hangja,
s ellenségeit mind letiporja.
Vezetem a vakokat
14 „Régóta hallgattam,
türtőztettem magam,
nem szóltam.
De most kiáltok,
mint a vajúdó asszony.
Nyögök és zihálok,
mint aki szül.
15 Elpusztítok hegyeket és dombokat,
kiszárítok erdőket és mezőket,
kiszárítok folyókat és tavakat.
16 Vezetem a vakokat olyan úton,
amelyet nem ismernek,
viszem őket olyan ösvényeken,
ahol még nem jártak.
A sötétséget előttük világossággá teszem,
a göröngyös utakat elegyengetem.
Bizony, ezeket teszem velük,
s őket soha el nem hagyom.
Footnotes
- Ézsaiás 42:10 új éneket Amikor Isten valami újat tesz, illő, hogy új énekkel dicsérjük.
Ésaïe 42:5-16
La Bible du Semeur
5 Car voici ce que dit |l’Eternel Dieu
qui a créé les cieux |et les a déployés,
lui qui a disposé la terre |avec tout ce qu’elle produit,
qui a donné la vie |aux hommes qui la peuplent
et le souffle de vie |à ceux qui la parcourent :
6 Moi, l’Eternel, |moi, je t’ai appelé |dans un juste dessein
et je te tiendrai par la main ;
je te protégerai |et je t’établirai
pour conclure une alliance avec le peuple,
pour être la lumière des peuples étrangers[a],
7 pour ouvrir les yeux des aveugles,
pour tirer du cachot |les prisonniers,
de la maison d’arrêt |ceux qui habitent les ténèbres.
8 Moi, je suis l’Eternel, |tel est mon nom.
Et je ne donnerai |ma gloire à aucun autre.
Je ne livrerai pas |mon honneur aux idoles.
9 Les événements du passé |se sont produits.
Et maintenant, j’annonce |des événements tout nouveaux ;
avant qu’ils germent,
je vous les fais connaître.
Le cantique nouveau
10 Chantez à l’Eternel |un cantique nouveau,
entonnez sa louange |aux confins de la terre,
vous qui voguez sur mer,
et vous qui la peuplez,
vous les îles |et les régions côtières, |vous qui les habitez !
11 Désert et villes du désert,
campements de Qédar, |élevez votre voix !
Habitants de Séla[b], |exultez d’allégresse !
Du sommet des montagnes, |poussez des cris de joie,
12 et rendez gloire à l’Eternel !
Que jusque dans les îles |et les régions côtières, |on publie sa louange !
13 L’Eternel sortira |comme un héros,
comme un homme de guerre, |il réveillera son ardeur,
il poussera des cris de guerre, |des cris terribles,
il triomphera |de ses ennemis.
14 Je me suis tu pendant longtemps,
j’ai gardé le silence, |je me suis contenu
mais maintenant, |comme une femme qui enfante, |je pousse des gémissements,
et je respire en haletant.
15 Je m’en vais dévaster |montagnes et collines
et j’en dessécherai |toute végétation,
je changerai les fleuves |et j’en ferai des îles,
j’assécherai les lacs,
16 les aveugles, |je les ferai marcher
sur une route |qu’ils ne connaissent pas.
Oui, je les conduirai sur des sentiers |dont ils ignorent tout.
Je transformerai devant eux |leur obscurité en lumière
et leurs parcours accidentés |en terrains plats.
Tout cela, je l’accomplirai
sans rien laisser d’inachevé.
Genesis 18:20-33
New Revised Standard Version Catholic Edition
20 Then the Lord said, “How great is the outcry against Sodom and Gomorrah and how very grave their sin! 21 I must go down and see whether they have done altogether according to the outcry that has come to me; and if not, I will know.”
22 So the men turned from there, and went toward Sodom, while Abraham remained standing before the Lord.[a] 23 Then Abraham came near and said, “Will you indeed sweep away the righteous with the wicked? 24 Suppose there are fifty righteous within the city; will you then sweep away the place and not forgive it for the fifty righteous who are in it? 25 Far be it from you to do such a thing, to slay the righteous with the wicked, so that the righteous fare as the wicked! Far be that from you! Shall not the Judge of all the earth do what is just?” 26 And the Lord said, “If I find at Sodom fifty righteous in the city, I will forgive the whole place for their sake.” 27 Abraham answered, “Let me take it upon myself to speak to the Lord, I who am but dust and ashes. 28 Suppose five of the fifty righteous are lacking? Will you destroy the whole city for lack of five?” And he said, “I will not destroy it if I find forty-five there.” 29 Again he spoke to him, “Suppose forty are found there.” He answered, “For the sake of forty I will not do it.” 30 Then he said, “Oh do not let the Lord be angry if I speak. Suppose thirty are found there.” He answered, “I will not do it, if I find thirty there.” 31 He said, “Let me take it upon myself to speak to the Lord. Suppose twenty are found there.” He answered, “For the sake of twenty I will not destroy it.” 32 Then he said, “Oh do not let the Lord be angry if I speak just once more. Suppose ten are found there.” He answered, “For the sake of ten I will not destroy it.” 33 And the Lord went his way, when he had finished speaking to Abraham; and Abraham returned to his place.
Read full chapterFootnotes
- Genesis 18:22 Another ancient tradition reads while the Lord remained standing before Abraham
Genesi 18:20-33
Nuova Riveduta 2006
20 Il Signore disse: «Siccome il grido che sale da Sodoma e Gomorra è grande e siccome il loro peccato è molto grave, 21 io scenderò e vedrò se hanno veramente agito secondo il grido che è giunto fino a me; e, se così non è, lo saprò».
22 Quegli uomini partirono di là e si avviarono verso Sodoma; ma Abraamo rimase ancora davanti al Signore. 23 Abraamo gli si avvicinò e disse: «Farai dunque perire il giusto insieme con l’empio? 24 Forse ci sono cinquanta giusti nella città; davvero farai perire anche quelli? Non perdonerai a quel luogo per amore dei cinquanta giusti che vi sono? 25 Non sia mai che tu faccia una cosa simile! Far morire il giusto con l’empio, in modo che il giusto sia trattato come l’empio! Non sia mai! Il giudice di tutta la terra non farà forse giustizia?» 26 Il Signore disse: «Se trovo nella città di Sodoma cinquanta giusti, perdonerò a tutto il luogo per amor di loro».
27 Abraamo riprese e disse: «Ecco, prendo l’ardire di parlare al Signore, benché io non sia che polvere e cenere. 28 Forse, a quei cinquanta giusti ne mancheranno cinque; distruggerai tutta la città per cinque di meno?» E il Signore: «Se ve ne trovo quarantacinque, non la distruggerò».
29 Abraamo continuò a parlargli e disse: «Forse se ne troveranno quaranta». E il Signore: «Non lo farò, per amore dei quaranta».
30 Abraamo disse: «Non si adiri il Signore e io parlerò. Forse se ne troveranno trenta». E il Signore: «Non lo farò, se ne trovo trenta».
31 Abraamo disse: «Ecco, prendo l’ardire di parlare al Signore. Forse se ne troveranno venti». E il Signore: «Non la distruggerò per amore di venti».
32 Abraamo disse: «Non si adiri il Signore, e io parlerò ancora questa volta soltanto. Forse se ne troveranno dieci». E il Signore: «Non la distruggerò per amore dei dieci».
33 Quando il Signore ebbe finito di parlare ad Abraamo, se ne andò. E Abraamo ritornò alla sua abitazione.
Read full chapter
1 Mose 18:20-33
Schlachter 2000
20 Und der Herr sprach: Das Geschrei über Sodom und Gomorra ist groß, und ihre Sünde ist sehr schwer.
21 Darum will ich hinabsteigen und sehen, ob sie es wirklich ganz nach dem Geschrei über sie getrieben haben, das vor mich gekommen ist, oder ob nicht; ich will es wissen!
22 Und die Männer wandten ihr Angesicht von dort und gingen nach Sodom; aber Abraham blieb noch stehen vor dem Herrn.
23 Und Abraham trat näher und sprach: Willst du auch den Gerechten mit dem Gottlosen wegraffen?
24 Vielleicht gibt es fünfzig Gerechte in der Stadt; willst du die wegraffen und den Ort nicht verschonen um der fünfzig Gerechten willen, die darin sind?
25 Das sei ferne von dir, dass du eine solche Sache tust und den Gerechten tötest mit dem Gottlosen, dass der Gerechte sei wie der Gottlose. Das sei ferne von dir! Sollte der Richter der ganzen Erde nicht gerecht richten?
26 Der Herr sprach: Wenn ich fünfzig Gerechte in Sodom finde, in der Stadt, so will ich um ihretwillen den ganzen Ort verschonen!
27 Und Abraham antwortete und sprach: Ach siehe, ich habe es gewagt, mit dem Herrn zu reden, obwohl ich nur Staub und Asche bin!
28 Vielleicht gibt es fünf weniger als fünfzig Gerechte darin; willst du denn die ganze Stadt verderben um der fünf willen? Er sprach: Wenn ich darin fünfundvierzig finde, so will ich sie nicht verderben!
29 Und er fuhr weiter fort mit ihm zu reden und sprach: Vielleicht finden sich vierzig darin. Er aber sprach: Ich will ihnen nichts tun um der vierzig willen!
30 Und Abraham sprach: Möge es [meinen] Herrn nicht erzürnen, wenn ich noch weiter rede! Vielleicht finden sich dreißig darin. Er aber sprach: Wenn ich dreißig darin finde, so will ich ihnen nichts tun!
31 Und er sprach: Ach siehe, ich habe es gewagt, mit [meinem] Herrn zu reden: Vielleicht finden sich zwanzig darin. Er antwortete: Ich will sie nicht verderben um der zwanzig willen!
32 Und er sprach: Ach, zürne nicht, [mein] Herr, dass ich nur noch diesmal rede: Vielleicht finden sich zehn darin. Er aber sprach: Ich will sie nicht verderben um der zehn willen!
33 Und der Herr ging hinweg, als er mit Abraham ausgeredet hatte; Abraham aber kehrte wieder an seinen Ort zurück.
Read full chapter
1 Mózes 18:20-33
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
20 Akkor az Örökkévaló Ábrahámhoz fordult: „Sodoma és Gomora bűne már az égre kiált. Áldozataik hozzám kiáltanak segítségért. 21 Lemegyek hát oda, hogy magam is lássam, valóban olyan gonosz dolgokat tesznek-e, ahogy áldozataik panaszolják, vagy nem.”
22 A másik két férfi továbbment Sodoma felé, az Örökkévaló azonban még ott maradt Ábrahám előtt. 23 Akkor Ábrahám közelebb lépett az Örökkévalóhoz, és megkérdezte: „Valóban el akarod pusztítani az ártatlan embereket is Sodomában a gonoszokkal együtt[a]? 24 Ha van ötven igaz a városban, akkor is mindenestül elpusztítod egész Sodomát? Nem kíméled meg a várost az ötven igaz kedvéért? 25 Nem, ezt el sem tudom képzelni! Lehetetlen, hogy ugyanúgy megöld az igazakat, mint a gonoszokat! Bizonyára különbséget teszel az ártatlan és a bűnös között! Az egész föld Bírája nem hozhat igazságtalan ítéletet!”
26 Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van! Ha találok ötven igaz embert Sodomában, az ő kedvükért megkímélem az egész várost.”
27 Ábrahám folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer, noha csak por és hamu vagyok! 28 Lehet, hogy nincs ötven igaz, csak negyvenöt — képes lennél elpusztítani az egész várost a hiányzó öt miatt?”
Az Örökkévaló válaszolt: „Ha találok ott negyvenöt igazat, megkímélem a várost.”
29 „De ha csak negyvenet találsz?” — kérdezte Ábrahám.
„Ha negyvenet találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló.
30 „Ne haragudj meg rám Uram, ha még ezek után is szólok! Lehet, hogy csak harmincan vannak” — folytatta Ábrahám.
„Nem fogom elpusztítani a várost, ha találok harmincat” — válaszolt az Örökkévaló.
31 Ábrahám így folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer! Lehet, hogy csak húsz igaz ember van a városban.”
„Ha csak húszat találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló.
32 „Ne haragudj meg rám Uram, hogy még egyszer szólni merészelek! Lehet, hogy csak tíz igazat találsz ott” — mondta Ábrahám.
„Ha legalább tízet találok, akkor sem pusztítom el” — felelte az Örökkévaló.
33 Miután az Örökkévaló befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, továbbment, Ábrahám pedig hazatért.
Read full chapterFootnotes
- 1 Mózes 18:23 együtt Ábrahám tudta, hogy Lót, az unokaöccse, Sodomában lakik. Ahogy korábban a fogságból, most a haláltól szeretné megmenteni Lótot és annak családját.
Genèse 18:20-33
La Bible du Semeur
Abraham prie pour Sodome
20 Alors l’Eternel dit à Abraham : De graves accusations contre Sodome et Gomorrhe sont montées jusqu’à moi : leur perversité est énorme. 21 Je veux y descendre pour voir si leur conduite est vraiment conforme à ce que j’entends dire. Et si ce n’est pas le cas, je le saurai.
22 Là-dessus, ces hommes partirent en direction de Sodome, tandis qu’Abraham continuait à se tenir en présence de l’Eternel[a]. 23 Il s’approcha et dit : Vas-tu vraiment faire périr le juste avec le coupable ? 24 Peut-être y a-t-il cinquante justes dans la ville ; vas-tu aussi les faire périr ? Ne pardonneras-tu pas à la ville à cause de ces cinquante justes qui sont au milieu d’elle ? 25 Tu ne peux pas faire cela ! Tu ne peux pas traiter de la même manière le juste et le coupable et faire mourir le juste avec le méchant ! Toi qui juges la terre entière, n’agirais-tu pas selon le droit ?
26 L’Eternel lui répondit : Si je trouve à Sodome cinquante justes, je pardonnerai à toute la ville à cause d’eux.
27 Abraham reprit : Je ne suis que poussière et cendre, et pourtant j’ai osé parler à mon Seigneur. 28 Peut-être que des cinquante justes, il en manquera cinq. A cause de ces cinq hommes en moins, vas-tu détruire toute la ville ?
Dieu répondit : Non, je ne la détruirai pas si j’y trouve quarante-cinq justes.
29 Abraham reprit à nouveau la parole et dit : Peut-être ne s’y trouvera-t-il que quarante justes ?
Et Dieu dit : A cause de ces quarante, je ne la détruirai pas.
30 Abraham poursuivit : Que mon Seigneur ne se fâche pas si j’insiste. Peut-être n’y aura-t-il que trente justes ?
Et Dieu dit : Si j’en trouve trente, je ne détruirai pas la ville.
31 Abraham reprit : Voilà que j’ai osé parler à mon Seigneur. Mais peut-être s’en trouvera-t-il seulement vingt.
Et Dieu répondit : A cause de ces vingt, je ne détruirai pas la ville.
32 Abraham dit : Que mon Seigneur ne se mette pas en colère, et je parlerai une dernière fois. Peut-être ne s’y trouvera-t-il que dix justes.
Et Dieu dit : A cause de ces dix, je ne détruirai pas Sodome.
33 Quand il eut fini de s’entretenir avec Abraham, l’Eternel s’en alla et Abraham retourna chez lui.
Read full chapterFootnotes
- 18.22 Selon le texte hébreu traditionnel. Une ancienne tradition scribale porte : tandis que l’Eternel continuait à se tenir devant Abraham.
Proverbs 16:17-17
New Revised Standard Version Catholic Edition
17 The highway of the upright avoids evil;
those who guard their way preserve their lives.
18 Pride goes before destruction,
and a haughty spirit before a fall.
19 It is better to be of a lowly spirit among the poor
than to divide the spoil with the proud.
20 Those who are attentive to a matter will prosper,
and happy are those who trust in the Lord.
21 The wise of heart is called perceptive,
and pleasant speech increases persuasiveness.
22 Wisdom is a fountain of life to one who has it,
but folly is the punishment of fools.
23 The mind of the wise makes their speech judicious,
and adds persuasiveness to their lips.
24 Pleasant words are like a honeycomb,
sweetness to the soul and health to the body.
25 Sometimes there is a way that seems to be right,
but in the end it is the way to death.
26 The appetite of workers works for them;
their hunger urges them on.
27 Scoundrels concoct evil,
and their speech is like a scorching fire.
28 A perverse person spreads strife,
and a whisperer separates close friends.
29 The violent entice their neighbors,
and lead them in a way that is not good.
30 One who winks the eyes plans[a] perverse things;
one who compresses the lips brings evil to pass.
31 Gray hair is a crown of glory;
it is gained in a righteous life.
32 One who is slow to anger is better than the mighty,
and one whose temper is controlled than one who captures a city.
33 The lot is cast into the lap,
but the decision is the Lord’s alone.
17 Better is a dry morsel with quiet
than a house full of feasting with strife.
2 A slave who deals wisely will rule over a child who acts shamefully,
and will share the inheritance as one of the family.
3 The crucible is for silver, and the furnace is for gold,
but the Lord tests the heart.
4 An evildoer listens to wicked lips;
and a liar gives heed to a mischievous tongue.
5 Those who mock the poor insult their Maker;
those who are glad at calamity will not go unpunished.
6 Grandchildren are the crown of the aged,
and the glory of children is their parents.
7 Fine speech is not becoming to a fool;
still less is false speech to a ruler.[b]
8 A bribe is like a magic stone in the eyes of those who give it;
wherever they turn they prosper.
9 One who forgives an affront fosters friendship,
but one who dwells on disputes will alienate a friend.
10 A rebuke strikes deeper into a discerning person
than a hundred blows into a fool.
11 Evil people seek only rebellion,
but a cruel messenger will be sent against them.
12 Better to meet a she-bear robbed of its cubs
than to confront a fool immersed in folly.
13 Evil will not depart from the house
of one who returns evil for good.
14 The beginning of strife is like letting out water;
so stop before the quarrel breaks out.
15 One who justifies the wicked and one who condemns the righteous
are both alike an abomination to the Lord.
16 Why should fools have a price in hand
to buy wisdom, when they have no mind to learn?
17 A friend loves at all times,
and kinsfolk are born to share adversity.
Footnotes
- Proverbs 16:30 Gk Syr Vg Tg: Heb to plan
- Proverbs 17:7 Or a noble person
Proverbi 16:17-17
Nuova Riveduta 2006
17 La strada maestra dell’uomo retto è evitare il male; chi bada alla sua via preserva se stesso.
18 La superbia precede la rovina, e lo spirito altero precede la caduta.
19 È meglio essere umili con i poveri che spartire la preda con i superbi.
20 Chi presta attenzione alla parola se ne troverà bene, e beato colui che confida nel Signore!
21 Il saggio di cuore è chiamato intelligente, e la dolcezza delle labbra aumenta il sapere.
22 Il senno, per chi lo possiede, è fonte di vita, ma la stoltezza è il castigo degli stolti.
23 Il cuore del saggio gli rende assennata la bocca e aumenta il sapere sulle sue labbra.
24 Le parole gentili sono un favo di miele; dolcezza all’anima, salute alle ossa.
25 C’è una via che all’uomo sembra diritta, ma finisce con il condurre alla morte.
26 La fame del lavoratore lavora per lui, perché la sua bocca lo stimola.
27 L’uomo cattivo va scavando il male ad altri; sulle sue labbra c’è come un fuoco consumante.
28 L’uomo perverso semina contese, il maldicente disunisce gli amici migliori.
29 L’uomo violento trascina il compagno e lo conduce per una via non buona.
30 Chi chiude gli occhi per tramare cose perverse, chi si morde le labbra, ha già compiuto il male.
31 I capelli bianchi sono una corona d’onore; la si trova sulla via della giustizia.
32 Chi è lento all’ira vale più del prode guerriero; chi ha autocontrollo vale più di chi espugna città.
33 Si getta la sorte nel grembo, ma ogni decisione viene dal Signore.
17 È meglio un tozzo di pane secco con la pace, che una casa piena di carni con la discordia.
2 Un servo sagace dominerà su un figlio che fa vergogna e avrà parte all’eredità insieme con i fratelli.
3 Il crogiuolo è per l’argento e il fornello per l’oro, ma chi prova i cuori è il Signore.
4 Il malvagio dà ascolto alle labbra inique, e il bugiardo dà retta alla cattiva lingua.
5 Chi deride il povero oltraggia Colui che l’ha fatto; chi si rallegra dell’altrui sventura non rimarrà impunito.
6 I figli dei figli sono la corona dei vecchi, e i padri sono la gloria dei loro figli.
7 Un parlare solenne non si addice all’uomo da nulla; quanto meno si addicono a un principe labbra bugiarde!
8 Il regalo è una pietra preziosa agli occhi di chi lo possiede; dovunque si volga, egli ha successo.
9 Chi copre gli sbagli si procura amore, ma chi sempre vi torna su disunisce gli amici migliori.
10 Un rimprovero fa più impressione all’uomo intelligente, che cento percosse allo stolto.
11 Il malvagio non cerca che ribellione, ma un messaggero crudele gli sarà mandato contro.
12 Meglio imbattersi in un’orsa derubata dei suoi piccoli, che in un insensato nella sua follia.
13 Il male non si allontanerà dalla casa di chi rende male per bene.
14 Cominciare una contesa è dar la stura all’acqua; perciò ritìrati prima che la lite s’inasprisca.
15 Chi assolve il reo e chi condanna il giusto sono entrambi detestati dal Signore.
16 A che serve il denaro in mano allo stolto? Ad acquistare saggezza? Ma se non ha senno!
17 L’amico ama in ogni tempo; è nato per essere un fratello nella sventura.
Sprüche 16:17-17
Schlachter 2000
17 Der Weg der Redlichen ist es, vom Bösen fernzubleiben,
denn wer auf seinen Weg achtgibt, der bewahrt seine Seele.
18 Stolz kommt vor dem Zusammenbruch,
und Hochmut kommt vor dem Fall.
19 Besser bescheiden sein[a] mit den Demütigen,
als Beute teilen mit den Stolzen.
20 Wer auf das Wort achtet, wird Gutes erlangen,
und wohl dem, der auf den Herrn vertraut!
21 Wer ein weises Herz hat, wird verständig genannt,
und liebliche Rede fördert die Belehrung.
22 Wer Einsicht besitzt, hat eine Quelle des Lebens,
aber mit ihrer Torheit strafen sich die Narren selbst.
23 Wer ein weises Herz hat, spricht vernünftig
und mehrt auf seinen Lippen die Belehrung.
24 Freundliche Worte sind wie Honigseim[b],
süß für die Seele und heilsam für das Gebein.
25 Mancher Weg erscheint dem Menschen richtig,
aber sein Ende führt doch zum Tod.
26 Der Arbeiter arbeitet für sich selbst,
denn sein Hunger treibt ihn an.
27 Ein nichtswürdiger Mann gräbt Unheilsgruben,
und auf seinen Lippen brennt es wie Feuer.
28 Ein verdrehter Mann entfesselt Streit,
und ein Verleumder trennt vertraute Freunde.
29 Ein gewalttätiger Mensch überredet seinen Nächsten
und führt ihn einen Weg, der nicht gut ist.
30 Wer die Augen verschließt, der denkt verkehrt;
wer die Lippen zukneift, der hat Böses beschlossen.
31 Graue Haare sind eine Krone der Ehre;
sie wird erlangt auf dem Weg der Gerechtigkeit.
32 Besser ein Langmütiger als ein Starker,
und wer sich selbst beherrscht, als wer eine Stadt bezwingt.
33 Im Gewandbausch wird das Los geworfen,
aber jeder seiner Entscheide kommt von dem Herrn.
Warnung vor gottlosen Reden und ungerechtem Tun
17 Besser ein trockener Bissen mit Ruhe,
als ein Haus voll Opferfleisch mit Streit!
2 Ein einsichtiger Knecht wird herrschen über einen schändlichen Sohn,
und er wird sich mit den Brüdern das Erbe teilen.
3 Der Schmelztiegel prüft das Silber und der Ofen das Gold,
der Herr aber prüft die Herzen.
4 Ein Boshafter horcht auf falsche Mäuler,
ein Lügner leiht verderblichen Zungen sein Ohr.
5 Wer über den Armen spottet, der lästert seinen Schöpfer;
wer schadenfroh ist, bleibt nicht ungestraft.
6 Kindeskinder sind eine Krone der Alten,
und die Ehre der Kinder sind ihre Väter.
7 Zu einem Narren[c] passt keine vortreffliche Rede,
so wenig wie zu einem edlen Menschen Lügenreden.
8 Ein Bestechungsgeschenk ist wie ein Edelstein in den Augen seiner Besitzer;
Überall, wo es hinkommt, hat es Erfolg.
9 Wer Liebe sucht, deckt die Verfehlung zu,
wer aber eine Sache weitererzählt, trennt vertraute Freunde.
10 Eine Zurechtweisung macht mehr Eindruck auf den Verständigen
als hundert Schläge auf den Narren.
11 Ein Boshafter sucht nur Auflehnung,
aber ein unbarmherziger Bote wird gegen ihn ausgesandt werden.
12 Besser, es trifft jemand eine Bärin an, die ihrer Jungen beraubt ist,
als einen Narren in seiner Torheit!
13 Wer Gutes mit Bösem vergilt,
von dessen Haus wird das Böse nicht weichen.
14 Einen Streit anfangen ist, als ob man Wasser entfesselt;[d]
darum lass ab vom Zank, ehe er heftig wird!
15 Wer den Gottlosen gerechtspricht und wer den Gerechten verurteilt,
die sind beide dem Herrn ein Gräuel.
16 Was nützt das Geld in der Hand des Narren;
soll er Weisheit kaufen in seinem Unverstand?
17 Ein Freund liebt zu jeder Zeit,
und als Bruder für die Not wird er geboren.
Példabeszédek 16:17-17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
17 Az igaz útja elkerüli a gonoszt,
és a ki ügyel a lépéseire, megőrzi életét.
18 Büszkeség a közelgő összeomlás hírnöke,
elbizakodottság pedig bukásé.
19 Jobb ha szerény vagy a szegények között,
mint ha büszkékkel osztozol a zsákmányon.
20 Aki Isten beszédére figyel, és megfogadja azt,
annak jó dolga lesz,
és aki az Örökkévalóban bízik,
milyen áldott!
21 Az emberek értelmesnek tartják a bölcs szívűt.
A gondosan megválogatott szavak meggyőzőek.
22 Élet forrása a bölcsesség az értelmesnek,
az ostobák büntetése pedig a saját ostobaságuk.
23 A bölcs szívű okosan szól,
és a szavaival gyarapítja a tudást.
24 A kedves beszéd, mint a tiszta méz,
édes a léleknek, egészség a testnek.
25 Van olyan út, amely helyesnek látszik,
végül mégis a halálba vezet.
26 Éhsége a munkás javát szolgálja,
mert sürgeti, hogy keresse meg kenyerét.
27 A haszontalan ember gonosz terveket sző,
beszéde pedig pusztító tűz.
28 A bajkeverő viszályt szít,
a rágalmazó éket ver még a barátok közé is.
29 Az erőszakos becsapja társát,
és rossz útra vezeti.
30 Aki öszehúzza szemét,
gonoszságot tervez,
s aki összeszorítja ajkát,
már el is határozta magát a rosszra.
31 Az ősz haj dicsőség koronája,
azokon, akik igazságosan élnek.
32 Többet ér a türelmes kitartás,
mint a nagy hősiesség,
és az önuralom,
mint a hadi sikerek.
33 Az ember sorsot húzhat,
de az Örökkévaló dönti el a dolgot.
17 Jobb egy falat száraz kenyér békességgel,
mint a folytonos lakomázás veszekedéssel.
2 A bölcs szolga uralkodni fog gazdája haszontalan fián,
és együtt örököl a testvérekkel.
3 Olvasztótégely kell az ezüstnek,
kemence az aranynak,
az ember szívét pedig az Örökkévaló tisztítja meg.
4 Aki a gonosz beszédre figyel, maga is gonosztevő,
aki rágalomra hallgat, maga is hazug.
5 Ha a szegényen gúnyolódsz, Teremtőjét sérted meg,
aki pedig más baján örül, nem kerüli el a büntetést.
6 Az öregek koronája az unokák,
a gyermekek dicsősége pedig a szülők.
7 Nem illik az ostoba szájába a választékos beszéd,
még kevésbé az uralkodó ajkára a hamis szó.
8 Van, aki varázserejű kőnek hiszi a megvesztegetést,
mindenütt ezzel akar célhoz érni.
9 Aki megbocsátja a vétket,
szeretetre törekszik,
aki pedig újra felemlegeti,
még a barátokat is elválasztja.
10 Az értelmes embert egyetlen figyelmeztetés mélyebben érinti,
mint száz csapás az öntelt ostobát.
11 A gonosz egyre csak lázadozik,
míg végül kegyetlen hírnök indul ellene.
12 Inkább egy anyamedvével találkozz,
akitől bocsait elvették,
mint egy dühöngő ostobával!
13 Ha rosszal fizetsz a jóért,
befészkel házadba a gonosz,
és el nem hagy többé!
14 A vita kezdete olyan, mint repedés a gáton.
Hagyd abba, mielőtt a veszekedés kitör!
15 Az Örökkévaló utálja a bűnös felmentését,
és ugyanígy az ártatlan elítélését is.
16 Mit ér a pénz az ostoba kezében?
Hogy bölcsességet vegyen rajta,
ahhoz nincs esze!
17 Az igazi barát mindig szeret téged,
de akkor válik igazán a testvéreddé,
ha bajba kerülsz.
Proverbes 16:17-17
La Bible du Semeur
17 Les hommes droits cheminent sur des routes qui évitent le mal,
qui surveille sa conduite préserve sa vie.
18 L’orgueil précède la ruine ;
un esprit fier annonce la chute.
19 Mieux vaut avoir un esprit humble et frayer avec les gens de condition modeste
que de partager le butin avec les orgueilleux.
20 Qui agit prudemment dans une affaire s’en trouvera bien[a].
Heureux celui qui met sa confiance en l’Eternel !
21 Qui a le cœur sage sera reconnu comme intelligent,
et les paroles aimables sont d’autant plus persuasives.
22 Le discernement est une source de vie pour celui qui en est pourvu ;
les sots trouvent leur châtiment dans leur sottise même.
23 Si le cœur d’un homme est pénétré de sagesse,
il parlera de façon avisée, et ses paroles seront d’autant plus persuasives.
24 D’aimables paroles sont comme un rayon de miel :
douces pour l’âme et bienfaisantes pour le corps.
25 Bien des hommes pensent être sur le bon chemin,
et pourtant, ils se trouvent sur une voie qui, finalement, mène à la mort.
26 La faim du travailleur est une bonne collaboratrice :
sa bouche le pousse à travailler.
27 Le vaurien projette le malheur,
et ses paroles sont comme un feu dévorant.
28 Le fourbe sème la discorde,
et qui colporte des rumeurs jette la brouille entre des amis.
29 L’homme violent circonvient son prochain
et l’entraîne sur une mauvaise voie.
30 Qui ferme les yeux pour méditer des desseins pervers
et qui serre les lèvres a déjà commis le mal.
31 Les cheveux blancs sont une couronne honorifique :
elle s’obtient par une vie droite.
32 Mieux vaut un homme lent à la colère qu’un bon guerrier,
mieux vaut savoir se dominer que de conquérir des villes.
33 On jette le sort dans les pans du vêtement du prêtre[b],
mais c’est de l’Eternel que dépend toute décision.
17 Mieux vaut n’avoir qu’un croûton de pain sec et vivre dans la tranquillité
que dans une maison où l’on festoie beaucoup tout en se querellant.
2 Le serviteur intelligent gouvernera le fils indigne
et recevra sa part d’héritage avec les frères.
3 Le creuset épure l’argent, et le four l’or,
mais les cœurs, c’est l’Eternel qui les éprouve.
4 Qui fait le mal écoute les propos des gens malfaisants,
et le menteur prête l’oreille aux langues malveillantes.
5 Se moquer du pauvre c’est outrager son Créateur,
qui se réjouit du malheur d’autrui ne restera pas impuni.
6 La couronne des vieillards, ce sont leurs petits-enfants,
et la fierté des fils, ce sont leurs pères.
7 Un langage distingué ne convient pas à l’insensé,
combien moins le mensonge à un homme de haut rang.
8 Dans l’esprit de ceux qui l’utilisent, le pot-de-vin agit comme une pierre magique :
quoi qu’ils entreprennent, il doit leur assurer le succès.
9 Qui veut se faire aimer, pardonne les torts qu’il a subis :
les rappeler divise les amis.
10 Un reproche a plus d’effet sur un homme avisé
que cent coups de bâton administrés à un insensé.
11 Le méchant ne recherche que la rébellion,
mais c’est un messager sans pitié qui sera envoyé contre lui.
12 Mieux vaut tomber sur une ourse privée de ses petits
que de rencontrer un insensé en proie à sa folie[c].
13 Si quelqu’un rend le mal pour le bien,
le malheur ne quittera plus sa demeure.
14 Commencer une querelle, c’est ouvrir une brèche dans une digue,
c’est pourquoi : abandonne la partie avant qu’éclate la dispute.
15 Qui acquitte le coupable, qui condamne le juste,
sont tous deux en horreur à l’Eternel.
16 A quoi sert l’argent dans les mains d’un insensé ?
Peut-il acheter la sagesse quand il n’a pas de bon sens ?
17 Un ami aime en tout temps
et le frère est né pour le jour où l’on se trouve dans l’adversité.
Footnotes
- 16.20 Autres traductions : qui agit intelligemment dans une affaire s’en trouvera bien, ou : qui a l’intelligence de ce qu’on dit trouvera le bonheur, ou : qui parle avec intelligence obtiendra le bonheur.
- 16.33 Il s’agit de l’ourim et du toummim dont on se servait pour connaître la volonté de Dieu (voir Ex 28.30 et note).
- 17.12 Voir 2 S 17.8 ; Os 13.8.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.