Isaiah 40:18-31
New Revised Standard Version Catholic Edition
18 To whom then will you liken God,
or what likeness compare with him?
19 An idol? —A workman casts it,
and a goldsmith overlays it with gold,
and casts for it silver chains.
20 As a gift one chooses mulberry wood[a]
—wood that will not rot—
then seeks out a skilled artisan
to set up an image that will not topple.
21 Have you not known? Have you not heard?
Has it not been told you from the beginning?
Have you not understood from the foundations of the earth?
22 It is he who sits above the circle of the earth,
and its inhabitants are like grasshoppers;
who stretches out the heavens like a curtain,
and spreads them like a tent to live in;
23 who brings princes to naught,
and makes the rulers of the earth as nothing.
24 Scarcely are they planted, scarcely sown,
scarcely has their stem taken root in the earth,
when he blows upon them, and they wither,
and the tempest carries them off like stubble.
25 To whom then will you compare me,
or who is my equal? says the Holy One.
26 Lift up your eyes on high and see:
Who created these?
He who brings out their host and numbers them,
calling them all by name;
because he is great in strength,
mighty in power,
not one is missing.
27 Why do you say, O Jacob,
and speak, O Israel,
“My way is hidden from the Lord,
and my right is disregarded by my God”?
28 Have you not known? Have you not heard?
The Lord is the everlasting God,
the Creator of the ends of the earth.
He does not faint or grow weary;
his understanding is unsearchable.
29 He gives power to the faint,
and strengthens the powerless.
30 Even youths will faint and be weary,
and the young will fall exhausted;
31 but those who wait for the Lord shall renew their strength,
they shall mount up with wings like eagles,
they shall run and not be weary,
they shall walk and not faint.
Footnotes
- Isaiah 40:20 Meaning of Heb uncertain
Isaia 40:18-31
Nuova Riveduta 2006
18 A chi vorreste assomigliare Dio? Con quale immagine lo rappresentereste?
19 Un artista fonde l’idolo, l’orafo lo ricopre d’oro e vi salda delle catenelle d’argento.
20 Colui che la povertà costringe a offrire poco sceglie un legno che non marcisca e si procura un abile artigiano per fare un idolo che non vacilli.
21 Ma non lo sapete? Non l’avete sentito? Non vi è stato annunciato fin dal principio? Non avete riflettuto sulla fondazione della terra?
22 Egli è assiso sulla volta della terra, da lì gli abitanti appaiono come cavallette; egli distende i cieli come una cortina e li spiega come una tenda per abitarvi;
23 egli riduce i prìncipi a nulla e annienta i giudici della terra;
24 appena piantati, appena seminati, appena il loro fusto ha preso radici in terra, egli vi soffia contro e quelli inaridiscono, e l’uragano li porta via come stoppia.
25 «A chi dunque mi vorreste assomigliare, a chi sarei io uguale?», dice il Santo.
26 Levate gli occhi in alto e guardate: chi ha creato queste cose? Egli le fa uscire e conta il loro esercito, le chiama tutte per nome; per la grandezza del suo potere e per la potenza della sua forza, non ne manca una.
27 (A)Perché dici tu, Giacobbe, e perché parli così, Israele: «La mia via è occulta al Signore e al mio diritto non bada il mio Dio»?
28 Non lo sai tu? Non l’hai mai udito? Il Signore è Dio eterno, il creatore degli estremi confini della terra; egli non si affatica e non si stanca; la sua intelligenza è imperscrutabile.
29 Egli dà forza allo stanco e accresce il vigore a colui che è spossato.
30 I giovani si affaticano e si stancano; i più forti vacillano e cadono;
31 ma quelli che sperano nel Signore acquistano nuove forze, si alzano a volo come aquile, corrono e non si stancano, camminano e non si affaticano.
Read full chapter
Jesaja 40:18-31
Schlachter 2000
18 Wem wollt ihr denn Gott vergleichen? Oder was für ein Ebenbild wollt ihr ihm an die Seite stellen?
19 Das Götzenbild? Das hat der Künstler gegossen, und der Goldschmied überzieht es mit Gold und lötet silberne Kettchen daran.
20 Wer aber zu arm ist, wählt als Weihegeschenk ein Holz, das nicht fault, und sucht sich einen Schnitzer, der ein Götzenbild herstellen kann, das nicht wackelt. —
21 Wisst ihr es nicht? Hört ihr es nicht? Ist es euch nicht von Anfang an verkündigt worden? Habt ihr nicht Einsicht erlangt in die Grundlegung der Erde?
22 Er ist es, der über dem Kreis der Erde thront und vor dem ihre Bewohner wie Heuschrecken sind; der den Himmel ausbreitet wie einen Schleier und ihn ausspannt wie ein Zelt zum Wohnen;
23 der die Fürsten zunichtemacht, die Richter der Erde in Nichtigkeit verwandelt —
24 kaum sind sie gepflanzt, kaum sind sie gesät, kaum hat ihr Stamm in der Erde Wurzeln getrieben, da haucht er sie an, und sie verdorren, und ein Sturmwind trägt sie wie Stoppeln hinweg.
25 Mit wem wollt ihr mich denn vergleichen, dem ich gleich sein soll?, spricht der Heilige.
26 Hebt eure Augen auf zur Höhe und seht: Wer hat diese erschaffen? Er, der ihr Heer abgezählt herausführt, er ruft sie alle mit Namen. So groß ist seine Macht und so stark ist er, dass nicht eines vermisst wird.
27 Warum sprichst du denn, Jakob, und sagst du, Israel: Mein Weg ist verborgen vor dem Herrn, und mein Recht entgeht meinem Gott?
28 Weißt du es denn nicht, hast du es denn nicht gehört? Der ewige Gott, der Herr, der die Enden der Erde geschaffen hat, wird nicht müde noch matt; sein Verstand ist unerschöpflich!
29 Er gibt dem Müden Kraft und Stärke genug dem Unvermögenden.
30 Knaben werden müde und matt, und junge Männer straucheln und fallen;
31 aber die auf den Herrn harren, kriegen neue Kraft, dass sie auffahren mit Flügeln wie Adler, dass sie laufen und nicht matt werden, dass sie wandeln und nicht müde werden.
Read full chapter
Ézsaiás 40:18-31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
18 Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
Lehet-e képmást készíteni róla?
19 Mégis van, aki bálványszobrot készít,
fémből kiönti formáját,
arannyal bevonja,
ezüstláncokkal ékesíti.
20 Akinek ilyen áldozatra nem telik,
az nem korhadó fát választ,
keres hozzá ügyes faragó mestert,
bálványszobrot készíttet vele,
s felállítja magának.
21 Hát nem tudjátok,
nem hallottátok?
Nem mondták nektek soha?
Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
22 Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten!
Ott ül trónján a földkerekség fölött!
Lába előtt a földi lakók,
mint a sáskák a fűben,
olyan aprók!
Ő feszítette ki az eget,
mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
23 Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket,
megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
24 Alighogy helyükre ültették őket,
hatalmuk épphogy kicsírázott,
alig vertek gyökeret a földben
— ha az Örökkévaló rájuk fúj:
máris elfonnyadnak, kiszáradnak,
s a vihar felkapja őket,
mint polyvát a szél!
25 „Kihez akartok hasonlítani engem?
Kivel mértek össze?”
— kérdezi a Szent.
26 Nézzetek föl a magasba,
tekintsétek a csillagokat!
Ki teremtette azokat?
Ki teremtette az égi seregeket?
Bizony, ő néven szólítja valamennyit!
Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt
egy sem hiányzik!
27 Miért mondod hát Jákób népe,
hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete:
„Nem látja az Örökkévaló a sorsomat,
túl messze van,
hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
28 Hát nem tudod,
nem hallottad soha,
hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló,
aki teremtette az egész földet,
figyelmével mindenkit követ,
s nem fárad el soha!
Bölcsessége kifürkészhetetlen!
29 Ő ad erőt a megfáradottnak,
s az erőtlen erejét megsokszorozza.
30 Mert elfáradnak még a fiatalok is,
kimerülten összerogynak a legkülönbek.
31 De akik az Örökkévalóra várnak,
akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, magasra szállnak,
mint a sasok![a]
Futnak, de nem fáradnak el,
járnak, de nem merülnek ki.
Footnotes
- Ézsaiás 40:31 sasok A hasonlat hátterében valószínűleg egy ókori hiedelem áll, amely szerint a sasok időnként megfiatalodnak: ilyenkor régi tollaikat elhullatják, és újakat növesztenek.
Ésaïe 40:18-31
La Bible du Semeur
18 A qui comparerez-vous Dieu ?
Et comment le représenterez-vous ?
19 Une idole moulée, |un artisan la fond,
l’orfèvre la recouvre |d’un fin placage d’or
puis il l’orne de chaînettes d’argent.
20 Celui qui est trop pauvre |pour une telle offrande
choisit un bois |qui ne pourrisse pas,
puis il s’en va chercher |un artisan habile
pour faire une statue |qui ne vacille pas.
21 Ne le savez-vous pas ?
Ne l’avez-vous pas entendu ?
Cela ne vous a-t-il pas été déclaré |dès le commencement ?
N’avez-vous pas compris
la fondation du monde ?
22 Or, pour celui qui siège |bien au-dessus |du cercle de la terre,
ses habitants |sont pareils à des sauterelles.
Il a tendu le ciel comme une toile
et il l’a déployé |comme une tente |pour l’habiter.
23 Il réduit à néant |les princes de la terre
et fait évanouir |les dirigeants du monde.
24 A peine ont-ils été plantés,
à peine ont-ils été semés,
à peine ont-ils poussé |quelque racine en terre,
que l’Eternel souffle sur eux
et les voilà qui sèchent
et qui sont emportés |comme un fétu de paille |par la tempête.
25 « A qui voudriez-vous |me comparer ?
Qui serait mon égal ? »
demande le Dieu saint.
26 Levez bien haut les yeux |et regardez :
qui a créé ces astres ?
C’est celui qui fait marcher |leur armée en bon ordre,
qui les convoque tous, |les nommant par leur nom.
Et grâce à sa grande puissance |et à sa formidable force,
pas un ne fait défaut.
27 Pourquoi donc, ô Jacob, |parler ainsi ?
Et pourquoi dire, ô Israël :
« Mon sort échappe à l’Eternel,
et mon Dieu ne fait rien |pour défendre mon droit » ?
28 Ne le sais-tu donc pas ?
Et n’as-tu pas appris
que l’Eternel est Dieu |de toute éternité ?
C’est lui qui a créé |les confins de la terre.
Il ne se lasse pas, |il ne s’épuise pas,
et son intelligence |ne peut être sondée.
29 Il donne de la force |à qui est las
et il augmente la vigueur |de celui qui est épuisé.
30 Les jeunes gens se lassent |et ils s’épuisent,
et même de robustes gaillards tombent,
31 mais ceux qui comptent |sur l’Eternel |renouvellent leur force :
ils prennent leur envol |comme de jeunes aigles ;
sans se lasser, ils courent,
ils marchent en avant, |et ne s’épuisent pas.
Genesis 15:1-15
New Revised Standard Version Catholic Edition
God’s Covenant with Abram
15 After these things the word of the Lord came to Abram in a vision, “Do not be afraid, Abram, I am your shield; your reward shall be very great.” 2 But Abram said, “O Lord God, what will you give me, for I continue childless, and the heir of my house is Eliezer of Damascus?”[a] 3 And Abram said, “You have given me no offspring, and so a slave born in my house is to be my heir.” 4 But the word of the Lord came to him, “This man shall not be your heir; no one but your very own issue shall be your heir.” 5 He brought him outside and said, “Look toward heaven and count the stars, if you are able to count them.” Then he said to him, “So shall your descendants be.” 6 And he believed the Lord; and the Lord[b] reckoned it to him as righteousness.
7 Then he said to him, “I am the Lord who brought you from Ur of the Chaldeans, to give you this land to possess.” 8 But he said, “O Lord God, how am I to know that I shall possess it?” 9 He said to him, “Bring me a heifer three years old, a female goat three years old, a ram three years old, a turtledove, and a young pigeon.” 10 He brought him all these and cut them in two, laying each half over against the other; but he did not cut the birds in two. 11 And when birds of prey came down on the carcasses, Abram drove them away.
12 As the sun was going down, a deep sleep fell upon Abram, and a deep and terrifying darkness descended upon him. 13 Then the Lord[c] said to Abram, “Know this for certain, that your offspring shall be aliens in a land that is not theirs, and shall be slaves there, and they shall be oppressed for four hundred years; 14 but I will bring judgment on the nation that they serve, and afterward they shall come out with great possessions. 15 As for yourself, you shall go to your ancestors in peace; you shall be buried in a good old age.
Read full chapterFootnotes
- Genesis 15:2 Meaning of Heb uncertain
- Genesis 15:6 Heb he
- Genesis 15:13 Heb he
Genesi 15:1-15
Nuova Riveduta 2006
Promesse rinnovate ad Abramo
15 (A)Dopo questi fatti, la parola del Signore fu rivolta in visione ad Abramo, dicendo: «Non temere, Abramo, io sono il tuo scudo, e la tua ricompensa sarà grandissima». 2 Abramo disse: «Signore, Dio, che mi darai? Poiché io me ne vado senza figli e l’erede della mia casa è Eliezer di Damasco». 3 E Abramo soggiunse: «Tu non mi hai dato discendenza; ecco, uno schiavo nato in casa mia sarà mio erede».
4 Allora la parola del Signore gli fu rivolta, dicendo: «Questi non sarà tuo erede; ma colui che nascerà da te sarà tuo erede». 5 Poi lo condusse fuori e gli disse: «Guarda il cielo e conta le stelle, se le puoi contare». E soggiunse: «Tale sarà la tua discendenza[a]». 6 Egli credette al Signore, che gli contò questo come giustizia[b].
7 (B)Il Signore gli disse ancora: «Io sono il Signore che ti ho fatto uscire da Ur dei Caldei per darti questo paese, perché tu lo possegga». 8 Abramo chiese: «Signore, Dio, da che cosa posso conoscere che ne avrò il possesso?» 9 Il Signore gli rispose: «Prendimi una giovenca di tre anni, una capra di tre anni, un montone di tre anni, una tortora e un piccione». 10 Egli prese tutti questi animali, li divise nel mezzo e pose ciascuna metà di fronte all’altra; ma non divise gli uccelli. 11 Or degli uccelli rapaci calarono sulle bestie morte, ma Abramo li scacciò.
12 Al tramonto del sole, un profondo sonno cadde su Abramo; ed ecco uno spavento, un’oscurità profonda cadde su di lui. 13 Il Signore disse ad Abramo: «Sappi per certo che i tuoi discendenti dimoreranno come stranieri in un paese che non sarà loro: saranno fatti schiavi e saranno oppressi per quattrocento anni[c]; 14 ma io giudicherò la nazione di cui saranno stati servi e, dopo questo, se ne partiranno con grandi ricchezze. 15 Quanto a te, te ne andrai in pace presso i tuoi padri e sarai sepolto dopo una prospera vecchiaia.
Read full chapterFootnotes
- Genesi 15:5 +Ro 4:18.
- Genesi 15:6 +Ro 4:3; +Ga 3:6; +Gm 2:23.
- Genesi 15:13 +At 7:6.
1 Mose 15:1-15
Schlachter 2000
Gott verheißt Abram einen Sohn und schließt einen Bund mit ihm
15 Nach diesen Begebenheiten geschah es, dass das Wort des Herrn an Abram in einer Offenbarung[a] erging: Fürchte dich nicht, Abram, ich bin dein Schild und dein sehr großer Lohn!
2 Abram aber sprach: O Herr, Herr[b], was willst du mir geben, da ich doch kinderlos dahingehe? Und Erbe meines Hauses ist Elieser von Damaskus!
3 Und Abram sprach weiter: Siehe, du hast mir keinen Samen[c] gegeben, und siehe, ein Knecht, der in meinem Haus geboren ist, soll mein Erbe sein!
4 Doch siehe, das Wort des Herrn erging an ihn: Dieser soll nicht dein Erbe sein, sondern der aus deinem Leib hervorgehen wird, der soll dein Erbe sein!
5 Und er führte ihn hinaus und sprach: Sieh doch zum Himmel und zähle die Sterne, wenn du sie zählen kannst! Und er sprach zu ihm: So soll dein Same sein!
6 Und [Abram] glaubte dem Herrn,[d] und das rechnete Er ihm als Gerechtigkeit an.
7 Und Er sprach zu ihm: Ich bin der Herr, der dich von Ur in Chaldäa herausgeführt hat, um dir dieses Land zum Erbbesitz zu geben.
8 [Abram] aber sprach: Herr, Herr, woran soll ich erkennen, dass ich es als Erbe besitzen werde?
9 Und Er sprach zu ihm: Bringe mir eine dreijährige Kuh und eine dreijährige Ziege und einen dreijährigen Widder und eine Turteltaube und eine junge Taube!
10 Und er brachte das alles und zerteilte es mittendurch, und legte jedes Teil dem anderen gegenüber. Aber die Vögel zerteilte er nicht.[e]
11 Da stießen die Raubvögel auf die toten Tiere herab; aber Abram verscheuchte sie.
12 Und es geschah, als die Sonne anfing sich zu neigen, da fiel ein tiefer Schlaf auf Abram, und siehe, Schrecken und große Finsternis überfielen ihn.
13 Da sprach Er zu Abram: Du sollst mit Gewissheit wissen, dass dein Same ein Fremdling sein wird in einem Land, das ihm nicht gehört; und man wird sie dort zu Knechten machen und demütigen 400 Jahre lang.
14 Aber auch das Volk, dem sie dienen müssen, will ich richten; und danach sollen sie mit großer Habe ausziehen.
15 Und du sollst in Frieden zu deinen Vätern eingehen und in gutem Alter begraben werden.
Read full chapterFootnotes
- (15,1) od. in einem Gesicht. Hier wie an anderen Stellen wird dieses Wort im weiteren Sinn für eine »Offenbarung« des Wortes Gottes gebraucht.
- (15,2) hebr. Adonai Jahweh. Adonai = »Allmächtiger Herr / höchster Herrscher« ist ein häufiger hebr. Gottesname und wird mit »Herr« oder »Herrscher« übersetzt.
- (15,3) d.h. Nachkommen.
- (15,6) w. Und er war einer, der dem Herrn glaubte; im Hebr. ist eine beständige Haltung angedeutet.
- (15,10) Es handelt sich hier um eine im Alten Orient verbreitete Handlung bei Bundesschlüssen (vgl. Jer 34,18-19). Gott vollzieht den Bund einseitig, von sich aus mit Abram.
1 Mózes 15:1-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal
15 Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:
„Ne félj, Abrám!
Én vagyok a pajzsod,
és bőséges lesz a jutalmad!”
2 De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” 3 Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!
4 Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” 5 Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod![a] Így lesz az utódaiddal is!”
6 Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
7 Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”
8 De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”
9 Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”
10 Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté. 11 Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.
12 Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá. 13 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül. 14 Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.
15 Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.
Read full chapterFootnotes
- 1 Mózes 15:5 ha tudod Ez valószínűleg nappal történt, és az a jelentősége, hogy Abrám is ugyanolyan bizonyos lehet benne, hogy Isten utódokat ad neki, mint ahogyan tudja, hogy a csillagok az égen vannak — annak ellenére, hogy nappal nem láthatók.
Genèse 15:1-15
La Bible du Semeur
L’alliance de Dieu avec Abram
15 Après ces événements, l’Eternel s’adressa à Abram dans une vision : Ne crains rien, Abram, lui dit l’Eternel, je suis ton bouclier protecteur, ta récompense sera très grande.
2 Abram répondit : Eternel Dieu, que me donnerais-tu ? Je n’ai pas d’enfant, et c’est Eliézer de Damas qui héritera tous mes biens. 3 Tu ne m’as pas donné de descendance, poursuivit-il, et c’est un serviteur attaché à mon service qui sera mon héritier.
4 Alors l’Eternel lui parla en ces termes : Non, cet homme-là ne sera pas ton héritier : c’est celui qui naîtra de toi qui héritera de toi.
5 Puis Dieu le fit sortir de sa tente et lui dit : Contemple le ciel et compte les étoiles, si tu en es capable. Et il ajouta : Tes descendants seront aussi nombreux qu’elles[a].
6 Abram fit confiance à l’Eternel et, à cause de cela, l’Eternel le déclara juste[b]. 7 Il lui dit : Je suis l’Eternel qui t’ai fait sortir d’Our des Chaldéens pour te donner ce pays en possession.
8 – Seigneur Dieu, répondit Abram, comment aurai-je la certitude que je le posséderai ?
9 Dieu lui dit : Va chercher une génisse, une chèvre et un bélier ayant chacun trois ans, une tourterelle et un jeune pigeon.
10 Abram alla prendre ces animaux, les coupa tous en deux par le milieu, excepté les oiseaux, et pour chacun d’eux disposa les deux moitiés face à face[c]. 11 Des oiseaux de proie fondirent sur les bêtes mortes, mais Abram les chassa.
12 Au moment où le soleil se couchait, une grande torpeur s’empara d’Abram et, en même temps, l’angoisse le saisit dans une profonde obscurité. 13 Le Seigneur lui dit : Sache bien que tes descendants vivront en étrangers dans un pays qui ne leur appartiendra pas, on en fera des esclaves et on les opprimera pendant quatre cents ans[d]. 14 Mais j’exécuterai mon jugement contre la nation qui les aura réduits en esclavage et ils quitteront le pays chargés de grandes richesses. 15 Quant à toi, tu rejoindras en paix tes ancêtres, et tu seras enterré après une heureuse vieillesse.
Read full chapter
Proverbs 15:7-19
New Revised Standard Version Catholic Edition
7 The lips of the wise spread knowledge;
not so the minds of fools.
8 The sacrifice of the wicked is an abomination to the Lord,
but the prayer of the upright is his delight.
9 The way of the wicked is an abomination to the Lord,
but he loves the one who pursues righteousness.
10 There is severe discipline for one who forsakes the way,
but one who hates a rebuke will die.
11 Sheol and Abaddon lie open before the Lord,
how much more human hearts!
12 Scoffers do not like to be rebuked;
they will not go to the wise.
13 A glad heart makes a cheerful countenance,
but by sorrow of heart the spirit is broken.
14 The mind of one who has understanding seeks knowledge,
but the mouths of fools feed on folly.
15 All the days of the poor are hard,
but a cheerful heart has a continual feast.
16 Better is a little with the fear of the Lord
than great treasure and trouble with it.
17 Better is a dinner of vegetables where love is
than a fatted ox and hatred with it.
18 Those who are hot-tempered stir up strife,
but those who are slow to anger calm contention.
19 The way of the lazy is overgrown with thorns,
but the path of the upright is a level highway.
Proverbi 15:7-19
Nuova Riveduta 2006
7 Le labbra dei saggi diffondono scienza, ma non così il cuore degli stolti.
8 Il sacrificio degli empi è in abominio al Signore, ma la preghiera degli uomini retti gli è gradita.
9 La via dell’empio è in abominio al Signore, ma egli ama chi segue la giustizia.
10 Una dura correzione spetta a chi lascia la retta via; chi odia la riprensione morirà.
11 Il soggiorno dei morti e l’abisso stanno davanti al Signore; quanto più i cuori dei figli degli uomini!
12 Il beffardo non ama che altri lo riprenda; egli non va dai saggi.
13 Il cuore allegro rende gioioso il volto, ma quando il cuore è triste lo spirito è abbattuto.
14 Il cuore dell’uomo intelligente cerca la scienza, ma la bocca degli stolti si pasce di follia.
15 Tutti i giorni sono brutti per l’afflitto, ma per il cuore contento è sempre allegria.
16 Meglio poco con il timore del Signore, che gran tesoro con turbamento.
17 Meglio un piatto d’erbe dov’è l’amore, che un bue ingrassato dov’è l’odio.
18 L’uomo collerico fa nascere contese, ma chi è lento all’ira calma le liti.
19 La via del pigro è come una siepe di spine, ma il sentiero degli uomini retti è piano.
Read full chapter
Sprüche 15:7-19
Schlachter 2000
7 Die Lippen der Weisen säen Erkenntnis,
das Herz der Narren aber ist unaufrichtig.
8 Das Opfer der Gottlosen ist dem Herrn ein Gräuel,
das Gebet der Aufrichtigen aber ist ihm wohlgefällig.
9 Der Weg der Gottlosen ist dem Herrn ein Gräuel,
wer aber der Gerechtigkeit nachjagt, den hat er lieb.
10 Wer den Weg verlässt, wird schwer gezüchtigt,
wer Zurechtweisung hasst, der muss sterben.
11 Totenreich und Abgrund[a] sind dem Herrn bekannt,
wie viel mehr die Herzen der Menschen!
12 Der Spötter liebt es nicht, wenn man ihn zurechtweist,
darum geht er nicht zu den Weisen.
13 Ein fröhliches Herz macht das Angesicht heiter,
aber durch ein betrübtes Herz wird der Geist niedergeschlagen.
14 Das Herz der Verständigen trachtet nach Erkenntnis,
aber der Mund der Narren weidet sich an der Dummheit.
15 Ein Unglücklicher hat lauter böse Tage,
aber ein fröhliches Herz hat immer ein Festmahl.
16 Besser wenig mit der Furcht des Herrn,
als großer Reichtum und ein unruhiges Gewissen[b] dabei!
17 Besser ein Gericht Gemüse mit Liebe,
als ein gemästeter Ochse mit Hass!
18 Ein zorniger Mann erregt Streit,
aber ein Langmütiger stillt den Zank.
19 Der Weg des Faulen ist wie mit Dornen verzäunt,
aber der Pfad der Redlichen ist gebahnt.
Példabeszédek 15:7-19
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
7 A bölcs beszéde tudást terjeszt,
de az öntelt ostobáknak a gondolkozása is zavaros.
8 Az Örökkévaló utálja, amit a gonoszok áldoznak neki,
de az igazak imádságának örül.
9 A gonoszok életmódját utálja az Örökkévaló,
de szereti azokat, akik igazságosan akarnak élni.
10 Súlyos fenyítést kap, aki letér az Örökkévaló útjáról,
aki pedig nem fogadja el a fenyítést: meghal.
11 Az Örökkévaló előtt nyitott könyv a halál országa
és a nagy mélység is,
mennyivel inkább az emberek szíve!
12 Az ostoba csúfolódó utálja azt, aki figyelmezteti,
és nem kér a bölcsek tanácsából.
13 Amikor tele van a szíved örömmel,
még az arcod is ragyog,
szíved fájdalma pedig összetöri szellemedet.
14 Az értelmes szívű keresi a tudást,
a magabiztos ostobák pedig bolondságokon rágódnak.
15 A nyomorultak számára minden nap nehéz,
de a vidám szívűnek minden napja ünnep.
16 Jobb szerényen élni, de félni és tisztelni az Örökkévalót,
mint nagy gazdagság miatt örökké gondokkal küszködni.
17 Többet ér egy tányér egyszerű étel,
ha szeretettel teszik eléd,
mint a dúsan terített asztal,
ha gyűlölködve ülik körül.
18 A hirtelen haragú felszítja,
a türelmes pedig lecsendesíti a veszekedést.
19 A lusta élete olyan, mint a tövisekkel benőtt ösvény,
az igazságosé pedig, mint a sima országút.
Proverbes 15:7-19
La Bible du Semeur
7 Les lèvres des sages répandent le savoir,
mais il n’en est pas ainsi du cœur des insensés.
8 L’Eternel a en horreur les sacrifices offerts par les méchants,
mais les prières des hommes droits lui sont agréables.
9 L’Eternel a en horreur la conduite du méchant,
mais il aime celui qui recherche ce qui est juste.
10 Une dure leçon attend celui qui s’écarte du droit chemin ;
qui déteste être repris périra.
11 L’Eternel connaît le séjour des morts, le lieu des disparus,
combien plus le cœur des humains est-il à découvert devant lui !
12 Le moqueur n’aime pas qu’on le reprenne,
c’est pourquoi il ne demande pas l’avis des sages.
13 Un cœur joyeux rend le visage aimable,
mais quand le cœur est triste, l’esprit est abattu.
14 L’homme intelligent cherche toujours à apprendre,
alors que les sots se repaissent de sottises.
15 Pour l’affligé, tous les jours sont mauvais,
mais celui qui a le contentement dans son cœur est toujours en fête.
16 Mieux vaut avoir peu et craindre Dieu
que de posséder une grande fortune avec du tourment.
17 Mieux vaut un plat de légumes là où règne l’amour
qu’un bœuf gras assaisonné de haine.
18 L’homme irascible suscite des querelles,
mais celui qui garde son sang-froid apaise les disputes.
19 Le chemin du paresseux est une haie de ronces,
mais le sentier des hommes droits est une route bien aplanie.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.