Isaiah 1:1-20
New Revised Standard Version Catholic Edition
1 The vision of Isaiah son of Amoz, which he saw concerning Judah and Jerusalem in the days of Uzziah, Jotham, Ahaz, and Hezekiah, kings of Judah.
The Wickedness of Judah
2 Hear, O heavens, and listen, O earth;
for the Lord has spoken:
I reared children and brought them up,
but they have rebelled against me.
3 The ox knows its owner,
and the donkey its master’s crib;
but Israel does not know,
my people do not understand.
4 Ah, sinful nation,
people laden with iniquity,
offspring who do evil,
children who deal corruptly,
who have forsaken the Lord,
who have despised the Holy One of Israel,
who are utterly estranged!
5 Why do you seek further beatings?
Why do you continue to rebel?
The whole head is sick,
and the whole heart faint.
6 From the sole of the foot even to the head,
there is no soundness in it,
but bruises and sores
and bleeding wounds;
they have not been drained, or bound up,
or softened with oil.
7 Your country lies desolate,
your cities are burned with fire;
in your very presence
aliens devour your land;
it is desolate, as overthrown by foreigners.
8 And daughter Zion is left
like a booth in a vineyard,
like a shelter in a cucumber field,
like a besieged city.
9 If the Lord of hosts
had not left us a few survivors,
we would have been like Sodom,
and become like Gomorrah.
10 Hear the word of the Lord,
you rulers of Sodom!
Listen to the teaching of our God,
you people of Gomorrah!
11 What to me is the multitude of your sacrifices?
says the Lord;
I have had enough of burnt offerings of rams
and the fat of fed beasts;
I do not delight in the blood of bulls,
or of lambs, or of goats.
12 When you come to appear before me,[a]
who asked this from your hand?
Trample my courts no more;
13 bringing offerings is futile;
incense is an abomination to me.
New moon and sabbath and calling of convocation—
I cannot endure solemn assemblies with iniquity.
14 Your new moons and your appointed festivals
my soul hates;
they have become a burden to me,
I am weary of bearing them.
15 When you stretch out your hands,
I will hide my eyes from you;
even though you make many prayers,
I will not listen;
your hands are full of blood.
16 Wash yourselves; make yourselves clean;
remove the evil of your doings
from before my eyes;
cease to do evil,
17 learn to do good;
seek justice,
rescue the oppressed,
defend the orphan,
plead for the widow.
18 Come now, let us argue it out,
says the Lord:
though your sins are like scarlet,
they shall be like snow;
though they are red like crimson,
they shall become like wool.
19 If you are willing and obedient,
you shall eat the good of the land;
20 but if you refuse and rebel,
you shall be devoured by the sword;
for the mouth of the Lord has spoken.
Footnotes
- Isaiah 1:12 Or see my face
Isaia 1:1-20
Nuova Riveduta 2006
Peccati di Giuda e castigo(A)
1 (B)Visione che Isaia, figlio di Amots, ebbe riguardo a Giuda e a Gerusalemme ai giorni di Uzzia, di Iotam, di Acaz e di Ezechia, re di Giuda.
2 Udite, o cieli! E tu, terra, presta orecchio! Poiché il Signore parla: «Ho nutrito dei figli e li ho allevati, ma essi si sono ribellati a me.
3 Il bue conosce il suo possessore e l’asino la greppia del suo padrone, ma Israele non ha conoscenza, il mio popolo non ha discernimento».
4 Guai alla nazione peccatrice, popolo carico d’iniquità, razza di malvagi, figli corrotti! Hanno abbandonato il Signore, hanno disprezzato il Santo d’Israele, hanno voltato le spalle e si sono allontanati.
5 Per quale ragione colpirvi ancora? Aggiungereste altre rivolte. Tutto il capo è malato, tutto il cuore è languente.
6 Dalla pianta del piede fino alla testa non c’è nulla di sano in esso: non ci sono che ferite, contusioni, piaghe aperte, che non sono state ripulite, né fasciate, né lenite con olio.
7 Il vostro paese è desolato, le vostre città sono consumate dal fuoco, i vostri campi li divorano degli stranieri, sotto i vostri occhi; tutto è devastato, come per un sovvertimento di barbari.
8 La figlia di Sion è rimasta come un frascato in una vigna, come una capanna in un campo di cocomeri, come una città assediata.
9 Se il Signore degli eserciti non ci avesse lasciato un piccolo residuo, saremmo come Sodoma, somiglieremmo a Gomorra[a].
10 (C)Ascoltate la parola del Signore, capi di Sodoma! Prestate orecchio alla legge del nostro Dio, popolo di Gomorra!
11 «Che m’importa dei vostri numerosi sacrifici?», dice il Signore; «io sono sazio degli olocausti di montoni e del grasso di bestie ingrassate; il sangue dei tori, degli agnelli e dei capri, io non lo gradisco.
12 Quando venite a presentarvi davanti a me, chi vi ha chiesto di contaminare i miei cortili?
13 Smettete di portare offerte inutili; l’incenso io lo detesto; e quanto ai noviluni, ai sabati, al convocare riunioni, io non posso sopportare l’iniquità unita all’assemblea solenne.
14 L’anima mia odia i vostri noviluni e le vostre feste stabilite; mi sono un peso che sono stanco di portare.
15 Quando stendete le mani, distolgo gli occhi da voi; anche quando moltiplicate le preghiere, io non ascolto; le vostre mani sono piene di sangue.
16 (D)Lavatevi, purificatevi, togliete davanti ai miei occhi la malvagità delle vostre azioni; smettete di fare il male;
17 imparate a fare il bene; cercate la giustizia, rialzate l’oppresso, fate giustizia all’orfano, difendete la causa della vedova!
18 «Poi venite, e discutiamo», dice il Signore; «anche se i vostri peccati fossero come scarlatto, diventeranno bianchi come la neve; anche se fossero rossi come porpora, diventeranno come la lana.
19 Se siete disposti a ubbidire, mangerete i frutti migliori del paese;
20 ma se rifiutate e siete ribelli, sarete divorati dalla spada», poiché la bocca del Signore ha parlato.
Read full chapterFootnotes
- Isaia 1:9 +Ro 9:29.
Jesaja 1:1-20
Schlachter 2000
Weissagungen über Juda und Israel
Klage über das abtrünnige Volk
1 Dies ist die Offenbarung,[a] die Jesaja, der Sohn des Amoz, über Juda und Jerusalem geschaut hat in den Tagen Ussijas, Jotams, Ahas’ und Hiskias, der Könige von Juda:
2 Hört, ihr Himmel, und horche auf, o Erde; denn der Herr hat gesprochen: Ich habe Kinder großgezogen und emporgebracht[b], sie aber sind von mir abgefallen.
3 Ein Ochse kennt seinen Besitzer, und ein Esel die Krippe seines Herrn, [aber] Israel hat keine Erkenntnis; mein Volk hat keine Einsicht.
4 Wehe der sündigen Nation[c], dem schuldbeladenen Volk! Same der Übeltäter, verderbte Kinder! Sie haben den Herrn verlassen, haben den Heiligen Israels gelästert, haben sich abgewandt.
5 Wohin soll man euch noch schlagen, da ihr doch den Abfall nur noch weiter treibt? Das ganze Haupt ist krank, und das ganze Herz ist kraftlos.
6 Von der Fußsohle bis zum Scheitel ist nichts Unversehrtes an ihm, sondern klaffende Wunden und Striemen und frische Verletzungen, die nicht ausgedrückt, noch verbunden, noch mit Öl gelindert sind.
7 Euer Land ist verwüstet, eure Städte sind mit Feuer verbrannt; Fremde fressen euer Land vor euren Augen, und es ist verwüstet, wie von Fremden verheert.
8 Und die Tochter Zion ist übrig geblieben wie eine Hütte im Weinberg, wie ein Wachthäuschen im Gurkenfeld, wie eine belagerte Stadt.
9 Hätte uns der Herr der Heerscharen[d] nicht einen geringen Überrest übrig gelassen, so wären wir wie Sodom, gleich wie Gomorra geworden!
Der Herr tadelt den falschen Gottesdienst
10 Hört das Wort des Herrn, ihr Fürsten von Sodom! Nimm zu Ohren das Gesetz[e] unseres Gottes, du Volk von Gomorra!
11 Was soll mir die Menge eurer Schlachtopfer?, spricht der Herr. Ich bin der Brandopfer von Widdern und des Fettes der Mastkälber überdrüssig, und am Blut der Jungstiere, Lämmer und Böcke habe ich kein Gefallen!
12 Wenn ihr kommt, um vor meinem Angesicht zu erscheinen — wer verlangt dies von euch, dass ihr meine Vorhöfe zertretet?
13 Bringt nicht mehr vergebliches Speisopfer! Räucherwerk ist mir ein Gräuel! Neumond und Sabbat, Versammlungen halten: Frevel verbunden mit Festgedränge ertrage ich nicht!
14 Eure Neumonde und Festzeiten hasst meine Seele; sie sind mir zur Last geworden; ich bin es müde, sie zu ertragen.
15 Und wenn ihr eure Hände ausbreitet[f], verhülle ich meine Augen vor euch, und wenn ihr auch noch so viel betet, höre ich doch nicht, denn eure Hände sind voll Blut!
16 Wascht, reinigt euch! Tut das Böse, das ihr getan habt, von meinen Augen hinweg; hört auf, Böses zu tun!
17 Lernt Gutes tun, trachtet nach dem Recht, helft dem Bedrückten, schafft der Waise Recht, führt den Rechtsstreit für die Witwe!
18 Kommt doch, wir wollen miteinander rechten!, spricht der Herr. Wenn eure Sünden wie Scharlach[g] sind, sollen sie weiß werden wie der Schnee; wenn sie rot sind wie Karmesin[h], sollen sie [weiß] wie Wolle werden.
19 Seid ihr willig und gehorsam, so sollt ihr das Gute des Landes essen;
20 wenn ihr euch aber weigert und widerspenstig seid, so sollt ihr vom Schwert gefressen werden! Ja, der Mund des Herrn hat es gesprochen.
Read full chapterFootnotes
- (1,1) w. das Gesicht; gemeint ist die Schau einer sonst verborgenen göttlichen Wirklichkeit; das Wort wird nicht nur von optischen Visionen, sondern sehr oft von der Offenbarung des Wortes des Herrn gebraucht und hat daher eine allgemeinere Bedeutung.
- (1,2) od. zu Ehren gebracht / auferzogen.
- (1,4) Hier steht für »Nation« das Wort, das sonst meist für Heidenvölker gebraucht wird.
- (1,9) hebr. Jahweh Zebaoth.
- (1,10) od. die Weisung / die Lehre (hebr. torah).
- (1,15) d.h. zum Gebet; eine im Orient übliche Gebetshaltung.
- (1,18) hebr. schanim: Gemeint ist der violettrote Farbstoff, der aus Eiernestern einer Schildlaus gewonnen wurde.
- (1,18) hebr. tola (eig. »Wurm«): Karmesin ist ein blutroter Farbstoff, der aus dem Kermeswurm gewonnen wurde.
Ézsaiás 1:1-20
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomásai. Isten ezeket Jeruzsálemmel és Júda királyságával kapcsolatban mutatta Ézsaiásnak azokban az években, amikor ott a következő királyok uralkodtak: Uzzijjá, azután Jótám, majd Áház, azután Ezékiás.
Pere van az Örökkévalónak Izráel népével
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Halljátok meg, egek! Figyelj rám, föld, most én szólok:[a]
Fiaimat fölneveltem, naggyá tettem,
mégis elfordultak tőlem!
3 Gazdáját ismeri még az ökör is,
urának jászlát a szamár sem felejti,
csak Izráel nem ismer engem,
saját népem nem figyel rám!
4 Jaj, bűnösök nemzete!
Nép, amelyet vétkek súlyos terhe nyom,
gonosztevők utódai, elvetemült fiak![b]
Elhagyták az Örökkévalót,
megvetették Izráel Szentjét,
megharagították, és elfordultak tőle.
5 Ugyan miért vesződjek még veletek?
Hiába fenyítelek, annál inkább ellenkeztek.
Minden fej beteg,
és minden szív erőtlen.
6 Tetőtől talpig nincs e nemzetben egy tenyérnyi ép hely,
csak vérző sebek,
gennyes kelések, ütések nyomai!
Ki sem mosták, be sem kötötték,
olajjal sem gyógyították.[c]
7 Országotok pusztasággá lett,
városaitok elégtek a tűzben,
földeteket szemetek láttára idegenek emésztik,
pusztítják és dúlják.
8 Sion leánya[d] magára maradt,
mint elhagyott csőszkunyhó a szőlőben,
kalyiba a dinnyeföldön,
mint egy ostromlott és körülzárt város.”
9 Bizony, ha az Örökkévaló, a Seregek Ura
nem őrzött volna meg közülünk némi maradékot,
Sodoma sorsára jutottunk volna,
Gomorához lennénk hasonlók!
Elegem van ünnepeitekből!
10 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Sodoma vezetői!
Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora[e] lakói!
11 „Minek nekem az áldozati állatok sokasága
— mondja az Örökkévaló —,
torkig vagyok az oltáron égő kosokkal,
s a hizlalt állatok hájával!
Nincs kedvemre a bikák, bakok és bárányok vére!
12 Mikor elém jöttök, kinek hiányzik,
hogy Templomom udvarán tolongjatok?
13 Ne hozzatok nekem többé haszontalan áldozatot,
képmutató ajándékot!
Tömjénetek füstjétől is undorodom!
Elegem van ünnepeitekből:
Újhold, szombat, ünnepre gyülekezés — elég volt!
Vétkesek ünneplését nem szenvedhetem!
14 Lelkem utálja Újhold-ünnepeiteket,
terhemre vannak az évi nagy összegyülekezések,
belefáradtam, hogy elviseljem!
15 Hiába emelitek hozzám könyörgő kezetek,
eltakarom arcom imáitok elől.
Bármilyen buzgón is könyörögjetek,
nem hallgatom meg,
amíg kezetekhez vér tapad!
16 Mossátok le! Tisztuljatok meg!
Ne lássam többé gonosz tetteitek,
ne kövessetek el több gonoszságot!
17 Tanuljatok jót tenni,
törekedjetek igazságosan élni,
térítsétek jó útra, aki erőszakos,
karoljátok fel az árvákat,
emeljetek szót az özvegyekért!
Bűneitek vérpirosak, mégis hófehérek lesztek
18 Jöjjetek hát, szálljunk perbe egymással!
— mondja az Örökkévaló. —
Bár bűneitek vérpirosak,
mégis hófehérek lesztek,
vétkeitek tűzvörösek,
mégis fehérré lesztek,
mint a tiszta gyapjú!
19 Ha engedtek szavamnak,
ha készséggel követtek,
tiétek lesz minden,
amit a föld terem.
20 De kard pusztít el benneteket,
ha nem hallgattok rám,
ha lázadtok ellenem!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Footnotes
- Ézsaiás 1:2 én szólok Az egész fejezetben az Örökkévaló „perel” Izráel népével egy képzeletbeli bíróság előtt, ahol az égi és földi lakókat tanúnak hívja, és ítélkezésre szólítja fel.
- Ézsaiás 1:4 gonosztevők… fiak Vagy: „Gonosztevő és elvetemült fiak”.
- Ézsaiás 1:6 olajjal… gyógyították Az ókorban a sebeket, daganatokat olívaolajjal kezelték.
- Ézsaiás 1:8 Sion leánya Vagyis Jeruzsálem.
- Ézsaiás 1:10 Sodoma… Gomora Képes beszéd: Isten itt valójában Júda és Jeruzsálem vezetőihez, illetve népéhez szól.
Ésaïe 1:1-20
La Bible du Semeur
1 Révélations reçues par Esaïe, fils d’Amots, au sujet de Juda et de Jérusalem, sous les règnes d’Ozias, de Yotam, d’Ahaz et d’Ezéchias, rois de Juda[a].
Prophéties sur Juda et sur Israël
Juda est bien malade
2 Vous, les cieux, écoutez,
toi, terre, tends l’oreille,
c’est l’Eternel qui parle :
J’ai élevé des enfants, et j’ai pris soin d’eux,
mais ils se sont révoltés contre moi.
3 Le bœuf sait bien |à qui il appartient,
et l’âne connaît la mangeoire |où le nourrit son maître.
Israël ne veut rien savoir,
et mon peuple ne comprend pas.
4 Malheur à toi, nation coupable,
peuple chargé de fautes,
race adonnée au mal
et enfants corrompus !
Vous avez abandonné l’Eternel,
méprisé le Saint d’Israël,
vous lui avez tourné le dos.
5 Où[b] vous frapper encore,
puisque vous persistez |dans votre rébellion ?
Car, déjà, votre tête |tout entière est malade,
votre cœur est tout affligé.
6 De la plante des pieds |jusqu’à la tête,
rien n’est en bon état,
ce ne sont que blessures, |contusions et plaies vives
que l’on n’a pas pansées |ni bandées, ni soignées
avec de l’huile.
7 Le pays que vous habitez |est dévasté[c],
vos villes sont détruites par le feu,
vos campagnes sont ravagées |sous vos yeux par des étrangers.
Oui, tout est dévasté, |détruit par des envahisseurs[d].
8 Et Sion est restée
comme une hutte |au milieu d’une vigne,
comme un abri |dans un champ de concombres,
comme une ville |entourée d’armées ennemies.
9 Si l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
ne nous avait laissé |un faible reste,
nous ressemblerions à Sodome
et nous serions comme Gomorrhe[e].
Changez de comportement
10 Vous, les chefs de Sodome,
écoutez bien |ce que dit l’Eternel,
vous, peuple de Gomorrhe[f],
écoutez bien |la Loi de notre Dieu.
11 A quoi peuvent bien me servir |vos nombreux sacrifices ?
dit l’Eternel,
car je suis rassasié |des holocaustes de béliers,
et de la graisse |de bêtes à l’engrais.
Je ne prends pas plaisir
aux sacrifices de taureaux, |d’agneaux comme de boucs[g].
12 Quand vous venez |pour vous présenter devant moi,
qui vous a demandé |de fouler mes parvis ?
13 Cessez de m’apporter |d’inutiles offrandes :
j’ai l’encens en horreur ;
quant aux nouvelles lunes, |aux sabbats et aux assemblées,
je ne veux plus |de ces rassemblements de culte |de gens qui font le mal.
14 Oui, vos nouvelles lunes, |toutes vos fêtes, |je les déteste,
elles sont un fardeau pour moi ;
je suis las de les supporter.
15 Lorsque vous étendez les mains |pour me prier,
je me cache les yeux,
vous avez beau multiplier |le nombre des prières,
je ne vous entends pas,
car vos mains sont pleines de sang.
16 Lavez-vous donc, |purifiez-vous,
écartez de ma vue |vos mauvaises actions
et cessez de faire le mal.
17 Apprenez à faire le bien,
efforcez-vous d’agir avec droiture,
assistez l’opprimé[h],
et défendez le droit |de l’orphelin,
plaidez la cause de la veuve !
18 Venez et discutons ensemble,
dit l’Eternel :
si vos péchés sont rouges |comme de l’écarlate,
ils deviendront
aussi blancs que la neige.
Oui, s’ils sont rouges |comme la pourpre,
ils deviendront |aussi blancs que la laine.
19 Si vous vous décidez à m’obéir,
vous mangerez |les meilleurs produits du pays.
20 Mais, si vous refusez, |si vous êtes rebelles,
c’est l’épée qui vous mangera,
l’Eternel le déclare.
Footnotes
- 1.1 Ozias : 2 R 15.1-7 ; 2 Ch 26.1-23 ; Yotam : 2 R 15.32-38 ; 2 Ch 27.1-9 ; Ahaz : 2 R 16.1-20 ; 2 Ch 28.1-27 ; Ezéchias : 2 R 18.1-20 ; 2 Ch 29.1-32. Ces rois ont régné en Juda de 792 à 698 (ou 686) av. J.-C. Esaïe a exercé son ministère de 740 jusqu’au début du viie siècle av. J.-C.
- 1.5 Autre traduction : Pourquoi ?
- 1.7 Allusion à l’invasion assyrienne de 701, sous Sennachérib (Es 36 à 37 ; 2 R 18.13), ou à l’invasion des Syriens et des Israélites du Nord, vers 734 (Es 7 ; 2 Ch 28.5-8, 17-18).
- 1.7 En modifiant légèrement le texte hébreu traditionnel, on obtient : comme à la catastrophe de Sodome (voir Gn 19.23-25).
- 1.9 Cité en Rm 9.29.
- 1.10 Sodome, Gomorrhe : voir Gn 18.20 ; 19.
- 1.11 Pour les v. 11-14, voir Am 5.21-22.
- 1.17 D’après les versions anciennes. Le texte hébreu traditionnel a : l’oppresseur.
Genesis 1:1-13
New Revised Standard Version Catholic Edition
Six Days of Creation and the Sabbath
1 In the beginning when God created[a] the heavens and the earth, 2 the earth was a formless void and darkness covered the face of the deep, while a wind from God[b] swept over the face of the waters. 3 Then God said, “Let there be light”; and there was light. 4 And God saw that the light was good; and God separated the light from the darkness. 5 God called the light Day, and the darkness he called Night. And there was evening and there was morning, the first day.
6 And God said, “Let there be a dome in the midst of the waters, and let it separate the waters from the waters.” 7 So God made the dome and separated the waters that were under the dome from the waters that were above the dome. And it was so. 8 God called the dome Sky. And there was evening and there was morning, the second day.
9 And God said, “Let the waters under the sky be gathered together into one place, and let the dry land appear.” And it was so. 10 God called the dry land Earth, and the waters that were gathered together he called Seas. And God saw that it was good. 11 Then God said, “Let the earth put forth vegetation: plants yielding seed, and fruit trees of every kind on earth that bear fruit with the seed in it.” And it was so. 12 The earth brought forth vegetation: plants yielding seed of every kind, and trees of every kind bearing fruit with the seed in it. And God saw that it was good. 13 And there was evening and there was morning, the third day.
Read full chapterFootnotes
- Genesis 1:1 Or when God began to create or In the beginning God created
- Genesis 1:2 Or while the spirit of God or while a mighty wind
Genesi 1:1-13
Nuova Riveduta 2006
I tempi antichi, dalla creazione ad Abramo(A)
La creazione
1 (B)Nel principio Dio creò i cieli e la terra.
2 (C)La terra era informe e vuota, le tenebre coprivano la faccia dell’abisso e lo Spirito di Dio aleggiava sulla superficie delle acque.
3 Dio disse: «Sia luce!» E luce fu. 4 Dio vide che la luce era buona; e Dio separò la luce dalle tenebre. 5 Dio chiamò la luce «giorno» e le tenebre «notte». Fu sera, poi fu mattina: primo giorno.
6 (D)Poi Dio disse: «Vi sia una distesa[a] tra le acque, che separi le acque dalle acque». 7 Dio fece la distesa e separò le acque che erano sotto la distesa dalle acque che erano sopra la distesa. E così fu. 8 Dio chiamò la distesa «cielo». Fu sera, poi fu mattina: secondo giorno.
9 (E)Poi Dio disse: «Le acque che sono sotto il cielo siano raccolte in un unico luogo e appaia l’asciutto». E così fu. 10 Dio chiamò l’asciutto «terra», e chiamò la raccolta delle acque «mari». Dio vide che questo era buono. 11 Poi Dio disse: «Produca la terra della vegetazione, delle erbe che facciano seme e degli alberi fruttiferi che, secondo la loro specie, portino del frutto avente in sé la propria semenza, sulla terra». E così fu. 12 La terra produsse della vegetazione, delle erbe che facevano seme secondo la loro specie e degli alberi che portavano del frutto avente in sé la propria semenza, secondo la loro specie. Dio vide che questo era buono. 13 Fu sera, poi fu mattina: terzo giorno.
Read full chapterFootnotes
- Genesi 1:6 Una distesa, altri traducono: un’atmosfera o firmamento.
1 Mose 1:1-13
Schlachter 2000
Die Urzeit: Von der Schöpfung bis Abraham
Der Anfang der Welt: Gott erschafft Himmel und Erde
1 Im Anfang schuf Gott[a] die Himmel[b] und die Erde.
Der erste Tag
2 Die Erde aber war wüst und leer,[c] und es lag Finsternis auf der Tiefe; und der Geist Gottes schwebte über den Wassern.
3 Und Gott sprach: Es werde Licht! Und es wurde Licht.
4 Und Gott sah, dass das Licht gut war; da schied Gott das Licht von der Finsternis.
5 Und Gott nannte das Licht Tag, und die Finsternis nannte er Nacht. Und es wurde Abend, und es wurde Morgen: der erste Tag.
Der zweite Tag
6 Und Gott sprach: Es werde eine Ausdehnung inmitten der Wasser, die bilde eine Scheidung zwischen den Wassern!
7 Und Gott machte die Ausdehnung und schied das Wasser unter der Ausdehnung von dem Wasser über der Ausdehnung. Und es geschah so.
8 Und Gott nannte die Ausdehnung Himmel. Und es wurde Abend, und es wurde Morgen: der zweite Tag.
Der dritte Tag
9 Und Gott sprach: Es sammle sich das Wasser unter dem Himmel an einen Ort, damit man das Trockene sehe! Und es geschah so.
10 Und Gott nannte das Trockene Erde; aber die Sammlung der Wasser nannte er Meer. Und Gott sah, dass es gut war.
11 Und Gott sprach: Die Erde lasse Gras sprießen und Gewächs, das Samen hervorbringt, fruchttragende Bäume auf der Erde, von denen jeder seine Früchte bringt nach seiner Art, in denen ihr Same ist! Und es geschah so.
12 Und die Erde brachte Gras und Gewächs hervor, das Samen trägt nach seiner Art, und Bäume, die Früchte bringen, in denen ihr Same ist nach ihrer Art. Und Gott sah, dass es gut war.
13 Und es wurde Abend, und es wurde Morgen: der dritte Tag.
Read full chapterFootnotes
- (1,1) hebr. Elohim (die Mehrzahlform von hebr. Eloah), der häufigste at. Name, der mit »Gott« übersetzt wird. Er wird als »Der, dem Ehrfurcht gebührt« gedeutet.
- (1,1) Das hebr. schamajim bezeichnet sowohl den Lufthimmel über der Erde (z.B. 5Mo 4,17) als auch den Sternenhimmel (z.B. 5Mo 4,19) und den Himmel als Thronsitz Gottes (z.B. Ps 2,4).
- (1,2) hebr. tohu wa bohu.
1 Mózes 1:1-13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A világ teremtése
1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik. 2 A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett[a] a mélységes vizek fölött.
Első nap
3 Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.
4 Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne.[b] Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5 Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.[c]
Második nap
6 Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat[d] a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”
7 Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.
8 Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.
Harmadik nap
9 Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!”[e] — és úgy is lett.
10 Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
11 Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett. 12 A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. 13 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.
Read full chapterFootnotes
- 1 Mózes 1:2 lebegett Azt is jelenti: „szárnyaival betakarta, mint madár a fészkét és fiókáit”.
- 1 Mózes 1:4 örömét… benne Szó szerint: „látta, hogy jó”.
- 1 Mózes 1:5 nap Izráelben minden új nap este kezdődik, amikor a csillagok meglátszanak az égen.
- 1 Mózes 1:6 boltozat Ez a szó a héberben jelenthet olyan fémedényt is, amelyet félgömb formájúra alakítottak.
- 1 Mózes 1:9 Az ókori görög fordítás (LXX) és az egyik qumrani tekercs ezen a helyen még hozzáteszi: „Az ég alatt minden víz összegyűlt egy helyre, és látható lett a szárazföld.”
Genèse 1:1-13
La Bible du Semeur
La création de l’univers
1 Au commencement, Dieu créa le ciel et la terre. 2 Or, la terre était chaotique et vide. Les ténèbres couvraient l’abîme, et l’Esprit de Dieu planait au-dessus des eaux.
3 Et Dieu dit alors : Que la lumière soit !
Et la lumière fut[a]. 4 Dieu vit que la lumière était bonne, et il sépara la lumière des ténèbres. 5 Il appela la lumière : « jour » et les ténèbres : « nuit ».
Il y eut un soir, il y eut un matin. Ce fut le premier jour.
6 Puis Dieu dit : Qu’il y ait une étendue entre les eaux pour les séparer.
7 Dieu fit l’étendue. Il sépara les eaux qui étaient sous l’étendue des eaux qui étaient au-dessus. Et ce fut ainsi.
8 Dieu appela cette étendue : « ciel ». Il y eut un soir, il y eut un matin : ce fut le deuxième jour.
9 Puis Dieu dit : Que les eaux d’au-dessous du ciel se rassemblent en un seul endroit pour que la terre ferme paraisse.
Et ce fut ainsi.
10 Dieu appela « terre » la terre ferme, et « mer » l’amas des eaux. Dieu vit que c’était bon.
11 Puis Dieu dit : Que la terre se couvre de verdure, de l’herbe portant sa semence, et de chaque espèce d’arbre produisant du fruit, portant chacun sa semence, partout sur la terre.
Et ce fut ainsi.
12 La terre fit germer de la verdure, chaque espèce d’herbe portant sa semence et chaque espèce d’arbre produisant du fruit, portant chacun sa semence. Dieu vit que c’était bon.
13 Il y eut un soir, il y eut un matin : ce fut le troisième jour.
Read full chapter
Proverbs 1:1-20
New Revised Standard Version Catholic Edition
1 The proverbs of Solomon son of David, king of Israel:
Prologue
2 For learning about wisdom and instruction,
for understanding words of insight,
3 for gaining instruction in wise dealing,
righteousness, justice, and equity;
4 to teach shrewdness to the simple,
knowledge and prudence to the young—
5 let the wise also hear and gain in learning,
and the discerning acquire skill,
6 to understand a proverb and a figure,
the words of the wise and their riddles.
7 The fear of the Lord is the beginning of knowledge;
fools despise wisdom and instruction.
Warnings against Evil Companions
8 Hear, my child, your father’s instruction,
and do not reject your mother’s teaching;
9 for they are a fair garland for your head,
and pendants for your neck.
10 My child, if sinners entice you,
do not consent.
11 If they say, “Come with us, let us lie in wait for blood;
let us wantonly ambush the innocent;
12 like Sheol let us swallow them alive
and whole, like those who go down to the Pit.
13 We shall find all kinds of costly things;
we shall fill our houses with booty.
14 Throw in your lot among us;
we will all have one purse”—
15 my child, do not walk in their way,
keep your foot from their paths;
16 for their feet run to evil,
and they hurry to shed blood.
17 For in vain is the net baited
while the bird is looking on;
18 yet they lie in wait—to kill themselves!
and set an ambush—for their own lives!
19 Such is the end[a] of all who are greedy for gain;
it takes away the life of its possessors.
The Call of Wisdom
20 Wisdom cries out in the street;
in the squares she raises her voice.
Footnotes
- Proverbs 1:19 Gk: Heb are the ways
Proverbi 1:1-20
Nuova Riveduta 2006
L’insegnamento della saggezza(A)(B)
Scopo dei proverbi
1 (C)Proverbi di Salomone, figlio di Davide, re d’Israele,
2 perché l’uomo conosca la saggezza, l’istruzione e comprenda i detti sensati;
3 perché riceva istruzione sul buon senso, la giustizia, l’equità e la rettitudine;
4 per dare accorgimento ai semplici e conoscenza e riflessione al giovane.
5 Il saggio ascolterà e accrescerà il suo sapere; l’uomo intelligente ne otterrà buone direttive
6 per capire i proverbi e le allegorie, le parole dei saggi e i loro enigmi.
7 Il timore del Signore è il principio della scienza; gli stolti disprezzano la saggezza e l’istruzione.
8 Ascolta, figlio mio, l’istruzione di tuo padre e non rifiutare l’insegnamento di tua madre,
9 poiché saranno un fregio di grazia sul tuo capo e monili al tuo collo.
Avvertimento contro le cattive compagnie
10 (D)Figlio mio, se i peccatori ti vogliono sviare, non dar loro retta.
11 Potranno dirti: «Vieni con noi! Mettiamoci in agguato per uccidere; tendiamo insidie senza motivo all’innocente.
12 Inghiottiamoli vivi, come il soggiorno dei morti, e tutti interi, come quelli che scendono nella tomba;
13 noi troveremo ogni sorta di beni preziosi, riempiremo le nostre case di bottino.
14 Tu estrarrai a sorte la tua parte con noi, non ci sarà tra noi tutti che una borsa sola».
15 Tu però, figlio mio, non t’incamminare con loro; trattieni il tuo piede lontano dal loro sentiero,
16 poiché i loro piedi corrono al male, essi si affrettano a spargere il sangue.
17 Si tende invano la rete davanti a ogni sorta di uccelli,
18 ma costoro pongono agguati al loro proprio sangue e tendono insidie alla loro vita stessa.
19 Tali sono le vie di chiunque si dà alla rapina; essa toglie la vita a chi la commette.
La saggezza esorta
20 (E)La saggezza grida per le vie, fa udire la sua voce per le piazze;
Read full chapter
Sprüche 1:1-20
Schlachter 2000
Die Mahnung der Weisheit zu Gottesfurcht und Besonnenheit
Sinn und Zweck der Sprüche
1 [Dies sind die] Sprüche Salomos, des Sohnes Davids, des Königs von Israel,
2 die dazu dienen, dass man Weisheit und Unterweisung[a] erkenne
und verständige Reden verstehe,
3 dass man Unterweisung empfange, die einsichtig macht,
Gerechtigkeit, Recht und Aufrichtigkeit[b];
4 damit den Unverständigen[c] Klugheit verliehen werde,
den jungen Männern Erkenntnis und Besonnenheit.
5 Wer weise ist, der hört darauf und vermehrt seine Kenntnisse,
und wer verständig ist, eignet sich weise Lebensführung an,
6 damit er den Spruch und die bildliche Rede[d] verstehe,
die Worte der Weisen und ihre Rätsel.
7 Die Furcht des Herrn[e] ist der Anfang der Erkenntnis;
nur Toren[f] verachten Weisheit und Zucht!
8 Höre, mein Sohn, auf die Unterweisung deines Vaters,
und verwirf[g] nicht die Lehre deiner Mutter!
9 Denn sie sind ein schöner Kranz für dein Haupt
und ein Schmuck um deinen Hals.
Warnung vor Verführung zur Sünde
10 Mein Sohn, wenn dich Sünder überreden wollen,[h]
so willige nicht ein,
11 wenn sie sagen: »Komm mit uns, wir wollen auf Blut lauern,
wir wollen dem Unschuldigen ohne Ursache nachstellen!
12 Wir wollen sie verschlingen wie das Totenreich die Lebendigen,
als sänken sie unversehrt[i] ins Grab.
13 Wir wollen allerlei kostbares Gut gewinnen
und unsere Häuser mit Raub füllen.
14 Schließ dich uns auf gut Glück an,[j]
Lass uns gemeinsame Kasse führen!«
15 Mein Sohn, geh nicht mit ihnen auf dem Weg,
halte deinen Fuß zurück von ihrem Pfad!
16 Denn ihre Füße laufen zum Bösen
und eilen, um Blut zu vergießen.
17 Denn vergeblich wird das Netz ausgespannt
vor den Augen aller Vögel;
18 sie aber lauern auf ihr eigenes Blut
und stellen ihrem eigenen Leben nach.
19 So geht es allen, die nach [ungerechtem] Gewinn trachten:
er kostet seinen Besitzern das Leben!
Die Weisheit ruft zur Umkehr auf
20 Die Weisheit ruft draußen laut,
öffentlich lässt sie ihre Stimme hören;
Footnotes
- (1,2) od. Zucht; so auch im weiteren Text. Dieses Wort, das 30 Mal vorkommt, beinhaltet Unterweisung, Zurechtweisung und Züchtigung.
- (1,3) w. Geradheit. Dieses Wort bezeichnet eine aufrichtige Haltung und einen rechtschaffenen Lebenswandel.
- (1,4) od. Einfältigen / Arglosen. Das hebr. Wort bezeichnet jemand, der »offen« und »naiv« und deshalb zugänglich für Gutes und Schlechtes ist.
- (1,6) od. das Gleichnis.
- (1,7) d.h. die Ehrfurcht vor dem Herrn, die Scheu davor, Gott durch Sünde herauszufordern.
- (1,7) Der Tor (der Törichte oder Narr) ist im AT ein frecher, uneinsichtiger Mensch, der in Auflehnung und Widerspruch zu den Geboten Gottes lebt.
- (1,8) od. verlasse.
- (1,10) Andere Übersetzung: verführen / verlocken wollen.
- (1,12) od. vollständig.
- (1,14) w. du kannst unter uns dein Los werfen, d.h. du kannst dich an der Aufteilung des Raubgutes beteiligen.
Példabeszédek 1:1-20
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bevezetés
1 Ezek Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának bölcs mondásai.
2 Általuk ismerheted meg a bölcsességet,
helyreigazítanak és tanácsolnak téged,
segítenek megérteni a bölcs tanításokat.
3 Segítenek kiigazítani téged, hogy bölcs legyél,
megtanítanak helyesen cselekedni, igazságosnak lenni,
és becsületesen élni.
4 Az oktalan embert eszessé,
a fiatalokat is előrelátóvá és megfontolttá teszik.
5 Még a bölcsek is gyarapíthatják tudásukat,
ha megszívlelik.
Még az értelmesek is segítséget kapnak,
6 hogy megérthessék a bölcsek rejtett értelmű mondásait,
példázatait és hasonlatait.
7 Az Örökkévalót tisztelni és félni,
ez a bölcsesség forrása és kezdete!
Csak az öntelt ostobák gyűlölik a bölcsességet,
és vetik meg figyelmeztetését.
Kerüld a rossz társaságot!
8 Fiam,[a] kövesd apád útmutatását,
ne vesd meg, amire anyád tanított!
9 Ha megfogadod szüleid tanítását,
ékes korona lesz az a fejeden,
aranylánc a nyakadon.
10 Fiam, ha gonosztevők hívnak, hogy állj közéjük,
ne hallgass rájuk,
ne menj velük!
11 Azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesbe,
öljük meg, aki arra jön,
raboljuk ki az ártatlanokat!
12 Pusztítsuk el őket,
ahogy a halál elnyeli az élőket,
pusztítsuk el teljesen,
dobjuk őket sírgödörbe!
13 Drága kincseiket mind elvesszük,
hogy megtöltsük házainkat.
14 Állj be közénk, legyünk társak,
s minden zsákmányon osztozunk!”
15 Fiam, ne állj közéjük,
ösvényeikre rá se lépj,
16 mert csak rosszra igyekeznek,
gyilkolni sietnek!
17 Ha látja a madár, mikor hálót feszít a madarász,
nem repül bele, elkerüli.
18 De ezek a rablók a saját életük árán állnak lesbe,
mert saját csapdájukba esnek!
19 Bizony, mindenki így jár,
aki mohón rabolva gyűjt vagyont:
zsákmánya saját gazdáját pusztítja el!
Bölcsesség hívja az embereket
20 Bölcsesség[b] az utcákon kiált,
zsúfolt piactereken szól hangosan,
Footnotes
- Példabeszédek 1:8 Fiam Ezek a bölcs tanácsok talán eredetileg egy apa tanácsai az ifjúkor küszöbén lévő fiának. Lehetséges, hogy a király a saját fiának szánta, hogy bölcsességre, istenfélő életre tanítsa, és felkészítse az uralkodásra.
- Példabeszédek 1:20 Bölcsesség Az egész könyvben több helyen megszemélyesítve jelenik meg, mint istenfélő és bölcs asszony, aki az embereket tanítja Isten félelmére. A 9. fejezetben az ostobaság is hasonlóan megszemélyesítve szerepel: olyan asszonyként, aki a fiatalokat bűnre csábítja.
Proverbes 1:1-20
La Bible du Semeur
Introduction
1 Proverbes de Salomon[a], fils de David, roi d’Israël. 2 Ils ont pour but d’enseigner aux hommes la sagesse et de les éduquer, pour qu’ils comprennent les paroles prononcées avec intelligence, 3 et qu’ils reçoivent une éducation réfléchie en vue d’être justes, de vivre selon le droit et dans la droiture. 4 Ces proverbes donneront aux gens sans expérience[b] le bon sens et aux jeunes de la connaissance et du jugement. 5 Que le sage écoute et il enrichira son savoir, et l’homme avisé acquerra l’art de bien se conduire. 6 Ces proverbes sont destinés à faire comprendre les maximes et les paraboles et à pénétrer les propos des sages et leurs paroles énigmatiques.
La clé de la sagesse
7 C’est par la crainte de l’Eternel que commence la connaissance[c],
mépriser la sagesse et l’éducation, c’est être un insensé.
La vie selon la Sagesse
Se garder de mauvaises fréquentations
8 Mon fils, sois attentif à l’éducation que tu reçois de ton père
et ne néglige pas l’instruction de ta mère,
9 car elles seront comme une belle couronne sur ta tête
et comme des colliers à ton cou.
10 Mon fils, si des gens malfaisants veulent t’entraîner,
ne leur cède pas.
11 S’ils te disent : « Viens avec nous,
dressons une embuscade pour tuer quelqu’un,
tendons, sans raison, un piège à l’innocent :
12 nous l’engloutirons tout vif comme le séjour des morts,
il disparaîtra tout entier comme ceux qui descendent dans la tombe.
13 Nous ferons main basse sur un tas de biens précieux,
nous remplirons nos maisons de butin.
14 Tu en auras ta part avec nous,
nous ferons tous bourse commune »,
15 mon fils, ne te mets pas en route avec ces gens-là,
évite d’emprunter les mêmes chemins qu’eux,
16 car ils se précipitent vers le mal,
ils ont hâte de répandre le sang.
17 Mais il est vain de vouloir tendre un filet
pendant que tous les oiseaux t’observent[d].
18 En vérité, c’est au péril de leur propre vie que ces gens-là dressent des embûches,
c’est à eux-mêmes qu’ils tendent des pièges.
19 C’est à cela qu’aboutiront tous ceux qui cherchent à s’enrichir par des voies malhonnêtes :
un gain mal acquis fait périr celui qui le détient.
Les appels de la sagesse
20 La Sagesse crie bien haut dans les rues,
sa voix résonne sur les places publiques.
Footnotes
- 1.1 Pour les noms proverbes et Salomon, voir l’introduction.
- 1.4 gens sans expérience : expression qui traduit un mot hébreu rendu aussi, dans les Proverbes, par stupides.
- 1.7 Voir 9.10 ; 15.33 ; 31.30 ; Jb 28.28 ; Ps 111.10.
- 1.17 L’oiseau aperçoit le filet et s’envole. Le jeune homme averti fait comme lui et évite les pièges qui se retournent en fin de compte contre ceux qui les tendent (v. 18).
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.