A kitartó imádkozásról

18 Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele^[a] soha. ² „Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. ³ Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« ⁴ A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. ⁵ De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”

⁶ Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! ⁷ Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! ⁸ Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak!

De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?”

Kit fogad el Isten?

⁹ Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: ¹⁰ „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. ¹¹ A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. ¹² Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«

¹³ A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« ¹⁴ Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”

Ki léphet be Isten Királyságába?^(A)

¹⁵ Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. ¹⁶ De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! ¹⁷ Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”

A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába^(B)

¹⁸ Jézust megkérdezte egy vallási vezető: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örök életet kapjak?”

¹⁹ Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó! ²⁰ Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést! Ne gyilkolj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat!«”^[b]

²¹ A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”

²² Jézus ekkor így folytatta: „Egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!” ²³ A férfi, amikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

²⁴ Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába! ²⁵ Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”

Ki kaphat örök életet?

²⁶ Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁷ Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”

²⁸ Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”

²⁹ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért, ³⁰ azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(C)

³¹ Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. ³² Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³ megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.” ³⁴ A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.

Láss! A hited meggyógyított téged^(D)

³⁵ Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. ³⁶ Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. ³⁷ Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

³⁸ Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

³⁹ Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁰ Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: ⁴¹ „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”

Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”

⁴² Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”

⁴³ Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.