约翰福音 20
Revised Chinese Union Version (Simplified Script) Shen Edition
耶稣复活(A)
20 七日的第一日清早，天还黑的时候，抹大拉的马利亚来到坟墓，看见石头已从坟墓挪开了， 2 就跑来见西门‧彼得和耶稣所爱的那个门徒，对他们说：“有人从坟墓里把主移走了，我们不知道他们把他放在哪里。” 3 彼得和那门徒就出来，往坟墓去。 4 两个人同跑，那门徒比彼得跑得快，先到了坟墓， 5 低头往里看，看见细麻布还放在那里，只是没有进去。 6 西门‧彼得随后也到了，进了坟墓，看见细麻布放在那里， 7 又看见耶稣的裹头巾没有和细麻布放在一起，是另在一处卷着。 8 然后先到坟墓的那门徒也进去，他看见就信了。 9 他们还不明白圣经所说耶稣必须从死人中复活的意思。 10 于是两个门徒回自己的住处去了。
向抹大拉的马利亚显现(B)
11 马利亚却站在坟墓外面哭。她哭的时候，低头往坟墓里看， 12 看见两个天使穿着白衣，在安放耶稣身体的地方坐着，一个在头，一个在脚。 13 天使对她说：“妇人，你为什么哭？”她对他们说：“因为有人把我主移走了，我不知道他们把他放在哪里。” 14 说了这些话，她转过身来，看见耶稣站在那里，却不知道他是耶稣。 15 耶稣问她：“妇人，你为什么哭？你找谁？”马利亚以为他是看园子的，就对他说：“先生，若是你把他移了去，请告诉我，你把他放在哪里，我去把他移回来。” 16 耶稣对她说：“马利亚。”马利亚转过身来，用希伯来话对他说：“拉波尼！”（“拉波尼”就是老师的意思。） 17 耶稣对她说：“不要拉住我，因为我还没有升上去见我的父。你到我弟兄那里去告诉他们，我要升上去见我的父，也是你们的父，见我的 神，也是你们的 神。” 18 抹大拉的马利亚就向门徒报信：“我已经看见了主。”她又把主对她说的话告诉他们。
向门徒显现(C)
19 那日（就是七日的第一日）晚上，门徒因怕犹太人，所在的地方门都关了。耶稣来，站在当中，对他们说：“愿你们平安！” 20 说了这话，他把手和肋旁给他们看。门徒一看见主就喜乐了。 21 于是耶稣又对他们说：“愿你们平安！父怎样差遣了我，我也照样差遣你们。” 22 说了这话，他向他们吹一口气，说：“领受圣灵吧！ 23 你们赦免谁的罪，谁的罪就得赦免；你们不赦免谁的罪，谁的罪就不得赦免。”
耶稣和多马
24 那十二使徒中，有个叫低土马的多马，耶稣来的时候，他没有和他们在一起。 25 其他的门徒就对他说：“我们已经看见主了。”多马却对他们说：“除非我看见他手上的钉痕，用我的指头探入那钉痕，用我的手探入他的肋旁，我绝不信。”
26 过了八日，门徒又在屋里，多马也和他们在一起。门都关了，耶稣来，站在当中，说：“愿你们平安！” 27 然后他对多马说：“把你的指头伸到这里来，看看我的手；把你的手伸过来，探入我的肋旁。不要疑惑，总要信！” 28 多马回答，对他说：“我的主！我的 神！” 29 耶稣对他说：“你因为看见了我才信吗？那没有看见却信的有福了。”
本书的目的
30 耶稣在他门徒面前另外行了许多神迹，没有记录在这书上。 31 但记载这些事是要使你们信[a]耶稣是基督，是 神的儿子，并且使你们信他，好因着他的名得生命。
Footnotes
- 20．31 “使你们信”：有古卷是“使你们继续信”。
János 20
Hungarian Károli
20 A hétnek elsõ napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kõ a sírról.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették õt.
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelõzé Pétert, és elõbb juta a sírhoz;
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedõk; mindazáltal nem megy vala be.
6 Megjöve azután Simon Péter [is] nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedõk ott vannak.
7 És a keszkenõ, a mely az õ fején volt, nem együtt van a lepedõkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki elõször jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették õt.
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nékem, hová tetted õt, és én elviszem õt.
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta néki.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek elsõ napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyûltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23 A kiknek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettõ közül, a kit Kettõsnek hívtak, nem vala õ velök, a mikor eljött vala Jézus.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az õ oldalába, semmiképen el nem hiszem.
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az õ tanítványai, Tamás is õ velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívõ.
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az õ tanítványai elõtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az õ nevében.
和合本修訂版經文 © 2006, 2010, 2017 香港聖經公會。蒙允許使用。 Scripture Text of Revised Chinese Union Version © 2006, 2010, 2017 Hong Kong Bible Society. www.hkbs.org.hk/en/ Used by permission.