Add parallel Print Page Options

以利沙差派门徒膏耶户

以利沙先知唤来一位先知门徒,对他说:“你要束上腰,手里拿着这瓶膏油,到基列的拉末去。 你到了那里,要在那里寻找宁示的孙子、约沙法的儿子耶户。你要去,请他从他的兄弟中起来,然后把他带进一个密室。 你要拿着这瓶膏油,把油倒在他的头上,说:“耶和华这样说:‘我膏立你作王统治以色列。’然后,你要开门逃跑,不可停留。” 于是那年轻的先知往基列的拉末去了。

耶户为王

他到了那里,看见军队的将领都坐在那里。他就说:“将军,我有话要对你说。”耶户说:“我们这里所有的人,你要对哪一个说话呢?”他说:“将军,我要对你说。” 耶户就起来,进了屋子;先知门徒就把油倒在耶户的头上,对他说:“以色列的 神耶和华这样说:‘我膏立你作王,统治耶和华的人民以色列。 你要击杀你的主人亚哈的家。我要为我仆人众先知的血和所有耶和华的仆人的血,在耶洗别身上报仇。 亚哈的全家都要灭亡;我要剪除在以色列属亚哈的男人,无论是自由的,或是为奴的。 我要使亚哈的家好象尼八的儿子耶罗波安的家,又好象亚希雅的儿子巴沙的家。 10 至于耶洗别,她的尸体要在耶斯列的田间被狗吃掉,没有人来埋葬。’”他一说完,就开门逃走了。

11 耶户出来,到他主人的臣仆那里去;他们问他说:“一切都平安吗?那疯子来见你有甚么事呢?”他对他们说:“你们认识这个人,也知道他说些甚么。” 12 他们说:“谎话!请你告诉我们吧。”他说:“他这样对我说:‘耶和华这样说:我已经膏立你作王统治以色列。’” 13 他们就急忙把自己的衣服放在他脚下的上层(“上层”原文意思不详,或译:“没有装饰的”)台阶上,然后吹响号角宣告:“耶户作王了。”

14 这样,宁示的孙子、约沙法的儿子耶户背叛约兰了。约兰和以色列众人曾因亚兰王哈薛的缘故,守卫着基列的拉末。 15 但后来约兰王回到耶斯列去治伤,就是他与亚兰王哈薛作战时,亚兰人击伤他的。耶户说:“你们若是同意,就不要让人逃出这城到耶斯列去报信。” 16 于是耶户登上战车,往耶斯列去了;因约兰正在那里卧病,犹大王亚哈谢下来探望他。

17 站在耶斯列城楼的哨兵看见耶户的队伍来临,就说:“我看见有一队人马。”约兰说:“叫一个骑兵来,派他去见他们,说:‘平安吗?’” 18 于是有一个骑兵去迎见耶户,说:“王这样问:‘平安吗?’”耶户说:“平安不平安和你有甚么关系呢?转到我后面去吧!”那哨兵又报告:“使者到了他们那里,却没有回来。” 19 王又派第二个骑兵去。他来到他们那里,说:“王这样问:‘平安吗?’”耶户说:“平安不平安和你有甚么关系呢?转到我后面去吧!” 20 那哨兵又报告:“他已经去到他那里,却没有回来。那驾车的手法很像宁示的孙子耶户,因为他驾车很凶猛。”

耶户射杀约兰

21 约兰就说:“备车。”他们就为他备了车。以色列王约兰和犹大王亚哈谢出城,他们各自乘坐战车出去见耶户,就在耶斯列人拿伯的田间遇上了他。 22 约兰看见耶户的时候,就说:“耶户,平安吗?”耶户说:“你的母亲耶洗别的淫行和邪术这么多,还有平安吗?” 23 约兰立刻把车调转过来逃跑,对亚哈谢说:“亚哈谢啊,反了!” 24 耶户拉满弓,射中约兰的背;箭从他的心窝穿出,他就倒在自己的车上。 25 耶户对副官毕甲说:“把他抬起来,丢在耶斯列人拿伯的田地里,因为我还记得你我一起驾车跟随他父亲亚哈的时候,耶和华曾宣告了这些有关亚哈的话: 26 ‘昨天我实在看见了拿伯的血和他儿子们的血(这是耶和华的宣告);我要在这块田地上报应你(这是耶和华的宣告)。’现在你要按着耶和华的话,把他抬起来丢在田里。”

27 犹大王亚哈谢看见这一切,就沿着通往伯哈干的路逃走。耶户紧追着他,说:“还有他!”他们就在靠近以伯莲的姑珥坡把他击伤在战车上。他逃到米吉多,就死在那里。 28 他的臣仆用车把他的尸体送到耶路撒冷,葬在大卫城他自己的坟墓,和他的祖先一同长眠。

29 亚哈的儿子约兰第十一年,亚哈谢登基统治犹大。

耶洗别被掷堕楼惨死

30 耶户到了耶斯列。耶洗别已经听闻,就涂眼梳头,从窗户里往外观望。 31 耶户进入城门的时候,她说:“平安吗,杀主的心利?” 32 耶户抬头对着窗户,说:“有谁拥护我?谁?”立时有两三个太监往外望着他。 33 他说:“把她拋下来!”他们就把她拋下去。她的血溅在墙上和马匹身上,牠们也践踏了她。 34 耶户进入屋内,又吃又喝,然后说:“你们去料理那被咒诅的妇人,把她埋了,因为她是王的女儿。” 35 于是他们去收殓她,却找不到她的尸体,只找到头骨、双脚和双掌。 36 他们就回去,告诉他,他说:“这正是耶和华借着他仆人提斯比人以利亚所说的话:‘野狗必在耶斯列的地方吃耶洗别的肉。’ 37 耶洗别的尸体要像耶斯列田间的粪肥,以致人不能说:‘这是耶洗别。’”

And Elisha the prophet called one of the children of the prophets, and said unto him, Gird up thy loins, and take this box of oil in thine hand, and go to Ramothgilead:

And when thou comest thither, look out there Jehu the son of Jehoshaphat the son of Nimshi, and go in, and make him arise up from among his brethren, and carry him to an inner chamber;

Then take the box of oil, and pour it on his head, and say, Thus saith the Lord, I have anointed thee king over Israel. Then open the door, and flee, and tarry not.

So the young man, even the young man the prophet, went to Ramothgilead.

And when he came, behold, the captains of the host were sitting; and he said, I have an errand to thee, O captain. And Jehu said, Unto which of all us? And he said, To thee, O captain.

And he arose, and went into the house; and he poured the oil on his head, and said unto him, Thus saith the Lord God of Israel, I have anointed thee king over the people of the Lord, even over Israel.

And thou shalt smite the house of Ahab thy master, that I may avenge the blood of my servants the prophets, and the blood of all the servants of the Lord, at the hand of Jezebel.

For the whole house of Ahab shall perish: and I will cut off from Ahab him that pisseth against the wall, and him that is shut up and left in Israel:

And I will make the house of Ahab like the house of Jeroboam the son of Nebat, and like the house of Baasha the son of Ahijah:

10 And the dogs shall eat Jezebel in the portion of Jezreel, and there shall be none to bury her. And he opened the door, and fled.

11 Then Jehu came forth to the servants of his lord: and one said unto him, Is all well? wherefore came this mad fellow to thee? And he said unto them, Ye know the man, and his communication.

12 And they said, It is false; tell us now. And he said, Thus and thus spake he to me, saying, Thus saith the Lord, I have anointed thee king over Israel.

13 Then they hasted, and took every man his garment, and put it under him on the top of the stairs, and blew with trumpets, saying, Jehu is king.

14 So Jehu the son of Jehoshaphat the son of Nimshi conspired against Joram. (Now Joram had kept Ramothgilead, he and all Israel, because of Hazael king of Syria.

15 But king Joram was returned to be healed in Jezreel of the wounds which the Syrians had given him, when he fought with Hazael king of Syria.) And Jehu said, If it be your minds, then let none go forth nor escape out of the city to go to tell it in Jezreel.

16 So Jehu rode in a chariot, and went to Jezreel; for Joram lay there. And Ahaziah king of Judah was come down to see Joram.

17 And there stood a watchman on the tower in Jezreel, and he spied the company of Jehu as he came, and said, I see a company. And Joram said, Take an horseman, and send to meet them, and let him say, Is it peace?

18 So there went one on horseback to meet him, and said, Thus saith the king, Is it peace? And Jehu said, What hast thou to do with peace? turn thee behind me. And the watchman told, saying, The messenger came to them, but he cometh not again.

19 Then he sent out a second on horseback, which came to them, and said, Thus saith the king, Is it peace? And Jehu answered, What hast thou to do with peace? turn thee behind me.

20 And the watchman told, saying, He came even unto them, and cometh not again: and the driving is like the driving of Jehu the son of Nimshi; for he driveth furiously.

21 And Joram said, Make ready. And his chariot was made ready. And Joram king of Israel and Ahaziah king of Judah went out, each in his chariot, and they went out against Jehu, and met him in the portion of Naboth the Jezreelite.

22 And it came to pass, when Joram saw Jehu, that he said, Is it peace, Jehu? And he answered, What peace, so long as the whoredoms of thy mother Jezebel and her witchcrafts are so many?

23 And Joram turned his hands, and fled, and said to Ahaziah, There is treachery, O Ahaziah.

24 And Jehu drew a bow with his full strength, and smote Jehoram between his arms, and the arrow went out at his heart, and he sunk down in his chariot.

25 Then said Jehu to Bidkar his captain, Take up, and cast him in the portion of the field of Naboth the Jezreelite: for remember how that, when I and thou rode together after Ahab his father, the Lord laid this burden upon him;

26 Surely I have seen yesterday the blood of Naboth, and the blood of his sons, saith the Lord; and I will requite thee in this plat, saith the Lord. Now therefore take and cast him into the plat of ground, according to the word of the Lord.

27 But when Ahaziah the king of Judah saw this, he fled by the way of the garden house. And Jehu followed after him, and said, Smite him also in the chariot. And they did so at the going up to Gur, which is by Ibleam. And he fled to Megiddo, and died there.

28 And his servants carried him in a chariot to Jerusalem, and buried him in his sepulchre with his fathers in the city of David.

29 And in the eleventh year of Joram the son of Ahab began Ahaziah to reign over Judah.

30 And when Jehu was come to Jezreel, Jezebel heard of it; and she painted her face, and tired her head, and looked out at a window.

31 And as Jehu entered in at the gate, she said, Had Zimri peace, who slew his master?

32 And he lifted up his face to the window, and said, Who is on my side? who? And there looked out to him two or three eunuchs.

33 And he said, Throw her down. So they threw her down: and some of her blood was sprinkled on the wall, and on the horses: and he trode her under foot.

34 And when he was come in, he did eat and drink, and said, Go, see now this cursed woman, and bury her: for she is a king's daughter.

35 And they went to bury her: but they found no more of her than the skull, and the feet, and the palms of her hands.

36 Wherefore they came again, and told him. And he said, This is the word of the Lord, which he spake by his servant Elijah the Tishbite, saying, In the portion of Jezreel shall dogs eat the flesh of Jezebel:

37 And the carcase of Jezebel shall be as dung upon the face of the field in the portion of Jezreel; so that they shall not say, This is Jezebel.

Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.

És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel õt az õ atyjafiai közül, és vidd be a belsõ kamarába,

És vedd elõ e korsócska olajat, és töltsd az õ fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne idõzz.

És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.

És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és õ monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel [volna beszéded] ennyiõnk közül? És monda: Te veled, fejedelem!

Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen,

Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.

És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;

És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.

10 Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse õt. És kinyitván az ajtót, elfutott.

11 És mikor Jéhu kiment az õ urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az õ beszédét!

12 És mondának: Hazugság! Mondd meg [az igazat.] És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen.

13 Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az õ ruháját, és alája terítették a grádics felsõ részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!

14 Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.

15 De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekbõl, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek [is úgy] tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.

16 És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.

17 Mikor pedig az õrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jõ, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?

18 És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az õrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.

19 Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.

20 Hírül adá [ezt] [is] az õrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy õrült, úgy hajt.

21 Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az õ szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.

22 És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele õ: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!

23 Akkor megfordítá Jórám az õ kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?

24 Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.

25 És monda Bidkárnak, az õ hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az õ atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr õ felõle ezt a fenyegetést mondotta:

26 Bizonyára [megkeresem] a Nábót vérét és az õ fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad õt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint.

27 Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben [és megsebesíték õt] a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és õ Megiddóba menekülvén, ott meghalt.

28 És az õ szolgái elvitték õt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az õ sirboltjába az õ atyáival a Dávid városában.

29 Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.

30 És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.

31 És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?

32 Õ pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két [vagy] három fõember.

33 És monda azoknak: Vessétek alá õt. És aláveték, és az õ vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá õt.

34 Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen [mégis] [csak] király leánya.

35 De mikor kimentek, hogy eltemetnék õt, már semmit sem találtak belõle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.

36 És visszamenvén, megmondák néki, és õ monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az õ szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,

37 És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezõn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!