使徒行传 2
Revised Chinese Union Version (Simplified Script) Shen Edition
圣灵降临
2 五旬节那日到了，他们全都聚集在一起。 2 忽然，有响声从天上下来，好像一阵大风吹过，充满了他们所坐的整座屋子； 3 又有舌头如火焰向他们显现，分开落在他们每个人身上。 4 他们都被圣灵充满，就按着圣灵所赐的口才说起别国的话来。
5 那时，有从天下各国来的虔诚的犹太人，住在耶路撒冷。 6 这声音一响，许多人都来聚集，各人因为听见门徒用他们各自的乡谈说话，就甚纳闷， 7 都诧异惊奇说：“看哪，这些说话的不都是加利利人吗？ 8 我们每个人怎么听见他们说我们生来所用的乡谈呢？ 9 我们帕提亚人、玛代人、以拦人，和住在美索不达米亚、犹太、加帕多家、本都、亚细亚、 10 弗吕家、旁非利亚、埃及的人，并靠近古利奈的利比亚一带地方的人，侨居的罗马人， 11 包括犹太人和皈依犹太教的人， 克里特人和阿拉伯人，都听见他们用我们的乡谈讲论 神的大作为。” 12 众人就都惊奇困惑，彼此说：“这是什么意思呢？” 13 还有人讥诮，说：“他们是灌满了新酒吧！”
彼得在五旬节的演讲
14 彼得和十一个使徒站起来，他就高声向众人说：“犹太人和所有住在耶路撒冷的人哪，这件事你们要知道，要侧耳听我的话。 15 这些人并不像你们所想的喝醉了，因为现在才早晨九点钟。 16 这正是藉着先知约珥所说的：
17 ‘ 神说：
在末后的日子，
我要将我的灵浇灌凡血肉之躯的。
你们的儿女要说预言；
你们的少年要见异象；
你们的老人要做异梦。
18 在那些日子，我要把我的灵浇灌，
甚至给我的仆人和婢女，
他们要说预言。
19 在天上，我要显出奇事，
在地下，我要显出神迹，
有血，有火，有烟雾。
20 太阳要变为黑暗，
月亮要变为血，
这都在主大而光荣的日子未到以前。
21 那时，凡求告主名的都必得救。’
22 “以色列人哪，你们要听我这些话：拿撒勒人耶稣就是 神以异能、奇事、神迹向你们证明出来的人，这些事是 神藉着他在你们中间施行，正如你们自己知道的。 23 他既按着 神确定的旨意和预知被交与人，你们就藉着不法之人的手把他钉在十字架上，杀了。 24 神却将死的痛苦解除，使他复活了，因为他原不能被死拘禁。 25 大卫指着他说：
‘我看见[a]主常在我眼前，
他在我右边，使我不至于动摇。
26 所以我心里欢喜，我的舌头快乐，
而且我的肉身要安居在指望中。
27 因你必不将我的灵魂撇在阴间，
也不让你的圣者见朽坏。
28 你已将生命的道路指示我，
必使我在你面前充满快乐。’
29 “诸位弟兄，先祖大卫的事，我可以坦然地对你们说：他死了，也埋葬了，而且他的坟墓直到今日还在我们这里。 30 既然大卫是先知，他知道 神曾向他起誓，要从他的后裔中立一位坐在他的宝座上。 31 他预先看见了，就讲论基督的复活，说：
‘他不被撇在阴间；
他的肉身也不见朽坏。’
32 这耶稣， 神已经使他复活了，我们都是这事的见证人。 33 他既被高举在 神的右边，又从父受了所应许的圣灵，就把你们所看见所听见的，浇灌下来。 34 大卫并没有升到天上，但他自己说：
‘主对我主说：
你坐在我的右边，
35 等我使你的仇敌作你的脚凳。’
36 故此，以色列全家当确实知道，你们钉在十字架上的这位耶稣， 神已经立他为主，为基督了。”
37 众人听见这话，觉得扎心，就对彼得和其余的使徒说：“诸位弟兄，我们该怎样做呢？” 38 彼得对他们说：“你们各人要悔改，奉耶稣基督的名受洗，使你们的罪得赦免，就会领受所赐的圣灵。 39 因为这应许是给你们和你们的儿女，并一切在远方的人，就是给所有主—我们的 神所召来的人。” 40 彼得还用更多别的话作见证，劝勉他们说：“你们当救自己脱离这弯曲的世代。” 41 于是领受他话的人，都受了洗；那一天，门徒约添了三千人。 42 他们都专注于使徒的教导和彼此的团契，擘饼和祈祷。
信徒的团契生活
43 众人都心存敬畏；使徒们[b]又行了许多奇事神迹。 44 信的人都聚在一处，凡物公用， 45 又卖了田产和家业，照每一个人所需要的分给他们。 46 他们天天同心合意恒切地在圣殿里敬拜，且在家中[c]擘饼，存着欢喜坦诚的心用饭， 47 赞美 神，得全体百姓的喜爱。主将得救的人天天加给他们。
Apostolok 2
Hungarian Károli
2 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2 És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3 És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6 Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá õket szólni.
7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8 Mimódon halljuk hát [õket,] kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14 Péter azonban elõállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkembõl, és prófétálnak.
19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gõzölgését.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentõl bizonyságot nyert elõttetek erõk, csudatételek és jelek által, melyeket õ általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendelésébõl adatott [halálra,] megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25 Mert Dávid ezt mondja õ róla: Magam elõtt láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne tántorodjam.
26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt.
29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti elõttetek Dávid pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ sírja mind e mai napig minálunk van.
30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ királyi székibe,
31 Elõre látván [ezt,] szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a sírban, sem az õ teste rothadást nem látott.
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen õ maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felõl,
35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37 [Ezeket] pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala õket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtõl!
41 A kik azért örömest vevék az õ beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47 Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.
和合本修訂版經文 © 2006, 2010, 2017 香港聖經公會。蒙允許使用。 Scripture Text of Revised Chinese Union Version © 2006, 2010, 2017 Hong Kong Bible Society. www.hkbs.org.hk/en/ Used by permission.