使徒行传 15
Chinese Contemporary Bible (Simplified)
耶路撒冷会议
15 有几个从犹太下来的人教导弟兄们说:“你们若不照着摩西的规条接受割礼,就不能得救。” 2 保罗和巴拿巴为这件事与他们激烈地辩论,最后大家决定派保罗、巴拿巴和几个当地的信徒上耶路撒冷去跟使徒和长老讨论这件事。
3 于是教会为他们送行。他们经过腓尼基和撒玛利亚,沿途报告外族人悔改信主的消息,弟兄姊妹都大受鼓舞。 4 他们到了耶路撒冷,受到教会、使徒和长老的接待,并详述了上帝借他们所做的一切事。 5 有几个信了主的法利赛人站起来说:“外族的信徒必须接受割礼,而且还要遵守摩西的律法。”
6 使徒和长老们聚集商议这个问题。 7 经过许多辩论之后,彼得站起来对大家说:“弟兄们,你们都知道,上帝早已在你们当中拣选我去向外族人传道,让他们也可以听到福音并信主。 8 洞悉人心的上帝把圣灵赐给他们,正如赐给我们一样,以表明祂也接纳外族人。 9 上帝对他们和我们一视同仁,祂因他们的信心而洁净了他们的心灵。 10 现在你们为什么要试探上帝,把我们祖先和我们不能负的重担强加在这些门徒身上? 11 我们相信,他们和我们一样都是靠主耶稣的恩典得救。”
12 众人都沉默不语,继续听巴拿巴和保罗叙述上帝借着他们在外族人中所行的神迹奇事。 13 他们报告完了,雅各站起来说:“弟兄们,请听我说。 14 刚才西门讲述了上帝当初如何眷顾外族人,从他们当中拣选人归在祂的名下。 15 这完全与众先知的话相符,正如圣经上说,
16 “‘此后,我要回来重建已倾覆的大卫王朝,
将它从废墟中重建、恢复,
17 好叫其余的百姓,
就是凡归在我名下的外族人都寻求主。’
这是上帝说的, 18 祂从亘古就显明了这事。
19 “所以,我认为不应该为难那些信上帝的外族人。 20 我们只须写信吩咐他们远避被偶像玷污之物,不可淫乱,不可吃血和勒死的牲畜。 21 因为自古以来,在各城都有人宣讲摩西的律法,每逢安息日,都有人在会堂里诵读。”
给外族信徒的信
22 最后,使徒、长老和全教会都决定从他们当中选派代表,随保罗和巴拿巴去安提阿。他们选了别号巴撒巴的犹大和西拉,这两位都是教会的领袖。 23 他们带去的书信这样说:“安提阿、叙利亚和基利迦的外族弟兄姊妹,你们的弟兄——众使徒和长老向你们问安!
24 “听说有几个人从我们这里去了你们那里,教导你们必须接受割礼并遵守摩西的律法[a]。他们的言论使你们大感困惑。其实我们从来没有授权他们这样做。 25 所以我们一致决定选派代表,随我们敬爱的巴拿巴和保罗去你们那里。 26 他们二人为我们主耶稣基督的缘故已将生死置之度外。 27 我们选派犹大和西拉两位代表跟他们一起去,向你们报告我们的决定。 28 因为圣灵和我们都认为不应把重担加在你们身上。但请务必注意以下几件事, 29 要远避祭拜偶像的事,不可吃血,不可吃勒死的牲畜,不可淫乱。你们一一遵守这些事就好了。祝平安!”
30 他们奉命下到安提阿,召集众人,交付书信。 31 众人读过这封信之后,都因信中劝勉的话而欢喜。 32 犹大和西拉也是先知,他们讲了许多勉励、坚立弟兄姊妹的话。 33 住了些日子后,安提阿的弟兄姊妹以平安的祝福为他们送行,让他们回耶路撒冷复命。 34 但西拉决定留在那里。[b] 35 保罗和巴拿巴则继续留在安提阿,与许多人一起教导、传扬上帝的道。
保罗与巴拿巴分手
36 过了一些日子,保罗对巴拿巴说:“我们回到曾传过福音的各城镇去探望弟兄姊妹吧,好知道他们的情况。” 37 巴拿巴想要带约翰·马可同去, 38 但保罗坚持不带他同行,因为他在旁非利亚离开了他们,没有和他们一起做工。
39 二人激烈地争执起来,僵持不下,只好分道扬镳。巴拿巴和约翰·马可一同乘船去塞浦路斯。 40 保罗则选了西拉同行,弟兄姊妹把他们交托在主的恩典中。 41 保罗走遍了叙利亚和基利迦,巩固当地的各教会。
Apostolok 15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az apostolok jeruzsálemi tanácskozása
15 Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”[a] 2 Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.
3 Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett. 5 Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”
6 Ezért az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elhatározták, hogy összegyűlnek, és megvizsgálják ezt a kérdést. 7 Hosszú vita után Péter felállt, és ezt mondta: „Testvéreim, tudjátok, hogy jó idővel ezelőtt Isten engem választott ki közületek, hogy a más nemzetbeliek tőlem hallják az örömhírt, és ők is higgyenek Jézusban. 8 Isten tudja, mi van az emberek szívében, és azzal tanúskodott mellettük, hogy nekik is ugyanúgy adta a Szent Szellemet, mint nekünk. 9 Semmi különbséget nem tett közöttük és közöttünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által tisztította meg a szívüket.
10 Akkor miért teszitek próbára Isten türelmét? Miért akartok ilyen nehéz terhet[b] tenni Jézus nem zsidó tanítványainak a vállára? Hiszen ezt a terhet sem az őseink, sem mi nem bírtuk el! 11 Hisszük, hogy mi, akik zsidók vagyunk, az Úr Jézus kegyelme alapján üdvözülhetünk. De hisszük, hogy akik nem zsidónak születtek, azok is ugyanígy üdvözülhetnek.”
12 Ekkor az egész csoport lecsendesedett. Majd meghallgatták Pált és Barnabást, akik beszámoltak azokról a jelekről és csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül az Izráelen kívüli nemzetek között. 13 Amikor befejezték, Jakab szólalt meg: „Figyeljetek rám, testvéreim! 14 Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy ő bizony szereti a többi nemzeteket is. Most először történt meg, hogy Isten közülük is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek. 15 A próféták üzenete is teljes harmóniában van ezzel, ahogyan meg van írva:
16 »Azután majd visszatérek,
és újjáépítem Dávid összedőlt sátorát.
Újra fölépítem romjaiból,
és helyreállítom,
17 hogy az Izráelen kívüli népek is
megkeressék az Örökkévalót,
minden nemzetből azok,
akik az én nevemet viselik.
Így szól az Örökkévaló,
aki mindezt meg is teszi.«[c]
18 »Mindezt pedig az Örökkévaló kezdettől fogva tudta.«[d]
19 Ezért én azt tanácsolom, hogy ne nehezítsük meg azoknak az Izráelen kívüli testvéreknek a dolgát, akik Istenhez jönnek. 20 Inkább írjunk nekik egy levelet, és hagyjuk meg nekik, hogy
ne egyenek olyan ételt, amelyet valaki bálványoknak ajánlott fel, mert az tisztátalan,
ne kövessenek el szexuális bűnt,
ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér.
21 Mert Mózes Törvényének régóta megvannak a hirdetői minden városban, hiszen felolvassák a zsinagógákban minden szombaton.”
Az apostolok levele a nem zsidó származású hívőkhöz
22 Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között. 23 Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben:
„Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.
24 Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel. 25 Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel, 26 akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért. 27 Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt. 28 A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:
29 ne egyetek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,
ne egyetek megfulladt állatok húsából készült ételt,
se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és
ne kövessetek el semmilyen szexuális bűnt.
Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek.
Isten veletek!”
30 Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket. 32 Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket. 33 Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket. [34] [e]
35 Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.
Pál és Barnabás különválnak
36 Néhány nap múlva Pál azt mondta Barnabásnak: „Sok városban hirdettük az Úr üzenetét. Most menjünk vissza ezekbe a városokba, és látogassuk meg a testvéreket! Nézzük meg, hogy vannak!”
37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak is hívtak. 38 Az első útjukon azonban János Márk Pamfiliában visszafordult, és nem folytatta velük együtt a munkát. Emiatt Pál nem akarta őt magával vinni. 39 Pál és Barnabás ezen sokat vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, ezért elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprus szigetére hajózott, 40 Pál pedig Szilászt választotta útitársnak. Akkor a testvérek az Úr kegyelmére bízták Pált, ő pedig Szilásszal együtt elindult. 41 Végigjárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a helyi gyülekezeteket.
Footnotes
- Apostolok 15:1 Ezek a Júdeaiak olyan zsidók voltak, akik hittek Jézusban, de azt gondolták, hogy Jézus nem zsidó származású követőinek (mint amilyenek az antiochiai hívők is voltak) is meg kell tartaniuk a mózesi Törvényt, tehát körül kell metélni őket.
- Apostolok 15:10 terhet Vagyis Mózes Törvényét. Ugyanis, a Jézusban hívő zsidók egy része azt akarta, hogy a nem zsidó hívők is a Törvény parancsai szerint éljenek.
- Apostolok 15:17 Idézet: Ám 9:11–12.
- Apostolok 15:18 Lásd Ézs 45:21.
- Apostolok 15:34 Néhány görög nyelvű kéziratban szerepel a 34. vers: „De Szilász úgy határozott, hogy ott marad.”
Hechos 15
La Biblia de las Américas
El problema de los judaizantes
15 Y algunos descendieron de Judea y enseñaban a los hermanos(A): Si no os circuncidáis(B) conforme al rito de Moisés(C), no podéis ser salvos(D). 2 Como Pablo y Bernabé tuvieran gran[a] disensión y debate(E) con ellos, los hermanos determinaron[b] que Pablo y Bernabé, y algunos otros de ellos subieran a Jerusalén(F) a los apóstoles y a los ancianos(G) para tratar esta cuestión. 3 Así que, siendo enviados por la iglesia(H), pasaron por Fenicia(I) y Samaria, relatando detalladamente la conversión de los gentiles(J), y causaban gran gozo a todos los hermanos(K). 4 Cuando llegaron a Jerusalén, fueron recibidos por la iglesia, los apóstoles y los ancianos(L), e informaron de todo lo que Dios había hecho con ellos(M). 5 Pero algunos de la secta(N) de los fariseos(O) que habían creído, se levantaron diciendo: Es necesario circuncidarlos(P) y mandarles que guarden la ley de Moisés.
El concilio de Jerusalén
6 Entonces los apóstoles y los ancianos(Q) se reunieron para considerar[c] este asunto[d]. 7 Y después de mucho debate(R), Pedro se levantó y les dijo: Hermanos[e], vosotros sabéis que en los primeros días[f] Dios escogió de entre vosotros que por mi boca los gentiles oyeran la palabra del evangelio(S) y creyeran(T). 8 Y Dios, que conoce el corazón(U), les dio testimonio dándoles el Espíritu Santo, así como también nos lo dio a nosotros(V); 9 y ninguna distinción hizo entre nosotros y ellos(W), purificando por la fe sus corazones(X). 10 Ahora pues, ¿por qué tentáis a Dios(Y) poniendo sobre el cuello de los discípulos un yugo que ni nuestros padres ni nosotros hemos podido llevar(Z)? 11 Creemos más bien que somos salvos por la gracia del Señor Jesús(AA), de la misma manera que ellos también lo son.
12 Toda la multitud hizo silencio, y escuchaban a Bernabé y a Pablo, que relataban las señales[g] y prodigios(AB) que Dios había hecho entre los gentiles por medio de ellos(AC). 13 Cuando terminaron de hablar, Jacobo[h](AD) respondió, diciendo: Escuchadme, hermanos. 14 Simón[i](AE) ha relatado cómo Dios al principio tuvo a bien[j] tomar de entre los gentiles un pueblo para su nombre. 15 Y con esto concuerdan las palabras de los profetas(AF), tal como está escrito:
16 (AG)Después de esto volveré(AH),
y reedificaré el tabernáculo[k] de David que ha caído.
Y reedificaré sus ruinas,
y lo levantaré de nuevo,
17 para que el resto de los hombres busque al Señor(AI),
y todos los gentiles[l] que son llamados por mi nombre[m](AJ),
18 dice el Señor(AK), que hace saber todo esto[n] desde tiempos antiguos(AL).
19 Por tanto, yo opino que no molestemos(AM) a los que de entre los gentiles se convierten a Dios, 20 sino que les escribamos que se abstengan de cosas contaminadas[o] por los ídolos(AN), de fornicación, de lo estrangulado y de sangre(AO). 21 Porque Moisés desde generaciones antiguas tiene en cada ciudad quienes lo prediquen, pues todos los días de reposo es leído(AP) en las sinagogas.
La carta del concilio a los gentiles
22 Entonces pareció bien a los apóstoles y a los ancianos(AQ), con toda la iglesia, escoger de entre ellos algunos hombres para enviarlos a Antioquía(AR) con Pablo y Bernabé: a Judas, llamado Barsabás, y a Silas(AS), hombres prominentes entre los hermanos(AT), 23 y enviaron esta carta con ellos[p]:
Los apóstoles, y los hermanos que son ancianos[q](AU), a los hermanos(AV) en Antioquía(AW), Siria(AX) y Cilicia(AY) que son de los gentiles, saludos(AZ).
24 Puesto que hemos oído que algunos de entre nosotros, a quienes no autorizamos, os han inquietado(BA) con sus palabras(BB), perturbando vuestras almas, 25 nos pareció bien(BC), habiendo llegado a un común acuerdo[r], escoger algunos hombres para enviarlos a vosotros con nuestros amados Bernabé y Pablo, 26 hombres que han arriesgado[s] su vida(BD) por el nombre de nuestro Señor Jesucristo. 27 Por tanto, hemos enviado a Judas y a Silas(BE), quienes también os informarán las mismas cosas verbalmente[t]. 28 Porque pareció bien(BF) al Espíritu Santo(BG) y a nosotros(BH) no imponeros mayor carga que estas cosas esenciales: 29 que os abstengáis de cosas sacrificadas a los ídolos, de sangre, de lo estrangulado y de fornicación(BI). Si os guardáis de tales cosas[u], bien haréis. Pasadlo bien.
Judas y Silas en Antioquía
30 Así que ellos, después de ser despedidos, descendieron a Antioquía(BJ); y reuniendo a la congregación[v], entregaron la carta; 31 y cuando la leyeron, se regocijaron por el consuelo[w] que les impartía. 32 Siendo Judas y Silas(BK) también profetas(BL), exhortaron y confortaron a los hermanos(BM) con un largo mensaje. 33 Y después de pasar allí algún tiempo, fueron despedidos en paz(BN) por los hermanos para volver a aquellos que los habían enviado(BO). 34 [x]Pero a Silas le pareció bien quedarse allí. 35 Mas Pablo y Bernabé(BP) se quedaron en Antioquía, enseñando y predicando con muchos otros, la[y] palabra(BQ) del Señor(BR).
Pablo y Bernabé se separan
36 Después de algunos días Pablo dijo a Bernabé: Volvamos y visitemos a los hermanos en todas las ciudades(BS) donde hemos proclamado la palabra del Señor(BT), para ver cómo están. 37 Bernabé quería llevar también con ellos a Juan, llamado Marcos(BU), 38 pero Pablo consideraba que no debían llevar consigo a quien los había desertado en[z] Panfilia(BV) y no los había acompañado en[aa] la obra. 39 Se produjo un desacuerdo tan grande que se separaron el uno del otro, y Bernabé tomó consigo a Marcos(BW) y se embarcó rumbo a Chipre(BX). 40 Mas Pablo escogió a Silas(BY) y partió, siendo encomendado por los hermanos a la gracia del Señor(BZ). 41 Y viajaba por Siria(CA) y Cilicia(CB) confirmando a las iglesias.
Footnotes
- Hechos 15:2 Lit., no pequeña
- Hechos 15:2 Lit., se determinó
- Hechos 15:6 Lit., para ver sobre
- Hechos 15:6 Lit., esta palabra
- Hechos 15:7 Lit., Varones hermanos, y así en el vers. 13
- Hechos 15:7 Lit., desde los días antiguos
- Hechos 15:12 O, milagros
- Hechos 15:13 O, Santiago
- Hechos 15:14 O, Simeón
- Hechos 15:14 Lit., se interesó en
- Hechos 15:16 O, la tienda
- Hechos 15:17 O, todas las naciones
- Hechos 15:17 Lit., sobre quienes mi nombre es invocado
- Hechos 15:18 O, que hace estas cosas conocidas
- Hechos 15:20 Lit., las contaminaciones
- Hechos 15:23 Lit., escribieron por mano de ellos
- Hechos 15:23 O, presbíteros
- Hechos 15:25 O, habiéndonos reunido
- Hechos 15:26 Lit., entregado
- Hechos 15:27 Lit., de palabra
- Hechos 15:29 Lit., de los cuales absteniendo
- Hechos 15:30 O, multitud
- Hechos 15:31 O, la exhortación
- Hechos 15:34 Muchos mss. no incluyen el vers. 34
- Hechos 15:35 O, y anunciando las buenas nuevas...de la
- Hechos 15:38 Lit., desde
- Hechos 15:38 Lit., a
Chinese Contemporary Bible Copyright © 1979, 2005, 2007, 2011 by Biblica® Used by permission. All rights reserved worldwide.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center