Ézsaiás 60-62
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Izráel Szentjének városa
60 „Kelj fel és tündökölj,
hiszen elérkezett világosságod,
és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!
2 Nézd, bár a földet sötétség borítja,
és a népeken sűrű homály terpeszkedik,
de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága,
és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.
3 Világosságodhoz nemzetek gyűlnek,
királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.
4 Nézz föl, és tekints körül!
Lásd, mind hozzád jönnek,
köréd gyülekeznek!
Fiaid ezek, akik messziről jönnek,
és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!
5 Mikor meglátod, arcod felragyog,
szíved örömében majd kiszökik a helyéről,
és remegve szélesre tárul,
mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád,
a nemzetek hozzák kincseiket.
6 Karavánok sora jön Midjánból, Éfából,
tevék tömege tolong utcáidon.
Sebából is eljönnek mindannyian,
aranyat és tömjént hoznak,
és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
7 Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból,
Nebajótból kosokat hoznak,
hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul.
Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!
8 Kik ezek, akik oly tömegben repülnek,
mint a sűrű fellegek,
vagy mint galambok csapata,
mikor dúcaikba leszállnak?
9 Mert rám várnak a szigetek
és a távoli tengerpartok lakói.
Társis hajói is csak szavamra várnak,
hogy elhozzák fiaidat messze földről,
ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért,
hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét,
és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat,
és királyaik szolgálnak neked,
mert haragomban ugyan megvertelek,
de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen,
ne zárd be őket se éjjel, se nappal!
Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket,
királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
12 Mert az a nép és ország,
amely nem szolgál téged, elvész.
Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
13 A Libanon dísze jön hozzád:
legszebb cédrusaikat, fenyőiket
és ciprusaikat hozzák,
hogy ékesítsék szent helyemet,
s trónusom zsámolyát[a] díszítsék vele.
14 Hozzád mennek,
s meghajolnak előtted elnyomóid fiai,
leborulnak lábad előtt,
akik megvetettek téged,
így neveznek: »Az Örökkévaló városa«,
és így: »Izráel Szentjének Sionja«.
15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál,
és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
Jákób erős Istene.
17 Bronz helyett aranyat hozok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden,
pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
és dicsérete annak kapuja.
19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha,
sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek,
és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
amelyet magam ültettem kertembe,
hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
megvalósítom a maga idején.”
Az Örökkévaló Szelleme nyugszik rajtam
61 Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam,
mivel fölkent engem az Örökkévaló.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
meggyógyítsam a megtört szívűeket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsássam a megkötözötteket,
2 hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét,
Istenünk bosszúállása napját,
és megvigasztaljak minden gyászolót.
3 Elküldött, hogy akik Sionban gyászolnak,
azoknak fejére ékes koronát tegyek
a hamu helyett,
öröm olaját adjam nekik
a gyász helyébe,
és dicséret palástját adjam rájuk
a csüggedés és szomorúság szelleme helyett.
Akkor majd az igazságosság fáinak nevezik őket,
akiket az Örökkévaló ültetett,
hogy dicsőségét nyilvánvalóvá tegyék,
4 hogy újjáépítsék az ősi romokat,
helyreállítsák, ami régen elpusztult,
és felépítsék a romba dőlt városokat,
melyek lakatlan hevertek nemzedékeken át.
5 Idegenek jönnek,
hogy nyájaidat legeltessék,
a nemzetek fiai jönnek,
hogy földjeidet műveljék és szőlőidet gondozzák.
6 Titeket pedig az Örökkévaló papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak tekintenek.
A nemzetek gazdagsága fog táplálni benneteket,
és kincseikkel dicsekedtek.
7 Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek,
és gyalázatot tűrtetek,
ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön,
s örömötök nem múlik el soha.
8 Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot,
de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást.
Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat,
és örök szövetséget kötök velük.
9 Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között,
és utódaikat minden nép ismerni fogja.
Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri,
hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.
Az Örökkévaló Szolgája, a Vőlegény
10 Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban,
lelkem ujjong Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett,
az igazságosság palástjával vett körül,
mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik,
mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.
11 Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények,
a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett,
úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten
a nemzetek szeme láttára az igazságosságot
és a dicsőséget.
Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!
62 Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[b], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
mikor meglátja menyasszonyát,
úgy fog neked örülni Istened.
Akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam,
hogy ne hallgassanak,
se nappal, se éjjel.
Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire,
ne nyugodjatok!
7 Ne hagyjatok nyugtot néki,
amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja,
és dicsőségessé nem teszi e földön.
8 Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
és borodat, amelyért te fáradoztál,
nem isszák meg idegenek.
9 Hanem azok egyék meg,
akik a termést learatták,
és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
szent helyem udvarában,
akik a szőlőt leszüretelték!”
10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok?
Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd:
„A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
„A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.
Footnotes
- Ézsaiás 60:13 trónusom zsámolyát Szó szerint: „lábam helyét”, vagyis a Templomot, Jeruzsálemben.
- Ézsaiás 62:5 fiaid Vagy: „építőid”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center