Ézsaiás 41
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló a nemzetek Ura
41 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Csendesedjetek le, szigetek!
Hallgassatok rám, távoli partok lakói!
Gyűjtsetek erőt,
jöjjetek közel, nemzetek!
Szedjétek össze bátorságotokat,
szóljatok!
Szálljunk perbe egymással!
2 Feleljetek, ha tudtok:
Ki indította el őt keletről,
hogy igazságot cselekedjen?
Ki adta kezébe a nemzeteket?
Ki tette őt úrrá a királyok fölött?
Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat,
íjával szétszórja a nemzeteket,
mint szél a polyvát.
3 Üldözi seregüket,
s megállíthatatlanul halad,
oly ösvényen, ahol még sohasem járt.
4 Ki tervezte és vitte végbe mindezt?
Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Örökkévaló!
Mert én vagyok az Első,
és ugyanaz leszek akkor is,
mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”
5 Látják ezt a távoli nemzetek,
remegve félnek, és összegyűlnek,
reszketve jönnek a föld széleiről.
6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
hogy ne inogjon!”
Ne félj, mert veled vagyok, Izráel!
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„De te, Izráel, ne félj,
mert szolgám vagy!
Téged választottalak, Jákób,
barátomnak, Ábrahámnak népe.[a]
9 A föld széléről hoztalak el,
a világ végéről hívtalak magamhoz.
Azt mondtam neked:
Szolgám vagy!
Én választottalak,
soha nem doblak félre!
10 Ne félj,
mert veled vagyok!
Ne aggódj,
mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
sőt, megsegítelek!
Igazságos jobbommal felkarollak,
és megtartalak.
11 Nézd! Akik gyűlölnek téged,
megszégyenülnek, és vereséget szenvednek.
Akik harcolnak ellened,
elvesznek, és megsemmisülnek.
12 Keresed majd ellenségeidet,
de nem találod őket.
Akik ellened támadtak,
semmivé lesznek,
végleg eltűnnek.
13 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened!
Fogom a jobb kezed,
s azt mondom:
Ne félj, én segítek neked!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel,
én segítek neked!
— mondja az Örökkévaló,
Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket[b] morzsolj össze,
zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
s Izráel Szentjével dicsekszel!”
17 „Vizet keresnek a szegények,
de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
19 Mellettük növesztek a pusztában
cédrusokat, sittim fákat,
mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[c]
hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
Izráel Szentje alkotta.”
Egyedül az Örökkévaló ismeri a jövőt
21 „Hozzátok elém ügyeteket![d]
— mondja az Örökkévaló. —
Adjátok elő érveiteket!
— mondja Jákób Királya. —
22 Lépjetek elő, mondjátok meg,
amik ezután lesznek!
Vagy mondjátok meg,
mi történt az ősidőkben!
Hadd tudjuk meg,
hadd lássuk, mi lesz a vége!
Vagy jelentsétek meg,
amik következnek!
23 Mondjátok meg, ha tudjátok,
ami közeledik!
Hadd lássuk,
valóban istenek vagytok-e!
Tegyetek jót, rosszat, vagy akármit,
hadd nézzük, és lássuk, mi történik!
24 De lám, ti semmik vagytok,
és tehetetlenek!
Utálatos és gyalázatos,
aki titeket választ!”
25 „Én indítottam el őt,[e]
hogy jöjjön észak felől,
aki már ott, keleten is
tisztelte nevemet.
Megtapossa a fejedelmeket,
mint a sarat,
mint fazekas az agyagot.
26 Ezt ki mondta meg előre,
hogy tudhattuk volna?
Ki tudta ezt már régen,
hogy mondhattuk volna:
»Igazat mondott, valóban!«
De senki sem mondta,
senki sem jelentette,
hírét sem hallotta senki!
27 Én mondtam először Sionnak:
Nézzétek, itt vannak,
nézzétek, jönnek!
Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt
az örömhírrel!
28 Szétnéztem, de senkit sem láttam,
kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó.
Kérdeztem őket, de senki sem felelt!
29 Bizony, semmik ők mindannyian,
s amit tesznek, az is semmi!
A bálványok semmit sem érnek,
semmire nem képesek,
csak tehetetlen szobrok,
semmi más!”
Footnotes
- Ézsaiás 41:8 népe Szó szerint: „magva” — vagyis leszármazottjai.
- Ézsaiás 41:15 Hegyeket Valószínűleg Júda ellenségeit jelenti.
- Ézsaiás 41:20 Hogy… mindenki megértse Isten előre kijelenti ezt, hogy az emberek — látva a prófécia beteljesedését — megértsék, hogy a bálványokkal és a hamis prófétákkal ellentétben, Isten valóban tudja, hogy mi fog következni, mert ő az, aki a saját szavát beteljesíti.
- Ézsaiás 41:21 A 21–24 versekben az Örökkévaló valószínűleg a bálványok isteneihez szól — gúnyos hangnemben.
- Ézsaiás 41:25 őt Valószínűleg Círusz perzsa királyra vonatkozik (Kr.e. 550–530), akit Ézsaiás néven is nevez (Ézs 45:1).
Ézsaiás 41
Hungarian Károli
41 Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erõt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
2 Ki támasztá fel [azt] keletrõl, a kit igazságban hív az õ lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülõ polyvát kézíve által!
3 Kergeti õket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.
4 Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitõl fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az elsõ és utolsókkal is az vagyok én!
5 Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyûltek.
6 Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs!
7 És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülõt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerõsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
8 De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9 Te, a kit én a föld utolsó részérõl hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerõsítelek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
11 Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
12 Keresed õket és meg nem találod a veled versengõket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
13 Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15 Ímé, én teszlek éles, új cséplõhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
16 Te szórd, és a szél vigye el õket, és elszéleszsze õket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
17 A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket.
18 Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
19 A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
20 Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!
21 Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elõ erõsségeiteket, így szól Jákób királya.
22 Adják elõ és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elõször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendõket tudassátok velünk!
23 Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkõzzünk és majd lássuk együtt!
24 Ímé, ti semmibõl valók vagytok, és dolgotok is semmibõl való; útálat az, a ki titeket szeret.
25 Feltámasztám északról, és eljött napkelet felõl; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
26 Ki jelenté meg ezt eleitõl fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
27 Sionnak elõször [én hirdetém,] ímé itt vannak [a tanúk,] és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
28 És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem õket és feleljenek nékem.
29 Ímé, mindnyájan semmik õk, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.
Isaiah 41
The Message
Do You Feel Like a Lowly Worm?
41 “Quiet down, far-flung ocean islands. Listen!
Sit down and rest, everyone. Recover your strength.
Gather around me. Say what’s on your heart.
Together let’s decide what’s right.
2-3 “Who got things rolling here,
got this champion from the east on the move?
Who recruited him for this job,
then rounded up and corralled the nations
so he could run roughshod over kings?
He’s off and running,
pulverizing nations into dust,
leaving only stubble and chaff in his wake.
He chases them and comes through unscathed,
his feet scarcely touching the path.
4 “Who did this? Who made it happen?
Who always gets things started?
I did. God. I’m first on the scene.
I’m also the last to leave.
5-7 “Far-flung ocean islands see it and panic.
The ends of the earth are shaken.
Fearfully they huddle together.
They try to help each other out,
making up stories in the dark.
The godmakers in the workshops
go into overtime production, crafting new models of no-gods,
Urging one another on—‘Good job!’ ‘Great design!’—
pounding in nails at the base
so that the things won’t tip over.
8-10 “But you, Israel, are my servant.
You’re Jacob, my first choice,
descendants of my good friend Abraham.
I pulled you in from all over the world,
called you in from every dark corner of the earth,
Telling you, ‘You’re my servant, serving on my side.
I’ve picked you. I haven’t dropped you.’
Don’t panic. I’m with you.
There’s no need to fear for I’m your God.
I’ll give you strength. I’ll help you.
I’ll hold you steady, keep a firm grip on you.
11-13 “Count on it: Everyone who had it in for you
will end up out in the cold—
real losers.
Those who worked against you
will end up empty-handed—
nothing to show for their lives.
When you go out looking for your old adversaries
you won’t find them—
Not a trace of your old enemies,
not even a memory.
That’s right. Because I, your God,
have a firm grip on you and I’m not letting go.
I’m telling you, ‘Don’t panic.
I’m right here to help you.’
14-16 “Do you feel like a lowly worm, Jacob?
Don’t be afraid.
Feel like a fragile insect, Israel?
I’ll help you.
I, God, want to reassure you.
The God who buys you back, The Holy of Israel.
I’m transforming you from worm to harrow,
from insect to iron.
As a sharp-toothed harrow you’ll smooth out the mountains,
turn those tough old hills into loamy soil.
You’ll open the rough ground to the weather,
to the blasts of sun and wind and rain.
But you’ll be confident and exuberant,
expansive in The Holy of Israel!
17-20 “The poor and homeless are desperate for water,
their tongues parched and no water to be found.
But I’m there to be found, I’m there for them,
and I, God of Israel, will not leave them thirsty.
I’ll open up rivers for them on the barren hills,
spout fountains in the valleys.
I’ll turn the baked-clay badlands into a cool pond,
the waterless waste into splashing creeks.
I’ll plant the red cedar in that treeless wasteland,
also acacia, myrtle, and olive.
I’ll place the cypress in the desert,
with plenty of oaks and pines.
Everyone will see this. No one can miss it—
unavoidable, indisputable evidence
That I, God, personally did this.
It’s created and signed by The Holy of Israel.
21-24 “Set out your case for your gods,” says God.
“Bring your evidence,” says the King of Jacob.
“Take the stand on behalf of your idols, offer arguments,
assemble reasons.
Spread out the facts before us
so that we can assess them ourselves.
Ask them, ‘If you are gods, explain what the past means—
or, failing that, tell us what will happen in the future.
Can’t do that?
How about doing something—anything!
Good or bad—whatever.
Can you hurt us or help us? Do we need to be afraid?’
They say nothing, because they are nothing—
sham gods, no-gods, fool-making gods.
25-29 “I, God, started someone out from the north and he’s come.
He was called out of the east by name.
He’ll stomp the rulers into the mud
the way a potter works the clay.
Let me ask you, Did anyone guess that this might happen?
Did anyone tell us earlier so we might confirm it
with ‘Yes, he’s right!’?
No one mentioned it, no one announced it,
no one heard a peep out of you.
But I told Zion all about this beforehand.
I gave Jerusalem a preacher of good news.
But around here there’s no one—
no one who knows what’s going on.
I ask, but no one can tell me the score.
Nothing here. It’s all smoke and hot air—
sham gods, hollow gods, no-gods.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson