Ézsaiás 40-41

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

³ Halljátok meg a kiáltónak szavát:
„Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!
    Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!
⁴ Töltsétek föl mind a völgyeket,
    a hegyek és dombok legyenek rónává,
ami tekervényes, legyen egyenessé,
    ami göröngyös, legyen simává!
⁵ Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége,
    és minden halandó látni fogja,
kivétel nélkül mindannyian!”
    — az Örökkévaló maga mondta ezt.

⁶ Egy hang szólt hozzám:
„Hirdesd, jó hangosan!”
    Kérdeztem: „Mit mondjak?”
Ezt mondd: „Minden halandó olyan,
    mint a fű a pusztán!
Minden emberi dicsőség,
    mint a mező virága.
⁷ Csak rálehel az Örökkévaló,
    és megszárad a puszta füve,
    elhull virága.
Bizony, mint a fű,
    olyan a nép!
⁸ Elszárad a fű,
    elhull a virág,
de Istenünk szava
    örökké érvényes marad!”

¹⁸ Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
    Lehet-e képmást készíteni róla?
¹⁹ Mégis van, aki bálványszobrot készít,
    fémből kiönti formáját,
arannyal bevonja,
    ezüstláncokkal ékesíti.
²⁰ Akinek ilyen áldozatra nem telik,
    az nem korhadó fát választ,
keres hozzá ügyes faragó mestert,
    bálványszobrot készíttet vele,
    s felállítja magának.

²¹ Hát nem tudjátok,
    nem hallottátok?
Nem mondták nektek soha?
    Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
²² Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten!
    Ott ül trónján a földkerekség fölött!
Lába előtt a földi lakók,
    mint a sáskák a fűben,
    olyan aprók!
Ő feszítette ki az eget,
    mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
²³ Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket,
    megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
²⁴ Alighogy helyükre ültették őket,
    hatalmuk épphogy kicsírázott,
    alig vertek gyökeret a földben
— ha az Örökkévaló rájuk fúj:
    máris elfonnyadnak, kiszáradnak,
s a vihar felkapja őket,
    mint polyvát a szél!

²⁵ „Kihez akartok hasonlítani engem?
    Kivel mértek össze?”
    — kérdezi a Szent.

²⁶ Nézzetek föl a magasba,
    tekintsétek a csillagokat!
Ki teremtette azokat?
    Ki teremtette az égi seregeket?
Bizony, ő néven szólítja valamennyit!
    Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt
    egy sem hiányzik!

²⁷ Miért mondod hát Jákób népe,
    hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete:
„Nem látja az Örökkévaló a sorsomat,
    túl messze van,
    hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
²⁸ Hát nem tudod,
    nem hallottad soha,
hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló,
    aki teremtette az egész földet,
figyelmével mindenkit követ,
    s nem fárad el soha!
Bölcsessége kifürkészhetetlen!
²⁹ Ő ad erőt a megfáradottnak,
    s az erőtlen erejét megsokszorozza.
³⁰ Mert elfáradnak még a fiatalok is,
    kimerülten összerogynak a legkülönbek.
³¹ De akik az Örökkévalóra várnak,
    akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
    szárnyra kelnek, magasra szállnak,
    mint a sasok!^[a]
Futnak, de nem fáradnak el,
    járnak, de nem merülnek ki.

^6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
    ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
    az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
    hogy ne inogjon!”

¹⁷ „Vizet keresnek a szegények,
    de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
    még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
    én, Izráel Istene törődök velük!
¹⁸ Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
    forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
    a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
¹⁹ Mellettük növesztek a pusztában
    cédrusokat, sittim fákat,
    mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
    és sokféle fenyőt.
²⁰ Hogy lássák, megtudják,
    szívükre vegyék,
és mindenki megértse,^[d]
    hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
    Izráel Szentje alkotta.”

²⁵ „Én indítottam el őt,^[f]
    hogy jöjjön észak felől,
aki már ott, keleten is
    tisztelte nevemet.
Megtapossa a fejedelmeket,
    mint a sarat,
    mint fazekas az agyagot.
²⁶ Ezt ki mondta meg előre,
    hogy tudhattuk volna?
Ki tudta ezt már régen,
    hogy mondhattuk volna:
    »Igazat mondott, valóban!«
De senki sem mondta,
    senki sem jelentette,
    hírét sem hallotta senki!
²⁷ Én mondtam először Sionnak:
Nézzétek, itt vannak,
    nézzétek, jönnek!
Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt
    az örömhírrel!
²⁸ Szétnéztem, de senkit sem láttam,
    kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó.
Kérdeztem őket, de senki sem felelt!
²⁹ Bizony, semmik ők mindannyian,
    s amit tesznek, az is semmi!
A bálványok semmit sem érnek,
    semmire nem képesek,
csak tehetetlen szobrok,
    semmi más!”