Ézsaiás 58
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A képmutató böjtölés
58 „Kiálts, jó hangosan!
Emeld föl hangodat, mint a trombita,
ne félj!
Mondd meg népemnek, miben vétkeztek,
Jákób népének mutasd meg bűneiket!
2 Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem,
hogy megértsék útjaimat!
Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él,
és Istenének parancsait tiszteli?
Igazságos döntéseket kérnek tőlem,
és Isten közelségére vágyakoznak![a]
3 Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk,
ha nem veszed észre?
Miért gyötörjük magunkat,
ha nem törődsz vele?«
De én ezt felelem: Nézzétek!
Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek,
és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
4 Még a böjt idején is veszekedtek
és vitatkoztok,
gonosz indulattal támadtok egymásra,
majd ölre mentek!
Nem úgy böjtöltök,
hogy könyörgésetek hangja
följusson a magasba!
5 Azt hiszitek, ez az a böjt,
amelyet én szeretek?
Az a böjt, hogy az ember
éhezéssel gyötri magát?
Hogy fejét lehajtja, mint a káka,
zsákruhába öltözik,
és hamuban térdel?
Ezt nevezitek ti böjtnek,
az Örökkévaló kedves napjának?
Az igazi böjt, amelyet az Örökkévaló szeret
6 Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek,
nem ilyen!
Nyissátok ki a gonoszság bilincseit!
Engedjétek szabadon az elnyomottakat,
oldozzátok le igájuk köteleit!
Törjetek össze minden igát!
7 Kenyered oszd meg az éhezővel,
otthonodat a hajléktalan szegénnyel,
ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl,
és testvéred elől ne zárkózz el!
8 Akkor felvirrad világosságod,
mint a hajnal fénye,
betegségedből hamar felépülsz,
és egészséged helyreáll,
az Igazságos[b] megy előtted, mint elővéd,
az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha egymást le nem igázzátok,
ha másokra ujjal nem mutogatsz,
ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat,
és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
»Romos várfalak felépítője,
utak megújítója,
városok újjáépítője.«
13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra,
és szent napomon nem jársz kívánságod után,
hanem örömöd leled a szombati nyugalomban,
az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod,
és őt tiszteled azzal,
hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol,
nem a kívánságaidat követed,
s nem beszélsz hiábavalóságot,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban,
járatlak a föld magaslatain,
és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!”
— az Örökkévaló szája mondja ezt.
Footnotes
- Ézsaiás 58:2 Hiszen… vágyakoznak Az egész 2. vers ironikus hangvételű. Isten népére valójában ezeknek éppen az ellenkezője volt jellemző.
- Ézsaiás 58:8 Igazságos Vagyis: Isten maga megy előtted, és utat készít neked — ugyanakkor ő az „utóvéd” is, hogy hátulról is védelmezzen. Az egész kép a pusztai vándorlást idézi. De fordítható így is: „igazságosságod megy előtted…”.
Ézsaiás 58
Hungarian Károli
58 Kiálts [teljes] torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.
2 Holott õk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tõlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3 Mért bõjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bõjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4 Ímé perrel és versengéssel bõjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bõjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5 Hát ilyen a bõjt, a melyet én kedvelek, [és olyan] a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bõjtnek és az Úr elõtt kedves napnak?
6 Hát nem ez-é a bõjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7 Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?
8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.
9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és õ azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszünsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerõsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltõk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építõjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent és dicsõséges [napjá]nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, [hamis] beszédet sem szólván:
14 Akkor gyönyörûséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center