Ézsaiás 40
Hungarian Károli
40 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért.
3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5 És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!
7 Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.
8 Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
10 Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.
11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?
13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?
14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára?
15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
16 És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.
17 Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla?
19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá];
20 A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29 Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja.
30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
Isaiah 40
The Message
Messages of Comfort
Prepare for God’s Arrival
40 1-2 “Comfort, oh comfort my people,”
says your God.
“Speak softly and tenderly to Jerusalem,
but also make it very clear
That she has served her sentence,
that her sin is taken care of—forgiven!
She’s been punished enough and more than enough,
and now it’s over and done with.”
3-5 Thunder in the desert!
“Prepare for God’s arrival!
Make the road straight and smooth,
a highway fit for our God.
Fill in the valleys,
level off the hills,
Smooth out the ruts,
clear out the rocks.
Then God’s bright glory will shine
and everyone will see it.
Yes. Just as God has said.”
6-8 A voice says, “Shout!”
I said, “What shall I shout?”
“These people are nothing but grass,
their love fragile as wildflowers.
The grass withers, the wildflowers fade,
if God so much as puffs on them.
Aren’t these people just so much grass?
True, the grass withers and the wildflowers fade,
but our God’s Word stands firm and forever.”
9-11 Climb a high mountain, Zion.
You’re the preacher of good news.
Raise your voice. Make it good and loud, Jerusalem.
You’re the preacher of good news.
Speak loud and clear. Don’t be timid!
Tell the cities of Judah,
“Look! Your God!”
Look at him! God, the Master, comes in power,
ready to go into action.
He is going to pay back his enemies
and reward those who have loved him.
Like a shepherd, he will care for his flock,
gathering the lambs in his arms,
Hugging them as he carries them,
leading the nursing ewes to good pasture.
The Creator of All You Can See or Imagine
12-17 Who has scooped up the ocean
in his two hands,
or measured the sky between his thumb and little finger,
Who has put all the earth’s dirt in one of his baskets,
weighed each mountain and hill?
Who could ever have told God what to do
or taught him his business?
What expert would he have gone to for advice,
what school would he attend to learn justice?
What god do you suppose might have taught him what he knows,
showed him how things work?
Why, the nations are but a drop in a bucket,
a mere smudge on a window.
Watch him sweep up the islands
like so much dust off the floor!
There aren’t enough trees in Lebanon
nor enough animals in those vast forests
to furnish adequate fuel and offerings for his worship.
All the nations add up to simply nothing before him—
less than nothing is more like it. A minus.
18-20 So who even comes close to being like God?
To whom or what can you compare him?
Some no-god idol? Ridiculous!
It’s made in a workshop, cast in bronze,
Given a thin veneer of gold,
and draped with silver filigree.
Or, perhaps someone will select a fine wood—
olive wood, say—that won’t rot,
Then hire a woodcarver to make a no-god,
giving special care to its base so it won’t tip over!
21-24 Have you not been paying attention?
Have you not been listening?
Haven’t you heard these stories all your life?
Don’t you understand the foundation of all things?
God sits high above the round ball of earth.
The people look like mere ants.
He stretches out the skies like a canvas—
yes, like a tent canvas to live under.
He ignores what all the princes say and do.
The rulers of the earth count for nothing.
Princes and rulers don’t amount to much.
Like seeds barely rooted, just sprouted,
They shrivel when God blows on them.
Like flecks of chaff, they’re gone with the wind.
25-26 “So—who is like me?
Who holds a candle to me?” says The Holy.
Look at the night skies:
Who do you think made all this?
Who marches this army of stars out each night,
counts them off, calls each by name
—so magnificent! so powerful!—
and never overlooks a single one?
27-31 Why would you ever complain, O Jacob,
or, whine, Israel, saying,
“God has lost track of me.
He doesn’t care what happens to me”?
Don’t you know anything? Haven’t you been listening?
God doesn’t come and go. God lasts.
He’s Creator of all you can see or imagine.
He doesn’t get tired out, doesn’t pause to catch his breath.
And he knows everything, inside and out.
He energizes those who get tired,
gives fresh strength to dropouts.
For even young people tire and drop out,
young folk in their prime stumble and fall.
But those who wait upon God get fresh strength.
They spread their wings and soar like eagles,
They run and don’t get tired,
they walk and don’t lag behind.
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson