Add parallel Print Page Options

Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.

Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.

Mint az almafa az erdõnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.

Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.

Erõsítsetek engem szõlõvel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.

Az õ balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.

Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!

Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,

10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11 Mert ímé a tél elmult,
az esõ elmult, elment.

12 Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,
és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]

14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,
a magas kõszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörûséges,
és a te tekinteted ékes!

15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szõlõket elpusztítják;
mert a mi szõlõink virágban vannak.

16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.

17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

Mezei virág vagyok a sároni síkságon,
    fehér liliom a völgyben.

A vőlegény

Mint hófehér liliom a tövises bozótban,
    olyan vagy, kedvesem, a leányok között!

A menyasszony

Mint virágzó almafa
    az erdő fái közt,
    olyan vagy szerelmesem, az ifjak között!

A menyasszony

Mennyire kívánom árnyékát élvezni,
    gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!
Bevitt engem a lakomák termébe,
    szerelme a zászló fölöttem.
Erősítsetek aszalt szőlővel,
    üdítsetek fel almával,
    mert egészen beteg lettem a szerelemtől!
Bal karja fejem alatt,
    jobbjával átölel engem.

Ó, Jeruzsálem leányai,
    nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
    ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!

A menyasszony

Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom!
    Már jön is, közeleg!
Átugrik a hegyeken,
    gazellaként szökell a dombokon.
Mert olyan a kedvesem, mint a gazella,
    mint egy fiatal szarvas.
Már itt is van, a fal túloldalán,
    benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem,
    siess már szerelmesem, jöjj velem!
11 Nézd, elmúlt a tél,
    elálltak az esők.
12 Kivirágzott a mező,
    eljött a madárdal ideje,
    gerlék búgása hallik földünkön.
13 Első termését érleli a füge,
    virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét.
Kelj föl, kedvesem,
    siess már szerelmesem, jöjj velem!”

A vőlegény

14 Sziklák hasadékában rejtőző galambom!
    Magas sziklák között fészkelő madaram!
Mutasd meg arcodat,
    hadd halljam hangodat!
Mert a hangod édes,
    arcod gyönyörű!

A menyasszony és a vőlegény

15 Jaj, fogjátok meg a rókákat,
    csípjétek el a rókakölyköket,
mert pusztítják a szőlőt,
    a virágzó szőlőket!

A menyasszony

16 Szerelmesem az enyém, én meg az övé,
    aki liliomok közt legelteti nyáját.
17 Jöjj vissza hozzám, kedvesem,
    mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
    és hűvös szél támad!
Siess hozzám, mint a gazella,
    vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein![a]

Footnotes

  1. Énekek Éneke 2:17 Béther hegyein Vagy: „illatos növényeket, fűszereket termő hegyeken”.