Add parallel Print Page Options

Isten nem feledkezett meg a népéről

11 Azt kérdezem tehát: vajon teljesen visszautasította és eltaszította magától Isten a saját népét? Nem, dehogyis! Hiszen én magam is Izráel népéhez tartozom, Ábrahám utódja vagyok, Benjámin törzséből származom. Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek? Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!”[a] De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”[b]

Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki. Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.

Hogyan is van hát ez? Izráel népe nem érte el, amire törekedett. Csak azok érték el a célt, akiket Isten kiválasztott. A többiek pedig megkeményedtek és érzéketlenek lettek, mint a kő. Amint az Írás mondja:

„Isten a kábultság szellemét adta nekik.”[c]

„Olyan szemet adott nekik, amely nem lát,
    olyan fület, amely nem hall.
Így van ez mind a mai napig.”[d]

Dávid is ezt mondja:

„Ünnepi asztaluk legyen a számukra csapda,
    az fogja meg őket!
Ez lesz a vesztük és büntetésük.
10 Homályosodjon el a szemük,
    hogy ne lássák az igazságot,
és örökre görbítsd meg a hátukat!”[e]

Read full chapter

Footnotes

  1. Rómaiakhoz 11:3 Idézet: 1Kir 19:10, 14.
  2. Rómaiakhoz 11:4 Idézet: 1Kir 19:18.
  3. Rómaiakhoz 11:8 Idézet: Ézs 29:10.
  4. Rómaiakhoz 11:8 Idézet: 5Móz 29:4.
  5. Rómaiakhoz 11:10 Idézet: Zsolt 69:22–23.