13  És láték egy fenevadat feljõni a tengerbõl, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az õ szarvain tíz korona, és az õ fejein a káromlásnak neve.

² És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az õ lábai, mint a medvéé, és az õ szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az õ erejét annak, és az õ királyiszékét, és nagy hatalmat.

³ És látám, hogy egy az õ fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az õ halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld [követé] a fenevadat.

⁴ És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik õ vele?

⁵ És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.

⁶ Megnyitá azért az õ száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az õ nevét és az õ sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.

⁷ Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és õket legyõzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.

⁸ Annakokáért imádják õt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.

⁹ Ha van füle valakinek, hallja!

¹⁰ Ha valaki fogságba visz [mást], [õ is] fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tûrése és hite.

¹¹ Azután láték más fenevadat feljõni a földbõl, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;

¹² És az elõbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi õ elõtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az elsõ fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;

¹³ És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égbõl a földre, az emberek láttára.

¹⁴ És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad elõtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.

¹⁵ És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,

¹⁶ Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;

¹⁷ És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson [semmit,] hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.

¹⁸ Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

14  És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve.

² És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal hárfáznak vala;

³ És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrõl.

⁴ Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.

⁵ És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.

⁶ És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

⁷ Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

⁸ És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.

⁹ És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,

¹⁰ Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az õ haragjának poharába: és kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt;

¹¹ És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének bélyegét felveszi.

¹² Itt van a szenteknek békességes tûrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

¹³ És hallék az égbõl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik követik õket.

¹⁴ És látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle [valaki,] hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.

¹⁵ És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhõn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.

¹⁶ Bocsátá azért, a ki a felhõn ül vala az õ sarlóját a földre; és learattaték a föld.

¹⁷ És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.

¹⁸ Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.

¹⁹ Bocsátá azért az angyal az õ éles sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.

²⁰ És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.

15  És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.

² És láték úgymint üvegtengert tûzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az õ képén, és bélyegén és az õ nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái.

³ És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!

⁴ Ki ne félne téged, Uram! és [ki] ne dicsõítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljõnek mind a pogányok és lehajolnak elõtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.

⁵ És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,

⁶ És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.

⁷ És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élõ Istennek haragjával teljes vala.

⁸ És megtelék a templom füsttel az Isten dicsõségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.

16  És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.

² Elméne azért az elsõ, és kitölté az õ poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét.

³ A másik angyal is kitölté az õ poharát a tengerbe; és olyanná lõn, mint a halott vére; és minden élõ állat meghala a tengerben.

⁴ A harmadik angyal is kitölté az õ poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lõn vér.

⁵ És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;

⁶ Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.

⁷ És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.

⁸ A negyedik angyal is kitölté az õ poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tûzzel.

⁹ És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsõséget adjanak.

¹⁰ Az ötödik angyal is kitölté az õ poharát a fenevad királyiszékére; és lõn az õ országa setét; és rágják vala az õ nyelvöket a kín miatt,

¹¹ És káromlák a menny Istenét az õ kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az õ cselekedeteikbõl.

¹² A hatodik angyal is kitölté az õ poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felõl jövõ királyoknak út készíttessék.

¹³ És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijõni, a békákhoz hasonlókat;

¹⁴ Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyûjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.

¹⁵ (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és õrzi az õ ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az õ rútságát.)

¹⁶ Egybegyûjték azért õket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.

¹⁷ A hetedik angyal is kitölté az õ poharát a levegõégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktõl, a mely ezt mondja vala: Meglett!

¹⁸ És lõnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lõn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.

¹⁹ És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten elõtt, hogy adjon annak inni az õ búsult haragja borának poharából.

²⁰ És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.

²¹ És nagy jégesõ, mint egy-egy tálentom, szálla az égbõl az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégesõ csapásáért; mert annak csapása felette nagy.