Zsoltárok 3-4
Hungarian Károli
3 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
9 Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela.
4 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
9 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.