Add parallel Print Page Options

19  Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.

A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.

Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.

A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.

A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.

A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.

A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.

A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.

13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.

14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.

18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.

19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]

20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.

27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.

28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

20  A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.

13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.

21  Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.

Nem vádképen mondom; hisz elõbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felõletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sõt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belõl félelem.

De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

Sõt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sõt védekezést, sõt bosszankodást, sõt félelmet, sõt kívánkozást, sõt buzgóságot, sõt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértõ miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten elõtt.

13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az õ lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felõletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus elõtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

15 És õ még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok õt.

16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.