Márk 15-16
Hungarian Károli
15 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.
4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.
11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!
14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!
15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.
17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,
18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.
20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.
21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.
22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.
24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.
26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.
28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.
29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!
31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.
33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.
37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.
39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,
43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?
45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.
16 Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.
2 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
4 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.
5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.
7 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.
8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
9 Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.
10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.
11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.
12 Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.
13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,
15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
17 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.
18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!