Add parallel Print Page Options

14  Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?

11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.

13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.

18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;

19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.

21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.

22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.

15  Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

16  Felele pedig Jób, és monda:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

13 Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.

15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

17 Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.

22 Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

14 “Mortals, born of woman,(A)
    are of few days(B) and full of trouble.(C)
They spring up like flowers(D) and wither away;(E)
    like fleeting shadows,(F) they do not endure.(G)
Do you fix your eye on them?(H)
    Will you bring them[a] before you for judgment?(I)
Who can bring what is pure(J) from the impure?(K)
    No one!(L)
A person’s days are determined;(M)
    you have decreed the number of his months(N)
    and have set limits he cannot exceed.(O)
So look away from him and let him alone,(P)
    till he has put in his time like a hired laborer.(Q)

“At least there is hope for a tree:(R)
    If it is cut down, it will sprout again,
    and its new shoots(S) will not fail.(T)
Its roots may grow old in the ground
    and its stump(U) die in the soil,
yet at the scent of water(V) it will bud
    and put forth shoots like a plant.(W)
10 But a man dies and is laid low;(X)
    he breathes his last and is no more.(Y)
11 As the water of a lake dries up
    or a riverbed becomes parched and dry,(Z)
12 so he lies down and does not rise;(AA)
    till the heavens are no more,(AB) people will not awake
    or be roused from their sleep.(AC)

13 “If only you would hide me in the grave(AD)
    and conceal me till your anger has passed!(AE)
If only you would set me a time
    and then remember(AF) me!(AG)
14 If someone dies, will they live again?
    All the days of my hard service(AH)
    I will wait for my renewal[b](AI) to come.
15 You will call and I will answer you;(AJ)
    you will long for the creature your hands have made.(AK)
16 Surely then you will count my steps(AL)
    but not keep track of my sin.(AM)
17 My offenses will be sealed(AN) up in a bag;(AO)
    you will cover over my sin.(AP)

18 “But as a mountain erodes and crumbles(AQ)
    and as a rock is moved from its place,(AR)
19 as water wears away stones
    and torrents(AS) wash away the soil,(AT)
    so you destroy a person’s hope.(AU)
20 You overpower them once for all, and they are gone;(AV)
    you change their countenance and send them away.(AW)
21 If their children are honored, they do not know it;
    if their offspring are brought low, they do not see it.(AX)
22 They feel but the pain of their own bodies(AY)
    and mourn only for themselves.(AZ)

Eliphaz

15 Then Eliphaz the Temanite(BA) replied:

“Would a wise person answer with empty notions
    or fill their belly with the hot east wind?(BB)
Would they argue with useless words,
    with speeches that have no value?(BC)
But you even undermine piety
    and hinder devotion to God.(BD)
Your sin(BE) prompts your mouth;(BF)
    you adopt the tongue of the crafty.(BG)
Your own mouth condemns you, not mine;
    your own lips testify against you.(BH)

“Are you the first man ever born?(BI)
    Were you brought forth before the hills?(BJ)
Do you listen in on God’s council?(BK)
    Do you have a monopoly on wisdom?(BL)
What do you know that we do not know?
    What insights do you have that we do not have?(BM)
10 The gray-haired and the aged(BN) are on our side,
    men even older than your father.(BO)
11 Are God’s consolations(BP) not enough for you,
    words(BQ) spoken gently to you?(BR)
12 Why has your heart(BS) carried you away,
    and why do your eyes flash,
13 so that you vent your rage(BT) against God
    and pour out such words(BU) from your mouth?(BV)

14 “What are mortals, that they could be pure,
    or those born of woman,(BW) that they could be righteous?(BX)
15 If God places no trust in his holy ones,(BY)
    if even the heavens are not pure in his eyes,(BZ)
16 how much less mortals, who are vile and corrupt,(CA)
    who drink up evil(CB) like water!(CC)

17 “Listen to me and I will explain to you;
    let me tell you what I have seen,(CD)
18 what the wise have declared,
    hiding nothing received from their ancestors(CE)
19 (to whom alone the land(CF) was given
    when no foreigners moved among them):
20 All his days the wicked man suffers torment,(CG)
    the ruthless man through all the years stored up for him.(CH)
21 Terrifying sounds fill his ears;(CI)
    when all seems well, marauders attack him.(CJ)
22 He despairs of escaping the realm of darkness;(CK)
    he is marked for the sword.(CL)
23 He wanders about(CM) for food like a vulture;(CN)
    he knows the day of darkness(CO) is at hand.(CP)
24 Distress and anguish(CQ) fill him with terror;(CR)
    troubles overwhelm him, like a king(CS) poised to attack,
25 because he shakes his fist(CT) at God
    and vaunts himself against the Almighty,(CU)
26 defiantly charging against him
    with a thick, strong shield.(CV)

27 “Though his face is covered with fat
    and his waist bulges with flesh,(CW)
28 he will inhabit ruined towns
    and houses where no one lives,(CX)
    houses crumbling to rubble.(CY)
29 He will no longer be rich and his wealth will not endure,(CZ)
    nor will his possessions spread over the land.(DA)
30 He will not escape the darkness;(DB)
    a flame(DC) will wither his shoots,(DD)
    and the breath of God’s mouth(DE) will carry him away.(DF)
31 Let him not deceive(DG) himself by trusting what is worthless,(DH)
    for he will get nothing in return.(DI)
32 Before his time(DJ) he will wither,(DK)
    and his branches will not flourish.(DL)
33 He will be like a vine stripped of its unripe grapes,(DM)
    like an olive tree shedding its blossoms.(DN)
34 For the company of the godless(DO) will be barren,
    and fire will consume(DP) the tents of those who love bribes.(DQ)
35 They conceive trouble(DR) and give birth to evil;(DS)
    their womb fashions deceit.”

Job

16 Then Job replied:

“I have heard many things like these;
    you are miserable comforters,(DT) all of you!(DU)
Will your long-winded speeches never end?(DV)
    What ails you that you keep on arguing?(DW)
I also could speak like you,
    if you were in my place;
I could make fine speeches against you
    and shake my head(DX) at you.
But my mouth would encourage you;
    comfort(DY) from my lips would bring you relief.(DZ)

“Yet if I speak, my pain is not relieved;
    and if I refrain, it does not go away.(EA)
Surely, God, you have worn me out;(EB)
    you have devastated my entire household.(EC)
You have shriveled me up—and it has become a witness;
    my gauntness(ED) rises up and testifies against me.(EE)
God assails me and tears(EF) me in his anger(EG)
    and gnashes his teeth at me;(EH)
    my opponent fastens on me his piercing eyes.(EI)
10 People open their mouths(EJ) to jeer at me;(EK)
    they strike my cheek(EL) in scorn
    and unite together against me.(EM)
11 God has turned me over to the ungodly
    and thrown me into the clutches of the wicked.(EN)
12 All was well with me, but he shattered me;
    he seized me by the neck and crushed me.(EO)
He has made me his target;(EP)
13     his archers surround me.(EQ)
Without pity, he pierces(ER) my kidneys
    and spills my gall on the ground.
14 Again and again(ES) he bursts upon me;
    he rushes at me like a warrior.(ET)

15 “I have sewed sackcloth(EU) over my skin
    and buried my brow in the dust.(EV)
16 My face is red with weeping,(EW)
    dark shadows ring my eyes;(EX)
17 yet my hands have been free of violence(EY)
    and my prayer is pure.(EZ)

18 “Earth, do not cover my blood;(FA)
    may my cry(FB) never be laid to rest!(FC)
19 Even now my witness(FD) is in heaven;(FE)
    my advocate is on high.(FF)
20 My intercessor(FG) is my friend[c](FH)
    as my eyes pour out(FI) tears(FJ) to God;
21 on behalf of a man he pleads(FK) with God
    as one pleads for a friend.

22 “Only a few years will pass
    before I take the path of no return.(FL)

Footnotes

  1. Job 14:3 Septuagint, Vulgate and Syriac; Hebrew me
  2. Job 14:14 Or release
  3. Job 16:20 Or My friends treat me with scorn