Jób 1-5
Hungarian Károli
1 Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélõ vala és bûn-gyûlölõ.
2 Születék pedig néki hét fia és három leánya.
3 És vala az õ marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
4 Eljártak vala pedig az õ fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az õ három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé õket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égõáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az õ szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
6 Lõn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
7 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ.
9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
10 Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!
12 Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl.
13 Lõn pedig egy napon, hogy az õ fiai és leányai esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött bátyjoknak házában.
14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
15 De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égbõl, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté õket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött bátyjoknak házában;
19 És ímé nagy szél támada a puszta felõl, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébõl, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
2 Lõn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr elõtt.
2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.
3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint õ; feddhetetlen, igaz, istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõsen áll a õ feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg õt.
4 És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bõrt bõrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.
5 Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg õt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?
6 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van õ, csak életét kiméld.
7 És kiméne a Sátán az Úr elõl, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
8 És võn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
9 Monda pedig õ néki az õ felesége: Erõsen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
10 Õ pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentõl, a rosszat nem vennõk-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az õ ajkaival.
11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az õ lakó helyébõl: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják õt.
12 És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg õt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
13 És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az õ fájdalma.
3 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
2 És szóla Jób, és monda:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
4 És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;
5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
5 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Jób 1-5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób, az Isten embere
1 Élt egy ember Úz földjén, akit Jóbnak hívtak. Tökéletes és igazságos volt, akit senki sem vádolhatott bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledett Istenhez, és gyűlölettel fordult el a gonosztól. 2 Jóbnak nagy családja volt: hét fia és három leánya született. 3 Igen nagy volt a gazdasága is: 7 000 juh és kecske, 3 000 teve, 500 pár igavonó ökör, 500 szamár és sok szolga. A keleti országokban ő volt a leggazdagabb.
4 Jób fiainak az volt a szokásuk, hogy gyakran vendégül látták egymást az otthonukban. Felváltva jöttek össze, mindig annál, aki éppen következett. Ilyenkor meghívták a leánytestvéreiket is, hogy valamennyien együtt ünnepeljenek és lakomázzanak. 5 Minden ilyen vendégség után, a következő reggel Jób korán felkelt, és égőáldozatot mutatott be Istennek minden egyes gyermekéért. Azt gondolta: „Talán valamelyik gyermekem vétkezett Isten ellen a tegnapi lakomán.” Ezt minden alkalommal megtette, hogy Isten megbocsássa a gyermekei bűneit.
6 Történt egyszer, hogy Isten angyalai[a] megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is. 7 Az Örökkévaló megszólította a Sátánt: „Honnan jössz?”
Ő ezt válaszolta: „Megkerültem, és keresztül-kasul bejártam az egész Földet.”
8 Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Tökéletes és igazságos, senki sem vádolhatja bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól.”
9 Erre a Sátán így válaszolt: „Vajon Jób érdek nélkül tiszteli és féli Istent?! 10 Vajon nem azért, mert körülvetted őt is, a családját is, és minden vagyonát a védelmeddel? Vajon nem azért, mert olyan bőségesen megáldottad a keze munkáját, s nyájait megszaporítottad? 11 De próbáld csak ki, vajon nem fog-e Jób szemtől-szembe megátkozni téged, ha elpusztítod mindazt, amije van?!”
12 Erre az Örökkévaló így válaszolt: „Kezedbe adom mindazt, amije csak van Jóbnak. Azt tehetsz velük, amit akarsz. De Jóbhoz magához egy ujjal sem nyúlhatsz!”
Ezután a Sátán kiment az Örökkévaló elől.
Jóbot csapások sújtják
13 Egy napon Jób fiai és leányai mind együtt lakomáztak és bort ittak a legidősebb fiú házában. 14 Ekkor egy szolgája érkezett Jóbhoz ezzel a hírrel: „Az igásökrök szántottak, és a szamarak mellettük legelésztek, 15 amikor a sébaiak[b] csapata megtámadott bennünket. Az állatokat mind elrabolták, szolgáidat karddal levágták, csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
16 Még be sem fejezte, amikor egy másik szolga érkezett, ezzel a hírrel: „Isten tüze szállt le az égből, és megégette a juhokat, kecskéket, és a pásztorokat — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
17 Még be sem fejezte, amikor egy harmadik szolga érkezett, ezzel a hírrel: „A káldeusok[c] három csapata megtámadott bennünket, elrabolta a tevéket, karddal levágta szolgáidat — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
18 Még be sem fejezte, amikor a következő szolga érkezett ezzel a hírrel: „Fiaid és leányaid lakomáztak és bort ittak a legidősebb fiad házában, 19 amikor hirtelen nagy szél támadt a sivatag felől, lecsapott a házra, és összedöntötte. A ház rászakadt a gyermekeidre, akik mind meghaltak — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
20 Ekkor Jób felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult. 21 Ezt mondta:
„Csupaszon jöttem a világra anyám méhéből,
semmit sem hoztam magammal.
Meztelen megyek ki a világból, ha meghalok,
semmit sem viszek magammal.
Az Örökkévaló adta, amim csak volt,
most pedig ő vette vissza.
Áldott legyen az Örökkévaló neve!”
22 Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.
A Sátán ismét Jób ellen támad
2 Ezután Isten angyalai ismét megjelentek az Örökkévaló előtt, és odajött a Sátán is. 2 Az Örökkévaló megszólította a Sátánt: „Honnan jössz?”
Ő pedig ezt válaszolta: „Megkerültem és keresztül-kasul bejártam az egész Földet.”
3 Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Mert tökéletes és igazságos, és senki sem vádolhatja őt bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól. Megpróbáltál ugyan rávenni, hogy Jób ellen forduljak, hogy őt ok nélkül elpusztítsd —, de ő mégis erősen tartja magát ártatlanságában.”
4 A Sátán így felelt: „Bőrt a bőrért! Ha az életéről van szó, az ember mindent odaad, hogy megmeneküljön. Próbáld csak meg: ha kinyújtod kezed, és csapásokkal sújtod a testét, 5 biztosan megátkoz téged szemtől-szembe!”
6 Erre az Örökkévaló így válaszolt: „Kezedbe adom Jóbot, azt tehetsz vele, amit akarsz, de meg nem ölheted!”
7 Akkor a Sátán kiment az Örökkévaló elől, és megverte Jóbot fájdalmas betegséggel: sebek lepték el Jób egész testét a feje búbjától a talpáig mindenhol. 8 Jób pedig a hamuban ült és fájó sebeit vakarta egy törött cseréppel. 9 Felesége ezt mondta: „Még mindig kitartasz amellett, hogy ártatlan vagy?! Átkozd meg Istent, és halj meg!”
10 De Jób ezt felelte: „Úgy beszélsz, mintha elment volna az eszed! Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk tőle!” Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.
Jóbot meglátogatják barátai
11 Ezután Jób három barátja, a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, akik megtudták, hogy milyen szerencsétlenségek érték a barátjukat, elhatározták, hogy meglátogatják, és együttérzésükkel vigasztalják őt. Elindultak otthonról, és együtt utaztak Jóbhoz. 12 Amikor megérkeztek, és meglátták Jóbot, alig ismertek rá. Mindhárman hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre. 13 Odaültek Jób mellé a porba, de hét nap és hét éjjel meg sem tudtak szólalni, mert látták, milyen nagy fájdalom és szomorúság érte a barátjukat.
Jób megátkozza születése napját
3 Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:
2-3 „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka, amikor megfogantam!
4 Legyen sötét az a nap örökre,
Isten se törődjön vele,
ne ragyogjon rá a napsugár!
5 Boruljon rá a halál árnyéka,
sűrű felhők borítsák örökre,
nappal is sötétség uralja!
6 Azt az éjszakát nyelje el a sötét,
ne számítsák az év napjai közé,
ne sorolják a hónapok közé!
7 Legyen az az éj meddő,
ne halljon többé örömkiáltást!
8 Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói,
akik felkeltik a Leviátánt![d]
9 Még a hajnali csillagok se világítsanak,
azon az éjen várják hiába a pirkadatot,
ne lássa meg a hajnal fényét soha!
10 Miért is nem zárta be anyám méhét,
hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?
11 Miért is nem haltam meg születésem óráján?
Lett volna utolsó leheletem az első!
12 Miért vett a térdére anyám?
Minek szoptatott hiába?
13 Akkor most nyugodtan feküdnék,
békében alhatnék, csendes nyugalomban!
14 Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal,
akik síremléket építettek maguknak,
15 vagy uralkodókkal és fejedelmekkel,
akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.
16 Miért is nem lettem elvetélt koraszülött,
aki soha nem látta meg a napot?!
17 A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek,
s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,
18 megbékélnek a foglyok is,
őreik ordítozását nem szenvedik többé,
19 egyforma ott szegény és hatalmas,
megszabadul a rabszolga is urától.
20 Miért is süt a nap a szenvedőre?
Minek éljen a megkeseredett lelkű?
21 Minek az élet annak, aki a halált várja,
s keresi, mint rejtett kincset,
egyre csak hiába,
22 és ujjong, ha megtalálta,
énekel, ha végre a sírhoz ér?
23 Miért éljen, aki útvesztőbe jutott,
akit maga Isten kerített be?
24 Sóhajtozásom a kenyerem,
nyögésem az italom,
25 mert utolért, amitől féltem,
amitől rettegtem, bekövetkezett.
26 Nincs nyugtom, nincs békesség,
nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”
Elifáz prédikál Jóbnak
4 Akkor megszólalt a témáni Elifáz:
2 „Ha mondok valamit, nem bánod-e?
Ki állja meg ezt szó nélkül?
3 Sokakat tanítottál, sok éven át,
aki gyenge volt, bátorítottad,
4 szavad a botladozót felsegítette,
a roskadozó térdeket megerősítette.
5 De most, hogy te kerültél sorra, megzavarodsz?
Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd?
6 Istenfélelmed miért nem ad erőt?
Igazságos életed nem nyújt reményt?
7 Gondold csak meg, az ártatlanokat nem éri csapás!
Aki igazságosan él, nem éri veszedelem!
8 Hanem akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek,
azok aratnak veszedelmet!
9 Ezeket Isten lehelete elsöpri,
haragjának forgószele szétzúzza.
10 Olyanok lesznek, mint az ordító oroszlán,
mint a törött fogú morgó oroszlán,
11 mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát.
Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.
12 Titokzatos szót hallottam,
suttogás jutott fülembe,
13 mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen,
s mély álomba zuhantam hirtelen.
14 Félelem és remegés fogott el,
még csontjaim is reszkettek.
15 Egy szellem suhant el arcom előtt,
s még a hajam is égnek állt.
16 Csendben megállt előttem,
de nem láttam alakját,
valaki ott volt, éreztem.
Azután megszólalt:
17 »Vajon az ember megállhat-e Isten előtt?
Számára lehet-e valaki elfogadható?
18 Hiszen még mennyei szolgáiban sem bízhat,
még angyalaiban is talál hibát!
19 Hát még az emberekben,
akik porból épített agyagházakban laknak,[e]
s könnyebben szétnyomhatók a molynál!
20 Reggeltől estig csak szenvednek,
majd örökre elvesznek, de észre sem veszi senki.
21 Sátoruk cövekét kihúzzák,
s meghalnak bölcsesség nélkül.«”
5 „Kiálts csak! Ki felel neked?
Melyik angyalhoz fordulsz válaszért?
2 Az ostobát saját haragja öli meg,
a tudatlant meg a vakbuzgóság.
3 Láttam egy ostobát, amint meggazdagodott,
de hirtelen átok szállt otthonára.
4 Gyermekein nem segített senki,
jogaiktól megfosztották őket.
5 Földje termését, éhezők ették meg,
összeszedték még a gyomok közül is.
Harácsolók hordták el minden vagyonát.
6 Mert a nyomorúság nem a porból támad,
a szenvedés nem a földből sarjad,
7 hanem szenvedésre születik az ember
— oly biztos ez, mint hogy a szikrák felfelé szállnak!
8 Helyedben én Istenhez fordulnék,
ügyemet őhozzá vinném!
9 Mert ő csodákat tesz,
melyeknek se szeri se száma.
10 Esőt ad a föld színére,
megöntözi a mezőket,
11 felemeli az alázatosakat,
és megvigasztalja a gyászolót.
12 Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit,
s munkájuk nem lesz maradandó.
13 A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg,
és cselszövésük kudarcot vall,
14 úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak,
délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel.
15 De a szegényeket megmenti Isten
a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából,
16 hogy az igazságtalanság száját befogja,
a szegénynek pedig reménységet adjon.
17 Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít,
azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd!
18 Mert ha ő megsebez, be is köti sebed,
ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.
19 Hatszor kiment téged a bajból,
és hetedszer sem ér el a veszedelem.[f]
20 Éhínség idején megment a haláltól,
háborúban a kardtól,
21 megvéd a pletykától, rágalomtól,
nem félsz, hogy valami rossz közeleg.
22 Kineveted a pusztítást és az éhínséget,
s a vadállatok sem bántanak,
23 szövetséged lesz még a kövekkel is,
békességben lesznek veled a mezei vadak.
24 Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van,
s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik.
25 Megéred, hogy mint fűszál a réten,
annyian lesznek utódaid.
26 Érett korban és jó erőben fejezed be életed,
ahogy a maga idejében aratják le a búzát.
27 Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt,
fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”
Footnotes
- Jób 1:6 Isten angyalai Szó szerint: „Isten fiai”. A 2:1 versben is.
- Jób 1:15 sébaiak Az Arab-félszigeten élő néptörzs.
- Jób 1:17 káldeusok Az Eufrátesz vidékén élő néptörzs.
- Jób 3:8 Leviátán Itt valószínűleg egy képzeletbeli tengeri szörnyet jelent, amely még a Napot is el tudta nyelni.
- Jób 4:19 agyagházakban laknak Képes beszéd: az „agyagház” az ember teste.
- Jób 5:19 Hatszor… veszedelem Jellegzetes héber kifejezés, azt jelenti: „Minden bajból kiment, soha nem szolgáltat ki a gonosznak, nem érnek téged csapások.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center