Dániel 1-3
Hungarian Károli
1 Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.
2 És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az õ istenének házába, és az edényeket bevivé az õ istenének kincsesházába.
3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s elõkelõ származású ifjakat,
4 A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.
5 És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételbõl és a borból, melybõl õ iszik vala, hogy így nevelje õket három esztendeig, és azután álljanak a király elõtt.
6 Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.
7 És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.
8 De Dániel eltökélé az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével és a borral, a melybõl az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertõztetnie.
9 És az Isten kegyelemre és irgalomra [méltóvá] tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt;
10 És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bûnbe kevernétek az én fejemet a királynál.
11 És mondá Dániel a felügyelõnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást:
12 Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.
13 Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.
14 És engede nékik ebben a dologban, és próbát tõn velük tíz napig.
15 És tíz nap mulva szebbnek látszék az õ ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a kik a király ételével élnek vala.
16 Elvevé azért a felügyelõ az õ ételöket és az õ italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.
17 És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz [is.]
18 Miután pedig elmúlt az idõ, a mikorra meghagyta vala a király, hogy [eléje] vigyék õket, bevivé õket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé.
19 És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király elõtt.
20 És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felõl a király tõlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá õket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.
21 És [ott] vala Dániel a Cyrus király elsõ esztendejéig.
2 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lõn az õ lelke, és álma félbeszakadt.
2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az õ álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.
3 És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.
4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.
5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.
6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tõlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.
7 Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az õ szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.
8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak idõt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.
9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, [csak] egy ítélet lehet felõletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idõ múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.
10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.
11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király elõtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.
12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.
13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az õ társait, hogy megölettessenek.
14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testõrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket.
15 Szóla és monda Arióknak, a király fõemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek.
16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki idõt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.
17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az õ társainak:
18 Hogy kérjenek az egek Istenétõl irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az õ társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.
19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.
20 Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erõ.
21 És õ változtatja meg az idõket és az idõknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.
22 Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!
23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erõt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tõled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!
24 Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.
25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.
26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?
27 Felele Dániel a király elõtt, és mondá: A titkot, a melyrõl a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendõmondók meg nem jelenthetik a királynak;
28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és õ tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:
29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felõl, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.
30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségbõl, a mely bennem minden élõ felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.
31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az õ fényessége, elõtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.
32 Annak az [álló]képnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstbõl, hasa és oldalai rézbõl,
33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépbõl valának.
34 Nézed vala, a míg egy kõ leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.
35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lõnek mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kõ pedig, a mely leüté az [álló]képet nagy hegygyé lõn, és betölté az egész földet.
36 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.
37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erõt és dicsõséget adott;
38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.
39 És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézbõl való, a mely az egész földön uralkodik.
40 A negyedik birodalom pedig erõs lesz, mint a vas; mert [miként] a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.
41 Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépbõl, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejébõl, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.
42 És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erõs, részint pedig törékeny lesz.
43 Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.
44 És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
45 Minthogy láttad, hogy a hegyrõl kõ szakad vala le kéz [érintése] nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.
46 Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.
47 Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, õ az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentõje, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!
48 Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elõljárójává tevé õt.
49 És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.
3 Nabukodonozor király csináltata egy arany [álló]képet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában.
2 És Nabukodonozor király egybegyûjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevõket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jõjjenek az [álló]képnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala.
3 Akkor egybegyûlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevõk és a tartományok minden igazgatója az [álló]kép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az [álló]kép elõtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.
4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!
5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.
6 Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égõ, tüzes kemenczébe.
7 Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, [és] imádák az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.
8 Elmenének azért ebben az idõben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen;
9 Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!
10 Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany [álló]képet;
11 A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égõ, tüzes kemenczébe.
12 Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany [álló]képet, a melyet felállíttattál, nem imádják.
13 Akkor Nabukodonozor [nagy] haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elõ Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé.
14 Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany [álló]képet, a melyet felállíttattam?
15 Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az [álló]képet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égõ, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimbõl?
16 Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.
17 Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égõ, tüzes kemenczébõl, és a te kezedbõl is, oh király, kiszabadít minket.
18 De ha nem [tenné is,] legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany [álló]képet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.
19 Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az õ orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; [azért] szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni.
20 És meghagyá a legerõsebb férfiaknak az õ seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, [és] vessék õket az égõ, tüzes kemenczébe.
21 Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és [egyéb] öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.
22 A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.
23 Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.
24 Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az õ tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!
25 Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.
26 Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.
27 És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az õ alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át õket.
28 Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ angyalát és kiszabadította az õ szolgáit, a kik õ benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és [veszedelemre] adták az õ testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az õ Istenökön kivül.
29 Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.
30 Akkor a király nagy [tisztesség]re emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában.
31 Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, [mondá:] Békességetek bõséges legyen!
32 A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni.
33 Mely nagyok az õ jelei és mely hatalmasak az õ csudái! az õ országa örökkévaló ország és az õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre [száll.]
Daniel 1-3
Amplified Bible, Classic Edition
1 In the third year of the reign of Jehoiakim king of Judah, Nebuchadnezzar king of Babylon came to Jerusalem and besieged it.
2 And the Lord gave Jehoiakim king of Judah into his hand, along with a part of the vessels of the house of God; and he carried them into the land of Shinar [Babylonia] to the house of his god and placed the vessels in the treasury of his god.(A)
3 And the [Babylonian] king told Ashpenaz, the master of his eunuchs, to bring in some of the children of Israel, both of the royal family and of the nobility—(B)
4 Youths without blemish, well-favored in appearance and skillful in all wisdom, discernment, and understanding, apt in learning knowledge, competent to stand and serve in the king’s palace—and to teach them the literature and language of the Chaldeans.
5 And the king assigned for them a daily portion of his own rich and dainty food and of the wine which he drank. They were to be so educated and so nourished for three years that at the end of that time they might stand before the king.
6 Among these were of the children of Judah: Daniel, Hananiah, Mishael, and Azariah.
7 The chief of the eunuchs gave them names: Daniel he called Belteshazzar [the king’s attendant], Hananiah he called Shadrach, Mishael he called Meshach, and Azariah he called Abednego.
8 But Daniel determined in his heart that he would not defile himself by [eating his portion of] the king’s rich and dainty food or by [drinking] the wine which he drank; therefore he requested of the chief of the eunuchs that he might [be allowed] not to defile himself.(C)
9 Now God made Daniel to find favor, compassion, and loving-kindness with the chief of the eunuchs.
10 And the chief of the eunuchs said to Daniel, I fear, lest my lord the king, who has appointed your food and your drink, should see your faces worse looking or more sad than the other youths of your age. Then you would endanger my head with the king.
11 Then said Daniel to the steward whom the chief of the eunuchs had set over Daniel, Hananiah, Mishael, and Azariah,
12 Prove your servants, I beseech you, for ten days and let us be given a vegetable diet and water to drink.
13 Then let our appearance and the appearance of the youths who eat of the king’s [rich] dainties be observed and compared by you, and deal with us your servants according to what you see.
14 So [the man] consented to them in this matter and proved them ten days.
15 And at the end of ten days it was seen that they were looking better and had taken on more flesh than all the youths who ate of the king’s rich dainties.
16 So the steward took away their [rich] dainties and the wine they were to drink and gave them vegetables.
17 As for these four youths, God gave them knowledge and skill in all learning and wisdom, and Daniel had understanding in all [kinds of] visions and dreams.(D)
18 Now at the end of the time which the king had set for bringing [all the young men in], the chief of the eunuchs brought them before Nebuchadnezzar.
19 And the king conversed with them, and among them all none was found like Daniel, Hananiah, Mishael, and Azariah; therefore they were assigned to stand before the king.
20 And in all matters of wisdom and understanding concerning which the king asked them, he found them ten times better than all the [learned] magicians and enchanters who were in his whole realm.
21 And Daniel continued there even to the first year of King Cyrus [at the close of the seventy years’ exile of Judah in Babylonia, which Jeremiah had foretold].(E)
2 In the second year of the reign of Nebuchadnezzar, Nebuchadnezzar had dreams by which his spirit was troubled and agitated and his sleep went from him.
2 Then the king commanded to call the magicians, the enchanters or soothsayers, the sorcerers, and the Chaldeans [diviners], to tell the king his dreams. So they came and stood before the king.
3 And the king said to them, I had a dream and my spirit is troubled to know the dream.
4 Then said the Chaldeans [diviners] to the king in Aramaic [the Syrian language], O king, live forever! Tell your servants the dream, and we will show the interpretation.
5 The king answered the Chaldeans, The thing is gone from me! And the decree goes forth from me and I say it with all emphasis: if you do not make known to me the dream with its interpretation, you shall be cut in pieces and your houses shall be made a dunghill!
6 But if you show the dream and its interpretation, you shall receive from me gifts and rewards and great honor. So show me the dream and the interpretation of it.
7 They answered again, Let the king tell his servants the dream, and we will show the interpretation of it.
8 The king answered, I know with certainty that you are trying to gain time, because you see the thing is gone from me and because you see that my word [against you] is sure:
9 If you will not make known to me the dream, there is but one sentence for you; for you have prepared lying and corrupt words to speak before me [hoping to delay your execution] until the time is changed. Therefore tell me the dream, and I will know that you can tell me the interpretation of it.
10 The Chaldeans [diviners] answered before the king and said, There is not a man on earth who can show the king this matter, for no king, lord, or ruler has [ever] asked such a thing of any magician or enchanter or Chaldean.
11 A rare and weighty thing indeed the king requires! None except the gods can reveal it to the king, and their dwelling is not with [human] flesh.
12 For this cause the king was angry and very furious and commanded that all the wise men of Babylon be destroyed.
13 So the decree went forth that the wise men were to be killed, and [the officers] sought Daniel and his companions to be slain.
14 Then Daniel returned an answer which was full of prudence and wisdom to Arioch the captain or executioner of the king’s guard, who had gone forth to slay the wise men of Babylon.
15 He said to Arioch, the king’s captain, Why is the decree so urgent and hasty from the king? Then Arioch explained the matter to Daniel.
16 And Daniel went in and desired of the king that he would set a date and give him time, and he would show the king the interpretation.
17 Then Daniel went to his house and made the thing known to Hananiah, Mishael, and Azariah, his companions,
18 So that they would desire and request mercy of the God of heaven concerning this secret, that Daniel and his companions should not perish with the rest of the wise men of Babylon.
19 Then the secret was revealed to Daniel in a vision of the night, and Daniel blessed the God of heaven.
20 Daniel answered, Blessed be the name of God forever and ever! For wisdom and might are His!
21 He changes the times and the seasons; He removes kings and sets up kings. He gives wisdom to the wise and knowledge to those who have understanding!(F)
22 He reveals the deep and secret things; He knows what is in the darkness, and the light dwells with Him!(G)
23 I thank You and praise You, O God of my fathers, Who has given me wisdom and might and has made known to me now what we desired of You, for You have made known to us the solution to the king’s problem.
24 Therefore Daniel went to Arioch, whom the king had appointed to destroy the wise men of Babylon; he went and said thus to him: Do not destroy the wise men of Babylon! Bring me in before the king, and I will show to the king the interpretation.
25 Then Arioch brought in Daniel before the king in haste and said thus to him: I have found a man of the captives of Judah who will make known to the king the interpretation [of his dream].
26 The king said to Daniel, whose name was Belteshazzar, Are you able to make known to me the dream which I have seen and the interpretation of it?
27 Daniel answered the king, The [mysterious] secret which the king has demanded neither the wise men, enchanters, magicians, nor astrologers can show the king,
28 But there is a God in heaven Who reveals secrets, and He has made known to King Nebuchadnezzar what it is that shall be in the latter days (at the end of days). Your dream and the visions in your head upon your bed are these:
29 As for you, O king, as you were lying upon your bed thoughts came into your mind about what should come to pass hereafter, and He Who reveals secrets was making known to you what shall come to pass.
30 But as for me, this secret is not revealed to me for any wisdom that I have more than anyone else living, but in order that the interpretation may be made known to the king and that you may know the thoughts of your heart and mind.
31 You, O king, saw, and behold, [there was] a great image. This image which was mighty and of exceedingly great brightness stood before you, and the appearance of it was frightening and terrible.
32 As for this [a]image, its head was of fine gold, its breast and its arms of silver, its belly and its thighs of bronze,
33 Its legs of iron, its feet partly of iron and partly of clay [the baked clay of the potter].
34 As you looked, a [b]Stone was cut out without human hands, which smote the image on its feet of iron and [baked] clay [of the potter] and broke them to pieces.(H)
35 Then the iron, the [baked] clay [of the potter], the bronze, the silver, and the gold were broken and crushed together and became like the chaff of the summer threshing floors, and the wind carried them away so that not a trace of them could be found. And the Stone that smote the image became a great mountain or rock and filled the whole earth.
36 This was the dream, and we will tell the interpretation of it to the king.
37 You, O king, are king of the [earthly] kings to whom the God of heaven has given the kingdom, the power, the might, and the glory.(I)
38 And wherever the children of men dwell, and the beasts of the field, and the birds of the heavens—He has given them into your hand and has made you to rule over them all. You [king of Babylon] are the head of gold.
39 And after you shall arise another kingdom [the Medo-Persian], inferior to you, and still a third kingdom of bronze [Greece under Alexander the Great] which shall bear rule over all the earth.
40 And the fourth kingdom [Rome] shall be strong as iron, since iron breaks to pieces and subdues all things; and like iron which crushes, it shall break and crush all these.(J)
41 And as you saw the feet and toes, partly of [baked] clay [of the potter] and partly of iron, it shall be a divided kingdom; but there shall be in it some of the firmness and strength of iron, just as you saw the iron mixed with miry [earthen] clay.
42 And as the toes of the feet were partly of iron and partly of [baked] clay [of the potter], so the kingdom shall be partly strong and partly brittle and broken.
43 And as you saw the iron mixed with miry and earthen clay, so they shall mingle themselves in the seed of men [in marriage bonds]; but they will not hold together [for two such elements or ideologies can never harmonize], even as iron does not mingle itself with clay.
44 And in the days of these [final ten] kings shall the God of heaven set up a kingdom which shall never be destroyed, nor shall its sovereignty be left to another people; but it shall break and crush and consume all these kingdoms and it shall stand forever.(K)
45 Just as you saw that the Stone was cut out of the mountain without hands and that it broke in pieces the iron, the bronze, the clay, the silver, and the gold, the great God has made known to the king what shall come to pass hereafter. The dream is certain and the interpretation of it is sure.
46 Then King Nebuchadnezzar fell on his face and paid homage to Daniel [as a great prophet of the highest God] and ordered that an offering and incense should be offered up to him [in honor of his God].
47 The king answered Daniel, Of a truth your God is the God of gods and the Lord of kings and a Revealer of secret mysteries, seeing that you could reveal this secret mystery!(L)
48 Then the king made Daniel great and gave him many great gifts, and he made him to rule over the whole province of Babylon and to be chief governor over all the wise men of Babylon.
49 And Daniel requested of the king and he appointed Shadrach, Meshach, and Abednego over the affairs of the province of Babylon. But Daniel remained in the gate of the king [at the king’s court].
3 Nebuchadnezzar the king [caused to be] made an image of gold, whose height was sixty cubits or ninety feet and its breadth six cubits or nine feet. He set it up on the plain of Dura in the province of Babylon.
2 Then Nebuchadnezzar the king sent to gather together the satraps, the deputies, the governors, the judges and chief stargazers, the treasurers, the counselors, the sheriffs and lawyers, and all the chief officials of the provinces to come to the dedication of the image which King Nebuchadnezzar had [caused to be] set up.
3 Then the satraps, the deputies, the governors, the judges and chief stargazers, the treasurers, the counselors, the sheriffs and lawyers, and all the chief officials of the provinces were gathered together for the dedication of the image that King Nebuchadnezzar had set up, and they stood before the image that Nebuchadnezzar had set up.
4 Then the herald cried aloud, You are commanded, O peoples, nations, and languages,
5 That when you hear the sound of the horn, pipe, lyre, trigon, harp, dulcimer or bagpipe, and every kind of music, you are to fall down and worship the golden image that King Nebuchadnezzar has set up.
6 And whoever does not fall down and worship shall that very hour be cast into the midst of a burning fiery furnace.
7 Therefore, when all the peoples heard the sound of the horn, pipe, lyre, trigon, dulcimer or bagpipe, and every kind of music, all the peoples, nations, and languages fell down and worshiped the golden image that King Nebuchadnezzar had set up.
8 Therefore at that time certain men of Chaldean descent came near and brought [malicious] accusations against the Jews.
9 They said to King Nebuchadnezzar, O king, live forever!
10 You, O king, have made a decree that every man who hears the sound of the horn, pipe, lyre, trigon, harp, dulcimer or bagpipe, and every kind of music shall fall down and worship the golden image,
11 And that whoever does not fall down and worship shall be cast into the midst of a burning fiery furnace.
12 There are certain Jews whom you have appointed and set over the affairs of the province of Babylon—Shadrach, Meshach, and Abednego. These men, O king, pay no attention to you; they do not serve your gods or worship the golden image which you have set up.
13 Then Nebuchadnezzar in rage and fury commanded to bring Shadrach, Meshach, and Abednego; and these men were brought before the king.
14 [Then] Nebuchadnezzar said to them, Is it true, O Shadrach, Meshach, and Abednego, that you do not serve my gods or worship the golden image which I have set up?
15 Now if you are ready when you hear the sound of the horn, pipe, lyre, trigon, harp, dulcimer or bagpipe, and every kind of music to fall down and worship the image which I have made, very good. But if you do not worship, you shall be cast at once into the midst of a burning fiery furnace, and who is that god who can deliver you out of my hands?
16 Shadrach, Meshach, and Abednego answered the king, O Nebuchadnezzar, it is not necessary for us to answer you on this point.
17 If our God Whom we serve is able to deliver us from the burning fiery furnace, He will deliver us out of your hand, O king.
18 But if not, let it be known to you, O king, that we will not serve your gods or worship the golden image which you have set up!(M)
19 Then Nebuchadnezzar was full of fury and his facial expression was changed [to antagonism] against Shadrach, Meshach, and Abednego. Therefore he commanded that the furnace should be heated seven times hotter than it was usually heated.
20 And he commanded the strongest men in his army to bind Shadrach, Meshach, and Abednego and to cast them into the burning fiery furnace.
21 Then these [three] men were bound in their cloaks, their tunics or undergarments, their turbans, and their other clothing, and they were cast into the midst of the burning fiery furnace.
22 Therefore because the king’s commandment was urgent and the furnace exceedingly hot, the flame and sparks from the fire killed those men who handled Shadrach, Meshach, and Abednego.
23 And these three men, Shadrach, Meshach, and Abednego, fell down bound into the burning fiery furnace.
24 Then Nebuchadnezzar the king [saw and] was astounded, and he jumped up and said to his counselors, Did we not cast three men bound into the midst of the fire? They answered, True, O king.
25 He answered, Behold, I see four men loose, walking in the midst of the fire, and they are not hurt! And the form of the fourth is like a son of the gods!(N)
26 Then Nebuchadnezzar came near to the mouth of the burning fiery furnace and said, Shadrach, Meshach, and Abednego, you servants of the Most High God, come out and come here. Then Shadrach, Meshach, and Abednego came out from the midst of the fire.
27 And the satraps, the deputies, the governors, and the king’s counselors gathered around together and saw these men—that the fire had no power upon their bodies, nor was the hair of their head singed; neither were their garments scorched or changed in color or condition, nor had even the smell of smoke clung to them.
28 Then Nebuchadnezzar said, Blessed be the God of Shadrach, Meshach, and Abednego, Who has sent His angel and delivered His servants who believed in, trusted in, and relied on Him! And they set aside the king’s command and yielded their bodies rather than serve or worship any god except their own God.
29 Therefore I make a decree that any people, nation, and language that speaks anything amiss against the God of Shadrach, Meshach, and Abednego shall be cut in pieces and their houses be made a dunghill, for there is no other God who can deliver in this way!
30 Then the king promoted Shadrach, Meshach, and Abednego in the province of Babylon.
Footnotes
- Daniel 2:32 Daniel’s interpretation of Nebuchadnezzar’s dream outlines the further history of Gentile world power. The four metals of which the image was made represented four successive empires, each with the power to possess the whole inhabited earth—though each stopped short of that. They were: (1) Babylon (Jer. 51:7) (2) Medo-Persia (3) Greece under Alexander (4) Rome. The latter power was divided first into the two legs, corresponding to the eastern and western Roman empires, and then (after a very long time apparently) into the ten toes, a confederacy made up largely of European nations (Dan. 7:24-27).
- Daniel 2:34 The eternal kingdom of God, the Messianic kingdom, will extend over “the whole earth,” and all who reject Jesus, the Messiah, the Stone, will be crushed. See also Ps. 118:22-23; Isa. 8:14; Matt. 21:44; Luke 2:34; 20:18; I Pet. 2:3-8.
Copyright © 1954, 1958, 1962, 1964, 1965, 1987 by The Lockman Foundation
