Add parallel Print Page Options

Negyedik Könyv

(Zsoltárok 90–106)

Mózesnek, Isten emberének imádsága.

90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
    s mindmáig te vagy menedékünk!
Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
    mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
    te vagy az Isten!

Visszatéríted az embert a porba,
    „Térjetek vissza!” — mondod nekik.
Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
    mint egy őrváltás ideje éjjel.
Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
    Olyanok lesznek, mint az álom,
    amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
    vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
    reggel nyílik, virágzik,
    de estére elhervad, és vége van!
Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
    mint tikkasztó hőség a virággal.
Uram, jól látod minden bűnünket,
    ismered titkos vétkeinket.
Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
    elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
    legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
    az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
    mintha repülnénk!

Read full chapter