Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.

69 Ments meg, Istenem, bajaimból,
    mert az árvíz torkomig ér!
Feneketlen sárba süllyedek,
    lábam nem talál szilárd talajt.
    Mély vízbe estem, elsodor az áradat!
Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak.
    Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt,
    oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.
Többen vannak hajszálaimnál,
    akik ok nélkül gyűlölnek!
Milyen sokan akarnak elpusztítani engem!
    Mennyi rágalmat terjesztenek rólam!
Kényszerítenek, hogy visszafizessem,
    amit el se vettem!

Te minden hibámat ismered, Istenem,
    vétkeimet is mind jól látod.
Uram, Örökkévaló, Seregek Ura,
    ne csalódjanak bennem,
    akik benned bíznak!
Izráel Istene, ne szégyenkezzenek miattam,
    akik ragaszkodnak hozzád!
Érted vállaltam a szégyent,
    érted borítja gyalázat arcomat!
Testvéreim idegennek tekintenek,
    anyám fiai meg sem ismernek.
Házad iránt szenvedélyes
    és féltő szeretet emészt engem!
    Ha téged gyaláznak, az engem ér!
10 Mikor sírtam, és böjttel aláztam meg magam,
    csak gúnyolódtak rajtam.
11 Zsákruhában jártam,
    de ők kicsúfoltak.
12 Rólam pletykálnak a piacon,
    engem csúfolnak a részegek nótái.

Read full chapter