Zsoltárok 102:1-11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Egy szegény és szenvedő ember imádsága, aki kiönti szívét és kéréseit az Örökkévaló előtt.
102 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Segélykiáltásom jusson eléd!
2 Kérlek, ne fordítsd el arcodat,
mikor bajok vesznek körül!
Hallgass meg,
mert hozzád kiáltok segítségért!
Ments meg, jöjj hamar!
3 Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz,
csontjaim, mint az üszkös fadarabok.
4 Minden kedvem és erőm elhagyott,
s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem,
még enni sem akarok!
5 Mióta szomorkodom,
már csak csont és bőr vagyok.
6 Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok,
gubbasztok, mint bagoly a romok között.
7 Álmatlan virrasztok,
mint magányos madár a háztetőn.
8 Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak,
gyűlölőim minden nap átkoznak.
9 Szomorúságom a kenyerem,
könnyekkel iszom italom.
10 Bizony, nagy haragodban felkaptál
és messze hajítottál, Örökkévaló!
11 Életem, mint a megnyúlt árnyék,
mint a lekaszált fű, elszáradok!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center