Példázat a juhnyájról és a pásztorról

10 „Igazán mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhakolba, hanem máshol hatol be, az tolvaj és rabló. ² A nyáj pásztora a kapun megy be, ³ és előtte az őr kinyitja a kaput. A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból. ⁴ Miután minden juhot kivezetett, az élükre áll, előttük megy, és a juhok követik, mert jól ismerik a hangját. ⁵ Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”

⁶ Ezt a példázatot mondta Jézus a júdeabelieknek, de azok nem értették meg, miről beszélt.

Jézus, a jó pásztor

⁷ Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára. ⁸ Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹ Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál. ¹⁰ A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!

¹¹ Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért. ¹² A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat. ¹³ A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.

^14-15 Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért. ¹⁶ Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.^{[a] 17-18} Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

¹⁹ Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással. ²⁰ Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”

²¹ „De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.

A vallási vezetők Jézus ellen támadnak

²² Ezután következett a templomszentelés ünnepe^[b] Jeruzsálemben. ²³ Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában^[c] tartózkodott. ²⁴ Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”

²⁵ Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az. ²⁶ Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz. ²⁷ Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. ²⁸ Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből. ²⁹ Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb,^[d] ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből. ³⁰ Az Atya és én egyek vagyunk.”

³¹ Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék. ³² Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”

³³ Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”

³⁴ Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?^{[e] 35} Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta. ³⁶ Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra! ³⁷ Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem! ³⁸ De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”

³⁹ Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.

⁴⁰ Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig. ⁴¹ Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.” ⁴² És ott sokan hittek Jézusban.