Add parallel Print Page Options

Mégis örvendezek az Örökkévalóban!

16 Hallottam mindezt,
    és egész testem remeg!
    Fogaim vacognak a félelemtől,
csontjaim reszketnek,
    lábam rogyadozik.
Mégis nyugodtan várom,
    amíg a látomás beteljesül,
    amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.

17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
    s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
    kipusztul az akolból a juhnyáj,
    s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
    ujjongok szabadító Istenemben!

19 Mert az Örökkévaló Isten
    megerősít engem!
Biztossá teszi lépéseimet,
    mint a hegyi kecskék ugrásait,
    és magas sziklákon vezet engem.

A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.

Read full chapter