Add parallel Print Page Options

银杯藏在便雅悯的布袋里

44 约瑟吩咐管家说:“把粮食装满这些人的布袋,要尽他们所能携带的,又把各人的银子放在他们的袋口; 把我的银杯,放在最小的袋口,连同他买粮食的银子放进去。”管家就照着约瑟吩咐的话去作。 早晨天一亮,那些人和他们的驴子都被打发走了。 他们出了城,走了不远,约瑟就对管家说:“起来,追赶那些人;追上了,就对他们说:‘你为甚么以恶报善呢? 这不是我主人喝酒和占卜用的杯吗?你们所作的,实在不对。’”

管家追上了他们,就对他们说了这些话。 他们对管家说:“我主为甚么说这样的话呢?你的仆人绝不会作这样的事。 你看,我们从前在袋口发现的银子,尚且从迦南地带来还给你,我们又怎会从你主人的家里偷取金银呢? 在你仆人当中,无论在谁那里搜出来,谁就要死,我们也要作我主的奴仆。” 10 管家说:“现在就照你们的话作吧,只是在谁那里搜出来,谁就要作我的奴仆,其余的人都没有罪。” 11 于是,他们急忙把自己的布袋卸在地上,各人打开自己的布袋。 12 管家就搜查,从最大的开始,查到最小的。那杯竟在便雅悯的布袋里搜出来了。 13 他们就撕裂自己的衣服,各人又把担子驮在驴上,回城去了。

14 犹大和他的兄弟来到约瑟的家里,那时约瑟还在那里;他们就在他面前俯伏在地。 15 约瑟对他们说:“你们所作的是甚么事呢?你们不知道像我这样的人必能占卜吗?” 16 犹大说:“我们对我主可以说甚么呢?我们还有甚么可说的呢?我们怎能证明自己是清白的呢? 神已经查出你仆人们的罪孽了。看哪,我们和那在他手里搜出杯来的,都是我主的奴仆了。” 17 约瑟说:“我绝不能这样作。在谁的手里搜出杯来,谁就要作我的奴仆;你们其余的人,可以平平安安地上你们父亲那里去。”

犹大替便雅悯求情

18 犹大走近约瑟身边,说:“我主啊,求你容许仆人说一句话给我主听,请不要向仆人发烈怒,因为你好象法老一样。 19 我主曾经问仆人们说:‘你们还有父亲或其他兄弟没有?’ 20 我们曾经回答我主:‘我们还有年老的父亲和最小的弟弟,是他年老时所生的。他的哥哥死了,他母亲只剩下他一个孩子,他父亲非常爱他。’ 21 你就对仆人们说:‘把他带下来到我这里,我要亲眼看看他。’ 22 我们对我主说:‘那孩子是不能离开他父亲的;如果离开了,他父亲必定死。’ 23 你对仆人们说:‘如果你们最小的弟弟不与你们一同下来,你们就不得见我的面。’ 24 于是,我们上到你仆人我们的父亲那里,就把我主的话告诉了他。 25 后来我们的父亲说:‘你们再去替我们买些粮食回来吧。’ 26 我们就说:‘我们不能下去,如果有我们最小的弟弟与我们同去,我们就下去;因为我们最小的弟弟不与我们同去,我们就不得见那人的面。’ 27 你仆人我的父亲对我们说:‘你们知道我的妻子只给我生了两个儿子。 28 一个已经离开我去了,我想他必定是被野兽撕碎了;直到现在,我也没有见过他。 29 现在你们又要把这个从我面前带去,如果他遇到不幸,你们就使我这个白发老人,悲悲惨惨地下阴间去了。’ 30 我父亲的命与这孩子的命,是相连在一起的。现在我回到你仆人我的父亲那里,如果没有孩子与我们在一起, 31 他一见没有孩子,就必定死;这样,你仆人们就使你仆人我们的父亲,这个白发老人,愁愁苦苦地下阴间去了。 32 因为仆人曾经向父亲担保这孩子的安全,说:‘如果我不把他带回来交还给你,我就在父亲面前终生承担这罪。’ 33 现在求你容许仆人留下,代替这孩子作我主的奴仆,让这孩子与他的哥哥们一同上去。 34 因为如果孩子没有与我同去,我怎能上去见我的父亲呢?恐怕我会看见灾祸临到我父亲身上。”

约瑟向他的兄弟表明身分

45 约瑟在所有侍立在他左右的人面前,不能自制,就喊叫说:“叫各人都离开我出去。”这样,约瑟向他的兄弟们表白自己身分的时候,没有别人在场。 于是他放声大哭,埃及人听到了;法老一家也听闻这事。 约瑟对他的兄弟们说:“我就是约瑟,我的父亲还在吗?”他的兄弟们不能回答他,因为他们在约瑟面前都非常惊惶。 约瑟对他的兄弟们说:“请你们上前来。”他们就上前去。他说:“我就是被你们卖到埃及的弟弟约瑟。 现在你们不要因为把我卖到这里来,而自忧自责。这原是 神差派我在你们以先来这里,为要保全性命。 现在这地的饥荒已经有两年了,还有五年不能耕种,也没有收成。  神差派我在你们以先来这里,为要给你们在地上留下余种,大大施行拯救,保全你们的性命。 这样看来,差派我到这里来的,不是你们,而是 神。他立我作法老之父,作他全家之主,又作全埃及地的首相。 你们要赶快上到我父亲那里去,对他说:‘你的儿子约瑟这样说: 神立我作了全埃及的主;请你下到我这里来,不要耽延。 10 你和你的众儿孙、牛羊,以及你一切所有的,都可以住在歌珊地,与我相近。 11 我要在那里供养你,因为还有五年的饥荒,免得你和你的家人,以及你一切所有的,都陷入穷困里。’ 12 看哪,你们和我弟弟便雅悯都亲眼看见,是我亲口对你们说话。 13 你们也要把我在埃及的一切尊荣,和你们所看见的一切,都告诉我的父亲,又要赶快把我的父亲接到这里来。” 14 于是,约瑟伏在他弟弟便雅悯的颈项上,哭起来了;便雅悯也伏在约瑟的颈项上哭。 15 他又与众兄弟亲吻,拥抱着他们哭。然后,他的兄弟们就跟他说话。

法老命约瑟迎接父亲

16 消息传到法老的家里,说:“约瑟的兄弟们来了。”法老和他的臣仆都很高兴。 17 法老对约瑟说:“你要对你的兄弟们说:‘你们要这样作:使你们的牲口载满货物,起程到迦南地去, 18 把你们的父亲和家人都接到我这里来;我要把埃及地美好的产物赐给你们,你们也可以吃这地肥美的食物。’ 19 现在我再吩咐你对他们说:‘你们要这样作:从埃及地带些车辆回去,用来接你们的孩子和妻子,并且把你们的父亲接来。 20 不要顾惜你们的家具,因为埃及全地美好的产物都是你们的。’”

21 以色列的儿子们就照样作了。约瑟照着法老所吩咐的,给了他们一些车辆和路上用的食物。 22 又给了他们各人一套新衣服,但是给便雅悯三千四百二十克银子和五套衣服。 23 约瑟送去给他父亲的,有公驴十头,载着埃及美好的产物,以及母驴十头,载着五谷、饼和给他父亲在路上用的食物。 24 于是,约瑟打发他的兄弟们回去,他们走的时候,约瑟对他们说:“你们在路上不要争吵。”

兄弟回家迎接父亲

25 他们离开埃及,上到迦南地他们父亲雅各那里去, 26 告诉他,说:“约瑟还在,并且作了埃及全地的首相。”雅各的心冷淡麻木,因为他不相信他们。 27 他们就把约瑟对他们所说的一切话,都告诉了他。他们的父亲雅各看见了约瑟派来接他的车辆,心才苏醒过来。 28 以色列说:“够了!约瑟我的儿子还在;在我还没有死以前,我要去看看他。”

44  Azután parancsola [József] az õ háza gondviselõjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.

Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.

Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.

Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?

Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!

És utóléré õket, és ilyen szavakkal szóla nékik.

Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?

Akinél megtaláltatik a te szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is szolgái leszünk uramnak.

10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.

11 És sietének és leraká kiki az õ zsákját a földre, és kioldá kiki az õ zsákját.

12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.

13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.

14 És beméne Júda és az õ atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének elõtte.

15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?

16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.

17 Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.

18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.

19 Az én uram kérdezte vala az õ szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?

20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak õ maga maradt az õ anyjától, és az õ atyja szereti õt.

21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.

22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az õ atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az].

23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jõ veletek, színem elé se kerûljetek többé.

24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;

25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget.

26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.

27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szûlt.

28 Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam õt.

29 Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem találja érni, akkor az én õsz fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok alá a koporsóba.

30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve,

31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.

32 Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek az én atyám elõtt.

33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ bátyjaival.

34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?

45  És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok elõtt, kik körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellõlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az õ atyjafiaival.

És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.

És monda József az õ atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az õ atyjafiai, mert megrettentek vala tõle.

Monda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.

És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek.

Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.

Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.

Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.

Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jõjj le én hozzám, ne késsél.

10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.

11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.

12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.

13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsõségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.

14 És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az õ nyakán.

15 És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei.

16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak.

17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;

18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.

19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek.

20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.

21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.

22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát.

23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra.

24 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.

25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ atyjokhoz, Jákóbhoz.

26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.

27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.

28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.

A Silver Cup in a Sack

44 Now Joseph gave these instructions to the steward of his house:(A) “Fill the men’s sacks with as much food as they can carry, and put each man’s silver in the mouth of his sack.(B) Then put my cup,(C) the silver one,(D) in the mouth of the youngest one’s sack, along with the silver for his grain.” And he did as Joseph said.

As morning dawned, the men were sent on their way with their donkeys.(E) They had not gone far from the city when Joseph said to his steward,(F) “Go after those men at once, and when you catch up with them, say to them, ‘Why have you repaid good with evil?(G) Isn’t this the cup(H) my master drinks from and also uses for divination?(I) This is a wicked thing you have done.’”

When he caught up with them, he repeated these words to them. But they said to him, “Why does my lord say such things? Far be it from your servants(J) to do anything like that!(K) We even brought back to you from the land of Canaan(L) the silver(M) we found inside the mouths of our sacks.(N) So why would we steal(O) silver or gold from your master’s house? If any of your servants(P) is found to have it, he will die;(Q) and the rest of us will become my lord’s slaves.(R)

10 “Very well, then,” he said, “let it be as you say. Whoever is found to have it(S) will become my slave;(T) the rest of you will be free from blame.”(U)

11 Each of them quickly lowered his sack to the ground and opened it. 12 Then the steward(V) proceeded to search,(W) beginning with the oldest and ending with the youngest.(X) And the cup was found in Benjamin’s sack.(Y) 13 At this, they tore their clothes.(Z) Then they all loaded their donkeys(AA) and returned to the city.

14 Joseph was still in the house(AB) when Judah(AC) and his brothers came in, and they threw themselves to the ground before him.(AD) 15 Joseph said to them, “What is this you have done?(AE) Don’t you know that a man like me can find things out by divination?(AF)

16 “What can we say to my lord?(AG)” Judah(AH) replied. “What can we say? How can we prove our innocence?(AI) God has uncovered your servants’(AJ) guilt. We are now my lord’s slaves(AK)—we ourselves and the one who was found to have the cup.(AL)

17 But Joseph said, “Far be it from me to do such a thing!(AM) Only the man who was found to have the cup will become my slave.(AN) The rest of you, go back to your father in peace.”(AO)

18 Then Judah(AP) went up to him and said: “Pardon your servant, my lord,(AQ) let me speak a word to my lord. Do not be angry(AR) with your servant, though you are equal to Pharaoh himself. 19 My lord asked his servants,(AS) ‘Do you have a father or a brother?’(AT) 20 And we answered, ‘We have an aged father, and there is a young son born to him in his old age.(AU) His brother is dead,(AV) and he is the only one of his mother’s sons left, and his father loves him.’(AW)

21 “Then you said to your servants,(AX) ‘Bring him down to me so I can see him for myself.’(AY) 22 And we said to my lord,(AZ) ‘The boy cannot leave his father; if he leaves him, his father will die.’(BA) 23 But you told your servants, ‘Unless your youngest brother comes down with you, you will not see my face again.’(BB) 24 When we went back to your servant my father,(BC) we told him what my lord(BD) had said.(BE)

25 “Then our father said, ‘Go back and buy a little more food.’(BF) 26 But we said, ‘We cannot go down. Only if our youngest brother is with us will we go. We cannot see the man’s face unless our youngest brother is with us.’(BG)

27 “Your servant my father(BH) said to us, ‘You know that my wife bore me two sons.(BI) 28 One of them went away from me, and I said, “He has surely been torn to pieces.”(BJ) And I have not seen him since.(BK) 29 If you take this one from me too and harm comes to him, you will bring my gray head down to the grave(BL) in misery.’(BM)

30 “So now, if the boy is not with us when I go back to your servant my father,(BN) and if my father, whose life is closely bound up with the boy’s life,(BO) 31 sees that the boy isn’t there, he will die.(BP) Your servants(BQ) will bring the gray head of our father down to the grave(BR) in sorrow. 32 Your servant guaranteed the boy’s safety to my father. I said, ‘If I do not bring him back to you, I will bear the blame before you, my father, all my life!’(BS)

33 “Now then, please let your servant remain here as my lord’s slave(BT) in place of the boy,(BU) and let the boy return with his brothers. 34 How can I go back to my father if the boy is not with me? No! Do not let me see the misery(BV) that would come on my father.”(BW)

Joseph Makes Himself Known

45 Then Joseph could no longer control himself(BX) before all his attendants, and he cried out, “Have everyone leave my presence!”(BY) So there was no one with Joseph when he made himself known to his brothers. And he wept(BZ) so loudly that the Egyptians heard him, and Pharaoh’s household heard about it.(CA)

Joseph said to his brothers, “I am Joseph! Is my father still living?”(CB) But his brothers were not able to answer him,(CC) because they were terrified at his presence.(CD)

Then Joseph said to his brothers, “Come close to me.”(CE) When they had done so, he said, “I am your brother Joseph, the one you sold into Egypt!(CF) And now, do not be distressed(CG) and do not be angry with yourselves for selling me here,(CH) because it was to save lives that God sent me ahead of you.(CI) For two years now there has been famine(CJ) in the land, and for the next five years there will be no plowing and reaping. But God sent me ahead of you to preserve for you a remnant(CK) on earth and to save your lives by a great deliverance.[a](CL)

“So then, it was not you who sent me here, but God.(CM) He made me father(CN) to Pharaoh, lord of his entire household and ruler of all Egypt.(CO) Now hurry(CP) back to my father and say to him, ‘This is what your son Joseph says: God has made me lord of all Egypt. Come down to me; don’t delay.(CQ) 10 You shall live in the region of Goshen(CR) and be near me—you, your children and grandchildren, your flocks and herds, and all you have.(CS) 11 I will provide for you there,(CT) because five years of famine(CU) are still to come. Otherwise you and your household and all who belong to you will become destitute.’(CV)

12 “You can see for yourselves, and so can my brother Benjamin,(CW) that it is really I who am speaking to you.(CX) 13 Tell my father about all the honor accorded me in Egypt(CY) and about everything you have seen. And bring my father down here quickly.(CZ)

14 Then he threw his arms around his brother Benjamin and wept, and Benjamin(DA) embraced him,(DB) weeping. 15 And he kissed(DC) all his brothers and wept over them.(DD) Afterward his brothers talked with him.(DE)

16 When the news reached Pharaoh’s palace that Joseph’s brothers had come,(DF) Pharaoh and all his officials(DG) were pleased.(DH) 17 Pharaoh said to Joseph, “Tell your brothers, ‘Do this: Load your animals(DI) and return to the land of Canaan,(DJ) 18 and bring your father and your families back to me. I will give you the best of the land of Egypt(DK) and you can enjoy the fat of the land.’(DL)

19 “You are also directed to tell them, ‘Do this: Take some carts(DM) from Egypt for your children and your wives, and get your father and come. 20 Never mind about your belongings,(DN) because the best of all Egypt(DO) will be yours.’”

21 So the sons of Israel did this. Joseph gave them carts,(DP) as Pharaoh had commanded, and he also gave them provisions for their journey.(DQ) 22 To each of them he gave new clothing,(DR) but to Benjamin he gave three hundred shekels[b] of silver and five sets of clothes.(DS) 23 And this is what he sent to his father: ten donkeys(DT) loaded with the best things(DU) of Egypt, and ten female donkeys loaded with grain and bread and other provisions for his journey.(DV) 24 Then he sent his brothers away, and as they were leaving he said to them, “Don’t quarrel on the way!”(DW)

25 So they went up out of Egypt(DX) and came to their father Jacob in the land of Canaan.(DY) 26 They told him, “Joseph is still alive! In fact, he is ruler of all Egypt.”(DZ) Jacob was stunned; he did not believe them.(EA) 27 But when they told him everything Joseph had said to them, and when he saw the carts(EB) Joseph had sent to carry him back, the spirit of their father Jacob revived. 28 And Israel said, “I’m convinced!(EC) My son Joseph is still alive. I will go and see him before I die.”(ED)

Footnotes

  1. Genesis 45:7 Or save you as a great band of survivors
  2. Genesis 45:22 That is, about 7 1/2 pounds or about 3.5 kilograms