Mária nárdusolaja^(A)

12 Hat nappal a Páska ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit korábban feltámasztott a halálból. ² Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel, és Lázár is ott volt az asztalnál Jézussal együtt. ³ Vacsora közben Mária előhozott egy igen drága illatszert, amely valódi nárdusolajból készült. Az egészet^[a] ráöntötte Jézus lábára, s a házat betöltötte a nárdusolaj illata. Azután Mária a saját hajával törölte meg Jézus lábait.

⁴ Ezt látva, Iskáriótes Júdás — az egyik tanítvány, aki arra készült, hogy Jézust elárulja — megjegyezte: ⁵ „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstpénzért, a pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!” ⁶ De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdásra volt bízva a tanítványok közös pénze, és ő gyakran lopkodott belőle.

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Hagyd békén Máriát! Jót tette, hogy ezt az illatszert a mai napig megőrizte, s most arra használta fel, hogy előkészítsen a temetésemre! ⁸ Szegények mindig lesznek a közeletekben,^[b] de én nem leszek mindig veletek.”

A főpapok Lázárt is meg akarják ölni

⁹ Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból. ¹⁰ Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is meg fogják ölni. ¹¹ Ugyanis a júdeaiak közül sokan Lázár miatt mentek Betániába és hittek Jézusban.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(B)

¹² Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³ eléje mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották:

¹⁴ Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult be a városba, éppen úgy, ahogy az Írás mondja:

¹⁶ Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla.

¹⁷ Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Ezek azután másoknak is elmondták, hogy mi történt. ¹⁸ Ezért nagy tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássák, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát. ¹⁹ A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”

A búzaszem példázata

²⁰ A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is. ²¹ Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak, ²² azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.

²³ Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴ Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.

²⁵ Aki ragaszkodik^[f] a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre. ²⁶ Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Jézus előre jelzi a halálát

²⁷ „Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre! ²⁸ Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«”

Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”

²⁹ Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött.

Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.

³⁰ Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. ³¹ Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét^[g] elűzzék. ³² Engem pedig föl fognak emelni a földről,^[h] s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.” ³³ Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.

³⁴ Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Messiás örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”

³⁵ Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság.^[i] Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy. ³⁶ Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világossághoz tartozhassatok!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.

Uram, ki hitt a szavunknak?

³⁷ Bár Jézus sok csodát tett az emberek szeme láttára, azok mégsem hittek benne. ³⁸ Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:

³⁹ Ézsaiás próféta azt is megmondta, miért nem tudtak hinni:

⁴¹ Ézsaiás azért mondta ezt, mert látta Jézus dicsőségét, és őróla szólt.

⁴² Ennek ellenére, sokan hittek Jézusban még a vezetők közül is, de a farizeusok miatt ezt nem vallották meg nyiltan, nehogy kizárják őket a zsinagógai közösségből. ⁴³ Ugyanis fontosabb volt a számukra az emberek elismerése, mint Istené.

Jézus szavai fogják az embereket megítélni

⁴⁴ Jézus hangosan kiáltva hirdette: „Aki bennem hisz, abban hisz, aki elküldött engem. ⁴⁵ Aki meglátja, hogy ki vagyok, azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶ Én vagyok a világosság, és azért jöttem erre a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.

⁴⁷ Azért jöttem, hogy üdvösséget hozzak az embereknek, nem azért, hogy elítéljem őket. Ezért nem én ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek nekem. ⁴⁸ Aki visszautasít engem, és nem fogadja el, amit mondok, azt bizony el fogják ítélni az utolsó napon! De nem én leszek a bírája, hanem a szavaim, amelyeket mondtam, azok fogják őt elítélni. ⁴⁹ Mert amit mondtam, nem magamtól mondtam. Az Atya, aki elküldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak. ⁵⁰ És tudom, hogy amit az Atya parancsol, abból örök élet származik. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem.”