Az Örökkévaló megszólítja Sámuelt

3 A fiatal Sámuel Éli felügyelete alatt részt vett az Örökkévaló szolgálatában. Abban az időben ritkán érkezett kijelentés, vagy látomás az Örökkévalótól.

² Éli ebben az időben már nagyon idős volt, és látása annyira megromlott, hogy szinte vak volt. Történt egy este, hogy Éli lefeküdt aludni. ³ A mécsesek égtek Isten mécstartóján az Örökkévaló házában, ahol a Szövetségláda volt, és Sámuel is lefeküdt aludni. ⁴ Ekkor az Örökkévaló szólította: „Sámuel, Sámuel!”^[a] Ő felelt: „Igen, jövök!” ⁵ — és azonnal az alvó Élihez futott: „Itt vagyok, Uram, mert hívtál!”

„Nem hívtalak, fiam, menj csak vissza aludni!” — mondta Éli. Sámuel visszament a fekvőhelyére, ⁶ de az Örökkévaló ismét szólította: „Sámuel!” Ekkor a fiú fölkelt, és megint Élihez szaladt: „Itt vagyok, Uram, mert hívtál!”

„Nem hívtalak, fiam, menj vissza aludni!” — mondta Éli.

⁷ Sámuel ugyanis még nem ismerte az Örökkévalót, akiezt megelőzően még nem szólt hozzá közvetlenül.^{[b] 8} Az Örökkévaló harmadszor is szólította Sámuelt, aki megint Élihez szaladt: „Itt vagyok, Uram, mert hívtál!”

Ekkor Éli végre felismerte, hogy az Örökkévaló szólítja Sámuelt. ⁹ „Menj csak vissza fiam, és feküdj le. Ha ismét szólít, így felelj neki: »Szólj, Örökkévaló, mert szolgád figyel rád!«”

Sámuel visszament a helyére, és lefeküdt. ¹⁰ Az Örökkévaló ismét megállt Sámuel mellett, és szólította, mint azelőtt: „Sámuel, Sámuel!”

A fiú így felelt: „Szólj, Örökkévaló, mert szolgád figyel rád!”

¹¹ Az Örökkévaló akkor ezt mondta: „Lásd meg, Sámuel! Hamarosan olyat teszek Izráelben, hogy mindenkinek belecsendül a füle, aki hallja! ¹² Beteljesítem, amit korábban már megmondtam Éli családjáról, semmit el nem hagyok abból. ¹³ Megmondtam Élinek, hogy örökre meg fogom büntetni a családját azok miatt a bűnök miatt, amelyekről neki is tudomása volt. Jól tudta, hogy fiai gyalázzák az Örökkévalót,^[c] mégsem állította meg őket. ¹⁴ Emiatt megesküdtem, hogy Éli családjának bűneit sohasem lehet jóvátenni sem véresáldozattal, sem lisztáldozattal.”

¹⁵ Sámuel reggelig a helyén feküdt, majd fölkelt, és kinyitotta az Örökkévaló házának ajtóit. Élinek azonban félt megmondani, amit az Örökkévalótól hallott.

¹⁶ De Éli előszólította Sámuelt: „Hol vagy fiam, Sámuel?”

„Itt vagyok, Uram!” — felelt a fiú.

¹⁷ „Mit mondott neked az Örökkévaló? — kérdezte Éli. — El ne titkold előlem! Vigyázz, mert Isten megbüntet, ha nem mondasz el mindent, amit tőle hallottál!”

¹⁸ Ekkor Sámuel mindent elmondott Élinek, nem titkolt el semmit.

Éli így szólt: „Ő az Örökkévaló! Tegyen úgy, ahogy jónak látja.”

¹⁹ Sámuel felnövekedett. Az Örökkévaló vele volt, és gondja volt arra, hogy amit Sámuel prófétált, az mind beteljesedjen. ²⁰ Ezért megtudta egész Izráel népe — Dántól Beérsebáig, vagyis az egész országban — felismerte, hogy Sámuel az Örökkévaló megbízható prófétája. ²¹ Ebben az időben az Örökkévaló újra meg újra megjelent Silóban, és üzenetei^[d] által kijelentette magát Sámuelnek, aki Silóban lakott.