提摩太加入福音事工

16 保罗来到特庇,然后又到路司得。那里有个门徒名叫提摩太,母亲是信主的犹太人,父亲是希腊人。 路司得和以哥念的弟兄姊妹都称赞提摩太。 保罗打算带提摩太去传福音。因为当地的犹太人都知道提摩太的父亲是希腊人,保罗就给提摩太行了割礼。 他们走遍各城,把耶路撒冷的使徒和长老所定下的规条教导当地的门徒遵守。 这样,众教会在信仰上得到坚固,人数天天都在增加。

马其顿人的呼求

由于圣灵阻止他们到亚细亚传福音,他们便经过弗吕迦和加拉太地区, 来到每西亚的边界,正要进入庇推尼地区,耶稣的灵又加以拦阻。 他们就越过每西亚,下到特罗亚。 当天晚上,保罗在异象中看见一个马其顿人站在那里恳求他:“请到马其顿来帮助我们!”

10 保罗见了这个异象,确信是上帝呼召我们[a]到马其顿去传福音,就立刻准备动身。 11 我们从特罗亚启航,直接驶往撒摩特喇,第二天抵达尼亚坡里, 12 再从那里来到腓立比。腓立比是马其顿的主要城市,是罗马帝国的殖民地。我们在那里住了几天。 13 安息日那天,我们到城外的河边,知道那里有一个祷告的地方,就坐下来,向已经聚集的妇女讲道。 14 听众中有个卖紫色布匹的妇人名叫吕底亚,是推雅推喇城的人,向来敬拜上帝。上帝开启她的心,她便留心听保罗讲道。 15 吕底亚和家人接受洗礼之后,极力邀请我们,说:“如果你们认为我是真心信主的话,请来我家住。”于是强留我们住下。

保罗和西拉入狱

16 一天,我们又去河边那个祷告的地方,途中遇到一个被巫鬼附身的女奴。她用占卜为她的主人们赚了不少钱。 17 她跟着保罗和我们大喊大叫:“这些人是至高上帝的奴仆,是来向你们宣讲得救之道的。” 18 一连几天,她都这样喊叫。保罗不胜其烦,就转过身来斥责那鬼:“我奉耶稣基督的名命令你从她身上出来!”那鬼立刻从她身上出去了。

19 她的主人们眼见财路断绝了,就把保罗和西拉揪住,拖到广场去见官长。 20 他们在官长面前控告保罗和西拉,说:“这些是犹太人,竟扰乱我们的城市, 21 宣扬我们罗马人不可接受或实行的风俗。” 22 于是,大家都一起攻击他们,官长下令剥掉他们的衣服,杖打他们。 23 他们被毒打一顿,又被关进监狱,官长命狱卒严密看守。 24 狱卒接到命令后把他们关进内牢,双脚上了枷锁。

25 半夜,保罗和西拉祷告、唱诗赞美上帝,其他的囚犯都侧耳倾听。 26 突然间发生大地震,整座监狱的地基都摇动起来,牢门立刻全开了,囚犯的锁链也都松开了。 27 狱卒惊醒后,看见牢门尽开,以为囚犯已经逃走了,就想拔刀自杀。 28 保罗见状,大声喝止:“不要伤害自己,我们都在这里!”

29 狱卒叫人拿灯过来,冲进内牢,战战兢兢地俯伏在保罗和西拉面前。 30 狱卒领他们出来后问道:“两位先生,我该怎样做才能得救?”

31 他们说:“要信主耶稣,你和你一家就必定得救。” 32 于是保罗和西拉向狱卒和他全家传讲主的道。 33 当晚,狱卒把二人带去,为他们清洗伤口。他一家老小都接受了洗礼。 34 他请二人到家里吃饭,他和全家人充满了喜乐,因为都信了上帝。

35 第二天早上,官长派差役来,说:“把他们放了。” 36 狱卒转告保罗说:“官长下令释放你们,现在你们可以平安地走了。” 37 保罗却说:“我们是罗马公民,他们不经审讯就当众打我们,又把我们关进牢里,现在却想偷偷打发掉我们吗?这样不行,叫他们亲自来领我们出去!”

38 差役回报官长。官长得知保罗和西拉都是罗马公民,非常害怕, 39 连忙到狱中向他们道歉,领他们出监,又央求他们离开腓立比。 40 二人离开监狱,来到吕底亚家中,见了弟兄姊妹,劝勉一番之后,便离开了那里。

Footnotes

  1. 16:10 本书作者路加此时加入保罗的行列,故改用第一人称复数“我们”。

Timóteus csatlakozik Pálhoz

16 Pál ezután elment Derbébe, majd Lisztrába. Élt ott egy Timóteus nevű tanítvány, akinek az anyja Jézusban hívő zsidó, az apja pedig görög volt. Timóteusról jó véleménye volt a lisztrai és az ikóniumi testvéreknek. Pál magával akarta vinni Timóteust, de azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Pál emiatt — a zsidókra való tekintettel — körülmetélte Timóteust. Ezután együtt mentek városról-városra, és mindenhol elmondták a hívőknek azt a határozatot, amelyet az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői hoztak. Kérték őket, hogy ennek megfelelően éljenek. Így a helyi gyülekezetek erősödtek a hitben, és napról-napra egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

Isten Macedóniába küldi Pált

Pál és társai Kis-Ázsiában is szerették volna hirdetni az Isten üzenetét, de a Szent Szellem nem engedte nekik, hogy arrafelé menjenek. Ezért keresztülutaztak Frígia és Galácia vidékén. Amikor Mízia határához értek, Bitíniába akartak menni, de Jézus Szelleme oda sem engedte őket. Ezért Mízia mellett elhaladva Tróászba mentek.

Azon az éjszakán Pál látomást látott: egy macedón férfi állt előtte, és így kérte: „Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!” 10 Pál látomása után azonnal elhatároztuk, hogy Macedóniába megyünk.[a] A látomásból megértettük, hogy Isten oda hívott bennünket, hogy ott is hirdessük az örömüzenetet.

Jézus első tanítványai Európában

11 Tróászban hajóra szálltunk, és egyenesen Szamotráké szigetére mentünk. Innen másnap továbbhajóztunk Neápoliszba, majd 12 a macedóniai Filippi városába érkeztünk, ahol rómaiak laktak. Ez volt a legjelentősebb város Macedóniának ebben a részében. Itt több napot töltöttünk.

13 Szombaton kimentünk a városkapun túl, a folyóhoz. Azt gondoltuk, hogy ott van az a hely, ahol néhányan imádkozni szoktak. A folyó partján leültünk, és beszélgetni kezdtünk az összegyűlt asszonyokkal. 14 Néhányan közülük figyelmesen hallgattak ránk, különösen egy Lídia nevű asszony, aki Thiatíra városából származott, és drága, bíborszínű szövetekkel kereskedett. Lídia már korábban is az igaz Istent imádta, és az Úr megnyitotta a szívét, hogy elfogadja, amit Pál mondott. 15 Ezután Lídia egész családjával együtt bemerítkezett, majd meghívott bennünket az otthonába. Ezt mondta: „Ha elfogadtok engem az Úr Jézus igazi követőjének, akkor jöjjetek a házamhoz, és legyetek a vendégeim!” Így rábeszélt bennünket, hogy vele menjünk.

Az apostolok kiszabadulnak a börtönből

16 Történt egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, szembejött velünk egy rabszolgalány, akiben a jövendőmondás szelleme[b] lakott. Ez a leány sok pénzt szerzett a gazdáinak azzal, hogy jövendölt az embereknek. 17 Állandóan követte Pált és csoportját, és közben így kiáltozott: „Ezek a férfiak a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösségre vezető utat hirdetik nektek!” 18 Ez így ment több napon keresztül. Végül Pál megelégelte, hátrafordult, és azt mondta a leányban lakó gonosz szellemnek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki ebből a leányból!” Erre a jövendőmondó szellem azonnal kiment belőle.

19 Amikor a rabszolgalány gazdái megértették, hogy többé nem tudnak pénzt keresni a leány segítségével, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre hurcolták őket, a város vezetői elé. 20 Ott azután így vádolták őket: „Ezek a férfiak zsidók, és felforgatják városunk nyugalmát! 21 Olyan szokásokat tanítanak, amelyeket nekünk — római polgároknak — törvényellenes lenne elfogadnunk, vagy követnünk.”

22 Velük együtt az összegyűlt sokaság is vádolta Pált és Szilászt. A város vezetői pedig letépték róluk a ruhát, és megparancsolták, hogy botozzák meg őket. 23 Miután sok botütést mértek rájuk, börtönbe zárták őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorú őrizet alatt tartsa a foglyokat. 24 A börtönőr — a parancs szerint — a belső börtöncellába zárta őket, és még a lábukat is megkötözte.[c]

25 A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket. 26 Hirtelen erős földrengés támadt, amely az alapjáig megrázta az egész börtönt. Az ajtók azonnal kinyíltak, és a foglyokról leestek a láncok. 27 A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Kivonta a kardját, és öngyilkos akart lenni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.[d] 28 Pál azonban odakiáltott neki: „Meg ne öld magad, mert mindannyian itt vagyunk!”

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz

29 Az őr ekkor szólt, hogy hozzanak valami világítóeszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál, meg Szilász lába elé borult. 30 Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Férfiak, mit tegyek, hogy üdvözülhessek?”

31 Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz te is, meg a családod is.” 32 Azután elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett. 34 Ezután behívta őket a saját házába, megvendégelte őket, és egész családjával együtt teljes szívvel örvendezett, hogy most már ők is hisznek Istenben.

35 Reggel a város vezetői katonákat küldtek a börtönőrhöz ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat a férfiakat!”

36 A börtönőr ezt Pálnak is tudtára adta: „A város vezetői azt üzenték, hogy engedjelek szabadon benneteket. Most tehát szabadok vagytok. Menjetek békével!”

37 De Pál ezt mondta a katonáknak: „Vezetőitek nem bizonyították ránk, hogy bűnt követtünk volna el. Ennek ellenére nyilvánosan megvertek, és börtönbe zártak bennünket. Mi római polgárok[e] vagyunk, és jogaink vannak. Most meg titokban akarnak elküldeni?! Azt már nem! Jöjjenek csak ide, és ők maguk vezessenek ki minket!”

38 A katonák visszamentek a város vezetőihez, és átadták Pál üzenetét. Amikor a vezetők megtudták, hogy Pál és Szilász római állampolgárok, megijedtek. 39 Odamentek hozzájuk, és bocsánatot kértek tőlük. Azután kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból. 40 Pál és Szilász a börtönből Lídia házához ment, és ott találkoztak a testvérekkel. Bátorították őket, majd továbbindultak Filippiből.

Footnotes

  1. Apostolok 16:10 megyünk Lukács, az ApCsel írója ezen a ponton csatlakozott Pálhoz, és vele ment Macedóniába (Filippibe). Amikor Pál tovább ment onnan (ApCsel 16:40), Lukács Filippiben maradt.
  2. Apostolok 16:16 jövendőmondás szelleme A Sátánt szolgáló gonosz szellem, aki ezt a különleges képességet adta a leánynak. A 18. versben is.
  3. Apostolok 16:24 megkötözte Szó szerint: „kalodába zárta”.
  4. Apostolok 16:27 Ekkor… megszöktek Azért akart öngyilkos lenni, mert ha a foglyok megszöknek, akkor őt kivégzik.
  5. Apostolok 16:37 római polgárok A római jog szerint római állampolgárt nem volt szabad a tárgyalás előtt megkorbácsolni.

Pablo escoge a Timoteo

16 Llegó también a Derbe y a Listra(A). Y[a] estaba allí cierto discípulo llamado Timoteo(B), hijo de una mujer judía creyente(C), pero de padre griego, del cual hablaban elogiosamente los hermanos(D) que estaban en Listra(E) y en Iconio(F). Pablo quiso que este fuera[b] con él, y lo tomó y lo circuncidó(G) por causa de los judíos que había en aquellas regiones, porque todos sabían que su padre era griego. Y conforme pasaban por las ciudades, entregaban los acuerdos(H) tomados por los apóstoles y los ancianos(I) que estaban en Jerusalén, para que los observaran. Así que las iglesias(J) eran confirmadas en la fe[c], y diariamente crecían en número(K).

Visión de Pablo del hombre macedonio

Pasaron por la región de Frigia(L) y Galacia[d](M), habiendo sido impedidos por el Espíritu Santo de hablar la palabra en Asia[e](N), y cuando llegaron a Misia(O), intentaron ir a Bitinia(P), pero el Espíritu de Jesús(Q) no se lo permitió. Y pasando por Misia(R), descendieron a Troas(S). Por la noche se le mostró a Pablo una visión(T): un hombre de Macedonia estaba de pie, suplicándole y diciendo: Pasa a Macedonia(U) y ayúdanos. 10 Cuando tuvo[f] la visión(V), enseguida procuramos(W) ir a[g] Macedonia, persuadidos de que Dios nos había llamado para anunciarles el evangelio(X).

Conversión de Lidia

11 Así que[h], zarpando de Troas(Y), navegamos con rumbo directo(Z) a Samotracia, y al día siguiente a Neápolis, 12 y de allí a Filipos(AA), que es una ciudad principal de la provincia de Macedonia(AB), una colonia romana(AC); en esta ciudad nos quedamos por varios días. 13 Y en el día de reposo(AD) salimos fuera de la puerta, a la orilla de un río, donde pensábamos que habría un lugar de oración; nos sentamos y comenzamos a hablar a las mujeres que se habían reunido. 14 Y estaba escuchando cierta mujer llamada Lidia, de la ciudad de Tiatira(AE), vendedora de telas de púrpura, que adoraba a Dios(AF); y el Señor abrió su corazón[i](AG) para que recibiera lo que Pablo decía. 15 Cuando ella y su familia[j](AH) se bautizaron, nos rogó, diciendo: Si juzgáis que soy fiel al Señor, venid a mi casa y quedaos en ella. Y nos persuadió a ir.

Conversión de la muchacha adivina

16 Y sucedió que mientras íbamos al lugar de oración(AI), nos salió al encuentro una muchacha esclava que tenía espíritu de adivinación(AJ), la cual daba grandes ganancias a sus amos, adivinando. 17 Esta, siguiendo a Pablo y a nosotros, gritaba diciendo: Estos hombres son siervos del Dios Altísimo(AK), quienes os proclaman el[k] camino de salvación. 18 Y esto lo hacía por muchos días; mas desagradando esto a Pablo, se volvió y dijo al espíritu: ¡Te ordeno, en el nombre de Jesucristo, que salgas de ella! Y salió en aquel mismo momento[l](AL).

19 Pero cuando sus amos vieron que se les había ido[m] la esperanza de su ganancia(AM), prendieron a Pablo y a Silas(AN), y los arrastraron hasta la plaza, ante las autoridades(AO); 20 y después de haberlos presentado a los magistrados superiores, dijeron: Estos hombres, siendo judíos, alborotan nuestra ciudad, 21 y proclaman costumbres que no nos es lícito aceptar ni observar(AP), puesto que somos romanos(AQ). 22 La multitud se levantó a una contra ellos, y los magistrados superiores, rasgándoles sus ropas, ordenaron que los azotaran con varas(AR). 23 Y después de darles muchos azotes, los echaron en la cárcel, ordenando al carcelero(AS) que los guardara con seguridad; 24 el cual, habiendo recibido esa orden, los echó en el calabozo interior y les aseguró los pies en el cepo(AT).

Conversión del carcelero

25 Como a medianoche, Pablo y Silas(AU) oraban y cantaban(AV) himnos a Dios, y los presos los escuchaban. 26 De repente se produjo un gran terremoto, de tal manera que los cimientos de la cárcel fueron sacudidos(AW); al instante se abrieron todas las puertas(AX) y las cadenas de todos se soltaron(AY). 27 Al despertar el carcelero(AZ) y ver abiertas todas las puertas de la cárcel, sacó su espada y se iba a matar(BA), creyendo que los prisioneros se habían escapado. 28 Mas Pablo clamó a gran voz, diciendo: No te hagas ningún mal, pues todos estamos aquí. 29 Entonces él pidió luz y se precipitó adentro, y temblando, se postró ante Pablo y Silas(BB), 30 y después de sacarlos, dijo: Señores, ¿qué debo hacer(BC) para ser salvo? 31 Ellos respondieron: Cree en el Señor Jesús, y serás salvo(BD), tú y toda tu casa(BE). 32 Y le hablaron la palabra del Señor[n] a él y a todos los que estaban en su casa. 33 Y él los tomó en aquella misma hora de la noche(BF), y les lavó las heridas; enseguida fue bautizado, él y todos los suyos. 34 Llevándolos a su hogar, les dio de comer[o], y se regocijó grandemente por haber creído en Dios con todos los suyos[p](BG).

Vindicación de Pablo y Silas

35 Cuando se hizo de día, los magistrados superiores enviaron a sus oficiales, diciendo: Suelta a esos hombres. 36 El carcelero(BH) comunicó a Pablo estas palabras, diciendo: Los magistrados superiores han dado orden de que se os suelte. Así que, salid ahora e id en paz(BI). 37 Mas Pablo les dijo: Aunque somos ciudadanos[q] romanos(BJ), nos han azotado públicamente sin hacernos juicio y nos han echado a la cárcel; ¿y ahora nos sueltan en secreto? ¡De ninguna manera! Que ellos mismos vengan a sacarnos. 38 Y los oficiales informaron esto a los magistrados superiores, y al saber que eran romanos, tuvieron temor(BK). 39 Entonces vinieron, y les suplicaron, y después de sacarlos, les rogaban que salieran de la ciudad(BL). 40 Cuando salieron de la cárcel, fueron a casa de Lidia(BM), y al ver a los hermanos(BN), los consolaron[r] y partieron.

Footnotes

  1. Hechos 16:1 Lit., Y he aquí
  2. Hechos 16:3 Lit., saliera
  3. Hechos 16:5 O, en fe
  4. Hechos 16:6 O, Frigia y la región de Galacia
  5. Hechos 16:6 I.e., la provincia de la costa occidental de Asia Menor
  6. Hechos 16:10 Lit., vio
  7. Hechos 16:10 Lit., salir para
  8. Hechos 16:11 Algunos mss. antiguos dicen: Y
  9. Hechos 16:14 Lit., cuyo corazón el Señor abrió
  10. Hechos 16:15 Lit., casa
  11. Hechos 16:17 Lit., un
  12. Hechos 16:18 Lit., aquella misma hora
  13. Hechos 16:19 Lit., que había salido
  14. Hechos 16:32 Algunos mss. antiguos dicen: de Dios
  15. Hechos 16:34 Lit., les puso la mesa
  16. Hechos 16:34 O, con toda su familia
  17. Hechos 16:37 Lit., hombres
  18. Hechos 16:40 O, exhortaron