Add parallel Print Page Options

22  Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

23  Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.

És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.

Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.

Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!

Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;

Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!

12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.

14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.

15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;

18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.

25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.

26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.

27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,

32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.