6  Ekkor Dárius király megparancsolá, hogy nézzenek utána a könyvek tárházában, hol a kincseket tartják vala Babiloniában.

² És találtaték Akhméta várában, a mely Média tartományában van, egy tekercs, melyre emlékezetül ez vala írva:

³ "Czírus király elsõ esztendejében, Czírus király parancsolatot adott Isten házára nézve, mely Jeruzsálemben van, hogy e ház építtessék meg, oly helyül, hol áldozatokat áldoznak; s alapzati felemeltetvén, magassága hatvan sing, szélessége is hatvan sing legyen.

⁴ A nagy kövek rétege három s a fa rétege legyen egy, a költség pedig a király házából adassék.

⁵ Sõt az Isten házának arany és ezüst edényeit is, a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s vitt vala Babilóniába, adják vissza, hogy jussanak el azok a jeruzsálemi templomba, helyökre, s te helyezd el azokat az Isten házába."

⁶ Mostan azért Tattenai folyóvizen túli helytartó, Sethar- bóznai és társaik, és az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl [laknak,] távol legyetek onnan!

⁷ Hagyjátok, hadd épüljön meg Istennek ama háza! A zsidók helytartója és a zsidók vénei építsék meg Isten ama templomát a maga helyén!

⁸ És megparancsolom azt is, hogy mit cselekedjetek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát; tudniillik a király folyóvizen túl való adójának kincseibõl pontosan költség adassék ama férfiaknak, és pedig félbeszakítás nélkül,

⁹ És a mik szükségesek, tulkok, kosok, bárányok, égõáldozatra a menny Istenének, búza, só, bor, és olaj, a jeruzsálemi papok szava szerint adassanak nékik naponként és pedig mulasztás nélkül,

¹⁰ Hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért.

¹¹ És megparancsolom azt is, hogy valaki e rendelést megszegi, annak házából szakíttassék ki egy gerenda s felállíttatván szegeztessék reá, háza pedig szemétdombbá tétessék e miatt.

¹² Az Isten pedig, a ki nevének ott szerze lakást, megrontson minden királyt és népet, a ki felemelendi kezét, hogy megszegje [e rendelést], hogy elpusztítsa Istennek ama házát, mely Jeruzsálemben van. Én, Dárius parancsoltam, pontosan megtörténjék.

¹³ Akkor Tattenai folyóvizen túli helytartó, Sethar-bóznai és társaik, miután Dárius [ily rendelést] küldött, ahhoz képest cselekedének pontosan.

¹⁴ És a zsidók vénei építének és jó szerencsések valának Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépítették és elvégezték Izráel Istenének akaratjából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, persiai királyok parancsolatjából.

¹⁵ Bevégezteték pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében vala.

¹⁶ És megtarták Izráel fiai, a papok, a Léviták és a fogságból visszajött többiek Isten házának felszentelését örömmel.

¹⁷ Vivének pedig Isten házának felszentelésénél áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt és tizenkét kecskebakot bûnért való áldozatra egész Izráelért, Izráel nemzetségeinek száma szerint.

¹⁸ És rendelék a papokat az õ osztályaik és a Lévitákat az õ rendjeik szerint Istennek szolgálatára Jeruzsálemben, Mózes könyvének rendelése szerint,

¹⁹ És megtarták a rabságból visszajöttek a páskhát az elsõ hó tizennegyedik napján;

²⁰ Mert megtisztultak vala a papok és Léviták: egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, a kik a rabságból megjöttek, és atyjokfiaiért a papokért és önmagokért;

²¹ És megevék azt Izráel fiai, a kik a rabságból visszajöttek vala, és mindazok, a kik elkülönítették vala magokat a föld népeinek tisztátalanságától s hozzájok [állottak vala], hogy keressék az Urat, Izráel Istenét.

²² És azután megtarták a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon örömmel, mert megvidámította vala õket az Úr, hozzájok hajtván az Assiriabeli király szívét, hogy erõsítse kezöket az Istennek, Izráel Istenének háza építésében.

7  És ezek után Artaxerxes persa király uralkodásakor Ezsdrás, a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia,

² Ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,

³ Ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia,

⁴ Ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia,

⁵ Ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia, ki pedig Áronnak, a fõpapnak fia volt.

⁶ Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából, (õ, a ki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izráel Istene adott vala) és megadá néki a király az Úrnak, az õ Istenének rajta nyugovó kegyelme szerint minden kérését.

⁷ Feljövének pedig az Izráel fiai, a papok, a Léviták, az énekesek, a kapunállók és a Léviták szolgái közül [többen] Jeruzsálembe Artaxerxes király hetedik esztendejében.

⁸ És [Ezsdrás] megérkezék [velök] Jeruzsálembe az ötödik hónapban, a király hetedik esztendejében.

⁹ Ugyanis az elsõ hónak elsõ napján határozá el a Babilóniából való feljövetelt, és az ötödik hó elsõ napján érkezett Jeruzsálembe, az õ Istenének rajta nyugvó jó kegyelme szerint;

¹⁰ Mert Ezsdrás erõs szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.

¹¹ És ez mássa a levélnek, melyet adott vala Artaxerxes király Ezsdrásnak, az írástudó papnak, a ki írástudó vala az Úr parancsolatainak beszédiben, Izráelnek adott rendeléseiben:

¹² "Artaxerxes, a királyok királya Ezsdrás papnak, ki a menny Istenének törvényében bölcs írástudó és a többi.

¹³ Szabadságot adok, hogy valaki országomban Izráel népe, papjai és a Léviták közül Jeruzsálembe akar menni, veled elmehet.

¹⁴ Minthogy te elbocsáttatol a királytól és hét tanácsosától, hogy utána nézz Júdának és Jeruzsálemnek, a te Istened törvénye szerint, mely kezedben van,

¹⁵ És hogy elvigyed az ezüstöt és aranyat, melyet a király és tanácsosai önkénytesen ajándékoznak Izráel Istenének, kinek hajléka Jeruzsálemben van,

¹⁶ És mindazt az ezüstöt és aranyat, melyet kapni fogsz Babilónia egész tartományában, együtt a nép és a papok önkénytes ajándékával, mit [ezek] önkénytesen ajándékoznak az õ Istenök házának, mely Jeruzsálemben van.

¹⁷ Annálfogva gondosan végy e pénzen bikákat, kosokat és bárányokat s hozzájok való étel- és italáldozatokat, s áldozd meg azokat Istenetek házának oltárán, mely Jeruzsálemben van:

¹⁸ A megmaradott ezüsttel és arannyal pedig, a mit jónak láttok cselekedni te és atyádfiai, Istenetek akaratja szerint, azt cselekedjétek.

¹⁹ És az edényekkel, melyek néked adattak át a te Istened házának szolgálatára, számolj be Isten elõtt Jeruzsálemben.

²⁰ Egyéb szükségét pedig Istened házának, mit csak teljesítened kell, teljesítsd a király kincstartó házából.

²¹ És én, Artaxerxes, a király, parancsolom minden a folyóvizen túl lakó kincstartóimnak, hogy minden, a mit csak kérend tõletek Ezsdrás pap, ki a menny Istenének törvényében írástudó, pontosan teljesíttessék,

²² [És pedig] száz tálentom ezüstig, száz kór búzáig, száz báth borig, száz báth olajig és sóban, a mennyi elég.

²³ Minden, mi a menny Istenének akaratja szerint való, pontosan teljesíttessék a menny Istenének házáért, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak országára.

²⁴ Veletek pedig tudatjuk, hogy sem a papokra, sem a Lévitákra, sem az énekesekre, sem a kapunállókra, sem a Léviták szolgáira, sem Isten e háza szolgáira, adót, rovást és úti vámot [senkinek] vetni nem szabad.

²⁵ És te Ezsdrás, a te Istened bölcs [törvénye] szerint, a mely kezedben van, rendelj ítélõket és birákat, a kik törvényt tegyenek minden a folyóvizen túl lakó nép között, mindazok között, a kik tudják Istenednek törvényeit, és a kik nem tudják, azokat tanítsátok!

²⁶ Valaki pedig nem fogja cselekedni a te Istenednek törvényét és a király törvényét, ítélet hozassék felette pontosan, vagy halálra, vagy számkivetésre, vagy jószágvesztésre, vagy fogságra."

²⁷ Áldott az Úr, atyáink Istene, a ki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van.

²⁸ És [a ki] hozzám fordítá irgalmasságát a király elõtt és tanácsosai elõtt és a király minden hatalmas fejedelmei elõtt! És én megerõsödvén az Úrnak az én Istenemnek rajtam nyugovó kegyelme által, családfõket gyûjték össze Izráelbõl, [hogy feljönnének] velem.

8  Ezek pedig családfõik és nemzetségi eredetök azoknak, a kik feljövének velem Artaxerxes uralkodásakor Babilóniából:

² Fineás fiai közül: Gersóm; Ithamár fiai közül: Dániel; Dávid fiai közül: Hattus;

³ A Sekánia fiai közül, Parós fiai közül: Zakariás s vele egy nemzetségben másfélszáz férfi;

⁴ Pahath-Moáb fiai közül: Eljóénai, Zerahia fia s vele kétszáz férfi;

⁵ Sekánia fiai közül a Jaháziel fia s õ vele háromszáz férfi;

⁶ Ádin fiai közül: Ebed, Jónathán fia és vele ötven férfi;

⁷ Élám fiai közül: Ésaiás, Athália fia és vele hetven férfi;

⁸ Sefátia fiai közül: Zebádia, Mikháel fia és õ vele nyolczvan férfi;

⁹ Joáb fiai közül: Obádia, Jéhiel fia és vele kétszáztizennyolcz férfi;

¹⁰ Selómith fiai közül a Jószifia fia és vele százhatvan férfi;

¹¹ Bébai fiai közül: Zakariás, Bébai fia és vele huszonnyolcz férfi;

¹² Azgád fiai közül: Jóhanán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi;

¹³ Adónikám fiai közül az utódok s neveik: Elifélet, Jeiél és Semája és velök hatvan férfi;

¹⁴ És Bigvai fiai közül: Uthai és Zabbud és velök hetven férfi.

¹⁵ Mikor pedig összegyûjtém õket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valánk, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közül nem találtam közöttük senkit.

¹⁶ Elküldém annakokáért Eliézert, Arielt, Semáját, Elnáthánt, Járibot, Elnáthánt, Náthánt, Zakariást, Mesullámot, mint [család]fõket, és Jójáribot és Elnáthánt, mint eszes embereket.

¹⁷ És rendelém õket Iddóhoz, a ki fõ vala a Kászifia [nevû] helyen, és betanítám õket, hogy mit szóljanak Iddónak és az õ atyjafiainak, a Léviták szolgáinak a Kászifia [nevû] helyen, - hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához.

¹⁸ És elhozák nékünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is- szekhelt, a Mahli fiai közül, a ki Lévi fia, a ki meg Izráel fia vala, és Serébiát, fiaival és tizennyolcz testvérével együtt.

¹⁹ És Hasábiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közül, testvéreivel és húsz fiával együtt;

²⁰ És a Léviták szolgái közül, a kiket Dávid és a fejedelmek adának a Léviták szolgálatába, kétszázhuszat; mindnyájok nevei feljegyeztettek.

²¹ Ekkor bõjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk elõtt, hogy kérnénk tõle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak.

²² Mert szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, a kik õt keresik, az õ javukra, és az õ hatalma és haragja mindazokon, a kik elhagyják õt.

²³ És bõjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket.

²⁴ Ekkor különválaszték a papi fejedelmek közül tizenkettõt Serébiához [és] Hasábiához és hozzájok atyjokfiai közül tízet.

²⁵ És átmérém nékik az ezüstöt és aranyat és az edényeket, a mi Istenünk házának ajándékait, a melyeket a király és tanácsosai és fejedelmei és minden [Babilóniában] élõ Izráeliták ajándékozának.

²⁶ Kezökhöz mérék pedig hatszázötven tálentom ezüstöt, száz tálentomot érõ ezüst edényeket és száz tálentom aranyat.

²⁷ Húsz arany poharat, melyek ezer dárikot érnek vala, és két szép ragyogású rézedényt, melyek oly becsesek, mint az arany.

²⁸ És mondék nékik: Ti az Úrnak szentei vagytok, ez edények is szentek, és ez az ezüst és arany az Úrnak, atyáitok Istenének önkénytesen adott ajándék:

²⁹ Vigyázzatok azért [reá] és megõrizzétek, míg átméritek a papi fejedelmek, a Léviták és Izráel családainak fejedelmei elõtt Jeruzsálemben az Úr házának kamaráiban!

³⁰ És átvevék a papok és a Léviták az ezüstöt, aranyat és az edényeket súly szerint, hogy vigyék Jeruzsálembe Istenünk házához.

³¹ Elindulánk pedig az Aháva folyóvíz mellõl az elsõ hó tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk; s a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedõ ellenségnek kezébõl ez úton.

³² És megérkezénk Jeruzsálembe, és pihenénk ott három napig.

³³ Negyednap pedig átméretett az ezüst, az arany és az edények a mi Istenünk házában, Merémóth papnak Uriás fiának kezéhez, vele lévén Eleázár, a Fineás fia, és velök Józadáb, a Jésua fia és Nóadia, a Binnui fia, Léviták,

³⁴ Minden szám és súly szerint, s feljegyeztetett az egész súly abban az idõben.

³⁵ A kik pedig megérkeztek a fogságból, a rabságnak fiai, égõáldozatokat vivének Izráel Istenének: tizenkét tulkot egész Izráelért, kilenczvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bakot bûnért való áldozatra, mindezt egészen égõáldozatul az Úrnak.

³⁶ És átadák a király parancsolatait a király helytartóinak, s a vizen túl lévõ helytartóknak, és [ezek ]segíték a népet és az Isten házát.

21  Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:

² Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettõsnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettõ [is] az õ tanítványai közül.

³ Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.

⁴ Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van [ott.]

⁵ Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!

⁶ Õ pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felõl, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.

⁷ Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van [ott]! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy [ott] van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.

⁸ A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.

⁹ Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.

¹⁰ Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.

¹¹ Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.

¹² Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tõle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr õ.

¹³ Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.

¹⁴ Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az õ tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.

¹⁵ Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának [fia:] jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!

¹⁶ Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának [fia], szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Õrizd az én juhaimat!

¹⁷ Monda néki harmadszor [is]: Simon, Jónának [fia], szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor [is] mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

¹⁸ Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.

¹⁹ Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsõíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!

²⁰ Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az õ kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?

²¹ Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint [lészen?]

²² Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy õ megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!

²³ Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?

²⁴ Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekrõl, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az õ bizonyságtétele igaz.

²⁵ De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.