1  Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, [a] [mely] [van] az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

² Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;

³ Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felõl való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten elõtt, a mi Atyánk elõtt:

⁴ Tudván, Istentõl szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva;

⁵ Hogy a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem [isteni] erõkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is; a miképen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek.

⁶ És ti a mi követõinkké lettetek és az Úréi, befogadván az ígét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével;

⁷ Úgy hogy példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívõre nézve.

⁸ Mert nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tõletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.

⁹ Mert azok magok hirdetik felõlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élõ és igaz Istennek szolgáljatok,

¹⁰ És várjátok az Õ Fiát az égbõl, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendõ haragtól.

2  Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;

² Sõt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek [is] hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.

³ Mert a mi buzdításunk nem hitetésbõl [van,] sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:

⁴ Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.

⁵ Mert sem hízelkedõ beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;

⁶ Sem emberektõl való dicsõítést nem kerestünk, sem tõletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.

⁷ De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az õ gyermekeit.

⁸ Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.

⁹ Emlékez[het]tek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

¹⁰ Ti [vagytok] bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elõttetek, a kik hisztek.

¹¹ Valamint tudjátok, hogy miként atya az õ gyermekeit, [úgy] intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.

¹² És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az õ országába és dicsõségébe hív titeket.

¹³ Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az [is]), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.

¹⁴ Mert ti, atyámfiai, követõi lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,

¹⁵ A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket [is] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;

¹⁶ A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bûneiket; de végre utólérte õket az [Isten] haragja.

¹⁷ Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tõletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtõl-szemben láthassunk titeket.

¹⁸ Azért menni [is] akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.

¹⁹ Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok [lesztek-]é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus elõtt az õ eljövetelekor?

²⁰ Bizony ti vagytok a mi dicsõségünk és örömünk.

3  Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tûrhetõk, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,

² És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának [hirdetésében,] hogy erõsítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felõl;

³ Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.

⁴ Mert mikor közöttetek valánk is, elõre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.

⁵ Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tûrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértõ, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?

⁶ Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tõletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felõl, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;

⁷ Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

⁸ Mert szinte megelevenedünk, ha ti erõsek vagytok az Úrban.

⁹ Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elõtt?!

¹⁰ Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.

¹¹ Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!

¹² Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bõségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;

¹³ Hogy erõsekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk elõtt, a mikor eljõ a mi Urunk Jézus Krisztus minden õ szenteivel egyetemben.

4  Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tõlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.

² Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által.

³ Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok;

⁴ Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,

⁵ Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent;

⁶ Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az õ atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk.

⁷ Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.

⁸ A ki azért megveti [ezeket,] nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.

⁹ Az atyafiúi szeretetrõl pedig nem [is] szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek;

¹⁰ Sõt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok;

¹¹ És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek;

¹² Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.

¹³ Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.

¹⁴ Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt.

¹⁵ Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.

¹⁶ Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször a kik meghaltak volt a Krisztusban;

¹⁷ Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

¹⁸ Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

5  Az idõkrõl és idõszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;

² Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jõ el, mint a tolvaj éjjel.

³ Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.

⁴ De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy [az] a nap tolvaj módra lep[het]ne meg titeket.

⁵ Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

⁶ Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

⁷ Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

⁸ Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

⁹ Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,

¹⁰ A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk õ vele.

¹¹ Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.

¹² Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és elõljáróitok az Úrban, és intenek titeket;

¹³ És az õ munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.

¹⁴ Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívûeket, gyámolítsátok az erõteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.

¹⁵ Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.

¹⁶ Mindenkor örüljetek.

¹⁷ Szüntelen imádkozzatok.

¹⁸ Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

¹⁹ A Lelket meg ne oltsátok.

²⁰ A prófétálást meg ne vessétek,

²¹ Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!

²² Mindentõl, a mi gonosznak látszik, õrizkedjetek!

²³ Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestõl; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül õriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

²⁴ Hû az, a ki elhivott titeket és õ meg is cselekszi [azt.]

²⁵ Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.

²⁶ Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással.

²⁷ Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi elõtt.

²⁸ A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.

1  Pál és Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeli gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban:

² Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

³ Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti érettetek, a miképen méltó [is,] mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bõvölködik az egymáshoz való szeretet;

⁴ Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felõl, minden ti üldöztetéstek és szorongattatástok között, a melyeket szenvedtek:

⁵ Bizonyságául az Isten igazságos ítéletének; hogy méltóknak ítéltessetek az Isten országára, a melyért szenvedtek is.

⁶ Mert igazságos dolog az az Isten elõtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, a kik titeket szorongatnak.

⁷ Néktek pedig, a kik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, a mikor megjelenik az Úr Jézus az égbõl az õ hatalmának angyalaival.

⁸ Tûznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.

⁹ A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az õ hatalmának dicsõségétõl,

¹⁰ A mikor eljõ majd, hogy megdicsõíttessék az õ szenteiben, és csodáltassék mindazokban, a kik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.

¹¹ Mivégbõl imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörûséggel, és a hitnek hathatós munkálásával.

¹² Hogy dicsõíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti [is] õ benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelmébõl.

2  Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi õ hozzá leendõ egybegyûlésünkre nézve,

² Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektõl, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk [tulajdonított ]levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.

³ Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem [jön az el addig,] mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bûn embere, a veszedelemnek fia,

⁴ A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.

⁵ Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?

⁶ És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért [csak] a maga idejében fog az megjelenni.

⁷ Mûködik ugyan már a törvényszegés titkos [bûne:] csakhogy annak, a ki [azt] még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.

⁸ És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az õ szájának lehelletével, és megsemmisít az õ megjelenésének feltûnésével;

⁹ A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,

¹⁰ És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az õ idvességökre.

¹¹ És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;

¹² Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.

¹³ Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettõl fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;

¹⁴ A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsõségének elvételére.

¹⁵ Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.

¹⁶ Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelmébõl örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,

¹⁷ Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erõsítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.

3  Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsõíttessék, a miként ti köztetek is.

² És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektõl. Mert nem mindenkié a hit!

³ De hû az Úr, a ki megerõsít titeket és megõriz a gonosztól.

⁴ Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk.

⁵ Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.

⁶ A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tõlünk kapott.

⁷ Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.

⁸ Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.

⁹ Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.

¹⁰ Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

¹¹ Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.

¹² Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük õket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.

¹³ Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.

¹⁴ Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.

¹⁵ De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.

¹⁶ Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr [legyen] mindnyájatokkal!

¹⁷ A köszöntést én Pál [írom] a saját kezemmel, a mi ismertetõ jegye minden levelemnek. Így írok.

¹⁸ A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.