Jézus megmutatkozik a dicsőségében^(A)

²⁸ Körülbelül nyolc nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. ²⁹ Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája ragyogó fehér lett. ^30-31 Ezután két férfi jelent meg, akik Jézushoz hasonlóan ragyogó dicsőségben látszottak. Mózes és Illés volt ez a két férfi, akik Jézussal a szolgálatának befejezéséről beszélgettek vele, amelyet majd Jeruzsálemben teljesít be. ³² Péter és a többiek közben elaludtak. Mikor fölébredtek, látták Jézust a dicsőség ragyogásában, és a két férfit mellette. ³³ Amikor a két férfi már indulni készült, Péter így szólt Jézushoz: „Mester, olyan jó itt! Készítsünk három lombsátrat: neked, Mózesnek és Illésnek!” De Péter nem tudta, hogy mit beszél.

³⁴ Még be sem fejezte, amikor felhő jelent meg, és betakarta őket. A tanítványok nagyon megijedtek, amikor a felhő körülvette őket. ³⁵ A felhőből egy hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit kiválasztottam! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”

³⁶ Miután ez a hang szólt, már csak Jézust látták egyedül. A tanítványok hallgattak a történtekről, és abban az időben senkinek sem mondták el, amit a hegyen láttak.

A megszállott fiút megszabadítja^(B)

³⁷ Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust. ³⁸ A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek, jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem! ³⁹ Időnként egy gonosz szellem ragadja meg, a fiú fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte. ⁴⁰ Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”

⁴¹ Jézus így válaszolt: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozd ide a fiad!”

⁴² Amikor a fiú közelebb lépett, a gonosz szellem a földre dobta, és megrángatta. Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. ⁴³ Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni.

Jézus a közelgő haláláról beszél^(C)

Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak: ⁴⁴ „Jól jegyezzétek meg, amit most mondok! Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják az embereknek.” ⁴⁵ De a tanítványok nem értették, hogy miről beszél. El volt rejtve előlük, ezért nem fogták fel, Jézust viszont féltek megkérdezni.

Ki a legnagyobb?^(D)

⁴⁶ Egyszer a tanítványok egymás között arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közülük. ⁴⁷ Jézus belelátott a gondolataikba, odavitt hozzájuk egy kisgyereket, és maga mellé állította. ⁴⁸ Azt mondta nekik: „Aki ezt a kisgyereket befogadja az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Mert aki a legkisebb közöttetek, az az igazán nagy!”

Aki nincs ellenetek, az veletek van^(E)

⁴⁹ János, az egyik tanítvány ezt mondta: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket, de megtiltottuk neki, mert nem velünk együtt követ téged.”

⁵⁰ Jézus így válaszolt neki: „Hagyjátok, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Jézust nem fogadják be a samáriaiak

⁵¹ Amikor közeledett az idő, hogy visszatérjen a Mennybe, Jézus szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. ⁵² Követeket küldött maga előtt egy samáriai faluba, hogy ott szállást készítsenek neki. ⁵³ A samáriaiak azonban nem akarták befogadni Jézust, mert Jeruzsálembe igyekezett. ⁵⁴ Amikor ezt két tanítványa — Jakab és János — megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod-e, hogy a Mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?”^[a]

⁵⁵ De Jézus feléjük fordult, határozottan figyelmeztette és helyreigazította őket.^{[b] 56} Ezután egy másik faluba mentek.

A léviták városai és legelői

35 Az Örökkévaló szólt Mózeshez, amikor Izráel Moáb síkságán táborozott, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. ^2-3 Ezt mondta: „Rendeld el, hogy amikor majd Izráel népe birtokba veszi területét, akkor adjanak abból a lévitáknak egyes városokat lakóhelyül. A városok körül fekvő legelőket is adják oda nekik, hogy állataikat legyen hol legeltetniük. ⁴ Ezek a legelők a város falától mind a négy égtáj irányában 1 000 könyök^[a] távolságig terjedjenek. ⁵ Mérjétek ki a léviták legelőinek területét: annak keleti oldala legalább 2 000 könyöknyi legyen! Ugyanígy legalább 2 000 könyök hosszú legyen a déli, a nyugati és az északi oldal is. A város maga ennek a területnek a közepén helyezkedjen el.

⁶ A lévitáknak átadott városok közül hatot jelöljetek ki menedékvárosnak, hogy aki véletlenül megöl valakit, ezekbe menekülhessen. Ezen a hat városon kívül még további 42 várost adjatok át a lévitáknak. ⁷ Összesen tehát 48 várost adjatok nekik, a városok körül elterülő legelőkkel együtt. ⁸ Minden törzs adjon a maga területén városokat a lévitáknak. Amelyik törzsnek nagyobb terület jutott, az több várost, amelyiknek kisebb területe van, az kevesebbet adjon”.

A menedékvárosok^(A)

⁹ Ezután az Örökkévaló ismét szólt Mózeshez: ¹⁰ „Mondd meg Izráel népének: Amikor majd átkeltek a Jordánon, Kánaán földjére, ¹¹ jelöljetek ki menedékvárosokat, hogy aki véletlenül megöl valakit, ezekbe menekülhessen. ¹² Ezek szolgáljanak arra, hogy aki véletlenül ölt meg valakit, az a vérbosszúra törekvő rokon elől oda menekülhessen, és ne öljék meg, mielőtt ügyében a közösség ítéletet nem hoz. ^13-14 Összesen hat ilyen várost jelöljetek ki Kánaán földjén: hármat a Jordán egyik oldalán, és hármat a másikon. ¹⁵ Szolgáljanak ezek a városok menedékül Izráel népének és a közöttetek lakó idegeneknek, sőt, az átutazóknak is. Mindazok, akik nem szándékosan ölnek meg valakit, bemenekülhetnek ezekbe a városokba.

¹⁶ Aki megöl valakit, az a következő esetekben nem veheti igénybe a menedékváros védelmét: Ha vasból készült fegyverrel ölt meg egy embert, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. ¹⁷ Ha kővel ütött vagy dobott meg egy másik embert, úgy hogy az belehal, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. ¹⁸ Ha fából készült kézi szerszámmal vagy eszközzel üt meg egy másik embert, úgy hogy az belehal, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. ¹⁹ Ilyen esetekben a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál.

^20-21 Ha valaki gyűlölettől indíttatva kézzel megüti, ellöki, vagy bármivel megdobja társát úgy, hogy az belehal, akkor az illetőt gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. Ilyen esetekben a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál.

²² Azonban, ha valaki véletlenül löki meg társát, vagy véletlenül dobja meg valamivel, ²³ vagy úgy ejt rá egy súlyos követ, hogy nem látta, hogy a másik ott van, de nem voltak ellenségek azelőtt, és nem előre megfontolt szándékkal tette, ²⁴ akkor a közösség ítéljen a tettes és a vérbosszuló rokon között, a fenti rendelkezések szerint. ²⁵ Ha ártatlan a tettes, akkor a közösség mentse ki a vérbosszuló kezéből, és küldje vissza abba a menedékvárosba, amelybe először futott. Lakjon ott, amíg a szent olajjal fölkent főpap meg nem hal, de ne mozduljon ki a városból.

²⁶ Ha mégis kimegy onnan, ²⁷ és a vérbosszuló rátalál, megölheti a tettest. Ilyen esetben a vérbosszuló rokont nem terheli a gyilkosság bűne, ²⁸ hiszen a tettesnek a főpap haláláig a menedékvárosban kell laknia, és csak a főpap halála után térhet vissza a maga birtokára. ²⁹ Ezek a szabályok legyenek a számotokra törvényül nemzedékről nemzedékre, akárhol is laktok.

³⁰ Ha valaki szándékosan meggyilkol egy embert, akkor tanúk vallomása alapján lehet csak halálra ítélni. De ehhez legalább két tanú szükséges, egy tanú vallomása alapján senkit nem szabad halálra ítélni.

³¹ A halálra ítélt gyilkos életéért nem lehet váltságdíjat elfogadni, hanem ki kell végezni az illetőt.

³² Ha valaki véletlenül ölt meg egy embert, azután menedékvárosba futott, attól nem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen otthonába.

³³ Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok! A meggyilkolt ember vére ugyanis tisztátalanná teszi azt a földet, amelyre kiömlött. A kiontott vér miatt nem lehet más váltságdíjat adni, mint annak a vérét, aki a gyilkosságot elkövette. ³⁴ Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok, és amelyen én is lakom! Mert én, az Örökkévaló, Izráel népével együtt lakom”.

A leányági örökösödés birtokrendezése

36 A Gileád-nemzetség családfői a következő kérdéssel fordultak Mózeshez és a törzsek fejedelmeihez (Gileád Manassé fiának, Mákírnak volt a fia, József törzséből):

² Ezt mondták Mózesnek: „Az Örökkévaló azt parancsolta neked, uram, hogy sorshúzással oszd fel a földet Izráel népe között. Ugyanakkor azt is parancsolta, hogy a rokonunk, Célofhád részét oszd ki a leányai között. ³ Ha tehát Célofhád leányai egy másik törzsből való férfihoz mennek feleségül, akkor a birtokukat is magukkal viszik abba a másik törzsbe. Ez esetben azt a birtokot kihasítják a törzsünk területéből, és átcsatolják a másik törzs területéhez. Ezzel viszont a mi törzsünk területe, amelyet sorshúzással kaptunk, csökkenni fog! ⁴ Sőt, még ha elérkezik is az ötvenedik esztendő örömünnepe, a leányok birtoka akkor is annál a törzsnél marad, amelyikbe férjhez mentek. Így a mi törzsünk azt a területet örökre elveszti”.

⁵ Erre válaszul Mózes az Örökkévaló útmutatása szerint a következő rendelkezést hirdette ki Izráel népének: „József törzsének igaza van. ⁶ Így rendelkezik az Örökkévaló Célofhád leányainak ügyében: Ahhoz mehetnek feleségül, akihez akarnak, de egy feltétellel: csakis atyjuk törzsén belül házasodhatnak. ⁷ Tehát Izráel népén belül senkinek az atyai földbirtoka nem kerülhet át másik törzs tulajdonába. Mindenki ragaszkodjon ahhoz a birtokhoz, amelyet a saját törzsén belül kapott. ⁸ Ha pedig egy leány birtokot kap az apjától, akkor csak olyan férfihoz mehet feleségül, aki ugyanabba a törzsbe tartozik. Így Izráel népében mindenki megtarthatja a birtokát. ⁹ Földtulajdon nem kerülhet át egyik törzsből a másikba. Mindegyik törzs tartsa meg a saját földterületét”.

^10-11 Célofhád leányai — Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá — engedelmeskedtek annak, amit az Örökkévaló Mózesen keresztül parancsolt, és atyjuk testvéreinek fiaihoz mentek feleségül. ¹² Valamennyien József fiának, Manassénak törzsén belül házasodtak, így a birtokuk is a saját törzsük területén belül maradt.