Add parallel Print Page Options

25 Az ostoba gyermekek sok bánatot okoznak apjuknak,
    és keserűséget anyjuknak.
26 Megbüntetni az ártatlant,
    vagy megverni a nemes lelkűt,
    nem igazságos.
27 A bölcs megválogatja a szavait,
    az értelmes higgadtan viselkedik.
28 Még az ostoba is bölcsnek tűnik, mikor hallgat,
    és értelmesnek hiszik, ameddig nem beszél.

18 Az önfejű csak saját kívánságát követi,
    és dühösen elutasít minden bölcs tanácsot.
Az ostoba nem hallgat senkire,
    egyre a saját gondolatait mondja.
Amikor az istentelen bejön,
    vele jön a megvetés,
    de hamar követi a szidalom és a gyalázat is.
A bölcs beszéde mély víz,
    a bölcsesség forrása pedig, mint a mélyből feltörő patak.
Nem jó a bűnösnek kedvezni,
    sem az igazat kiforgatni jogaiból.
Az ostobák beszéde veszekedést okoz,
    szájuk büntetésért kiált.

Élet a Szent Szellem által

Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek. Miért nem? Mert én a Krisztus Jézusban élek, és őbenne az Élet Szellemének törvénye uralkodik, amely felszabadított engem[a] a bűn és halál törvénye alól. Így oldotta meg Isten azt, amire a Mózesi Törvény képtelen volt, mivel a régi emberi természet miatt nem volt rá ereje. Isten azonban a saját Fiát küldte el hozzánk, hogy általa leszámoljon a bűnnel. Igen, a Fiú ugyanolyan testben élt a földön, mint amilyenben most mi élünk. Isten ezt az emberi testet, Jézus testét használta fel arra, hogy általa elítélje a bűnt. Így érte el azt, hogy a Törvény jogos követeléseinek meg tudjunk felelni. Mi ugyanis nem a régi természetünket követjük, hanem a Szent Szellem szerint élünk.

Akik a régi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekszenek, amit ez a természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván. Régi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik. Régi természetünk igyekezete tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel az a természet nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének. Ezért akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem képesek Isten tetszésére élni.

Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. 10 Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a testetek ugyan halandó a bűn miatt, a szellem azonban él, mivel Isten befogadott bennünket! 11 Ha pedig annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik, akkor a ti halandó testeteket is fel fogja támasztani a bennetek lakó Szent Szellem segítségével.

12 Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. 13 Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.

14 Mert azok az Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít. 15 Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: „Abba!”[b] 16 Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig valóban azok vagyunk, akkor az örökösei is. Igen, Isten örökösei és Krisztusnak örököstársai vagyunk — de csak akkor, ha együtt is szenvedünk Krisztussal. Akkor pedig vele együtt veszünk részt a dicsőségben is.

Read full chapter

Footnotes

  1. Rómaiakhoz 8:2 engem Néhány görög kéziratban: „titeket”.
  2. Rómaiakhoz 8:15 Abba „Édesapám!” Abban a korban a gyerekek így szólították az édesapjukat.

Fújd meg a sófárt!

„Fújd meg a sófárt, őrszem,
    figyelmeztesd népemet!
Ahogy lecsap a sas a zsákmányra,
    úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára,[a]
mert népem megtörte szövetségemet,
    s tanításomat nem követték!
Kiáltanak majd hozzám:
    »Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!«
De Izráel népe megutálta a jót,
    hát üldözze őket az ellenség!
Királyokat emeltek maguk fölé,
    de nem általam,
vezetőket választottak,
    de nélkülem.
Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek,
    amelyekre pusztulás vár.
Gyűlölöm bika-bálványaidat,[b] Samária,
    haragom fellobbant miattuk!
    Mikor tisztultok meg végre?!
Hiszen ezt a bálványt is
    izráeli mesterember készítette,
    nem Isten az!
    Bizony, ízzé-porrá törnek
    Samária bika-bálványai!

Szelet vetettek, vihart aratnak

Mivel szelet vetettek,
    szélvihart aratnak!
A búza nem hoz kalászt,
    nem lesz belőle kenyér!
S amit mégis terem,
    idegenek falják föl!
Bizony idegenek falják föl
    Izráel népét is!
Úgy lesz Izráel a nemzetek között,
    mint egy haszontalan,
    félredobott cserépedény.”

„Efraim követeket küldött Asszíriába,
    prostituáltakat bérelt szeretőnek,
mint a pusztában kóborló vadszamár,
    amely a maga kívánsága után siet.[c]
10 Bár pénzen szerez magának szeretőket,
    én mégis összegyűjtöm őket
    a nemzetek közül!
De előbb még viselniük kell
    a nemzetek királyának terheit.”[d]

11 „Bűnös oltárokat emelt
    Efraim a bálványoknak,
azután még többet épített,
    hogy még többet vétkezzen.
12 Tehetnék én népem elé
    akár tízezer törvényt is,
    egyiket sem vennék a szívükre!
13 Buzgón hozzák elém az áldozatokat,[e]
    hogy megehessék annak húsát,
de én, az Örökkévaló,
    rá se nézek áldozataikra!
Bűneikre tekintek, s büntetek:
    visszaküldöm Egyiptomba őket!”

14 „Jaj, Izráel elfelejtkezett Teremtőjéről,
    de arra volt gondja,
    hogy palotákat építsen magának,
Júda meg erős városokat emelt.
    De én tüzet zúdítok városaikra,
    s lángok emésztik meg palotáikat.”

Izráel népét száműzetésbe hurcolják

Ne örülj, Izráel,
    ne ünnepelj, mint a nemzetek!
Mert elhagytad Istenedet,
    s más istenekkel paráználkodtál!
Azt kívántad, amit ők fizettek neked
    paráznaságodért
    aratás és cséplés idején.
Hiányozni fog hát mustod és gabonád,
    nem lesz elég borod, sem kenyered.[f]
Nem lakhatsz tovább
    az Örökkévaló földjén, Efraim,
    hanem visszatérsz Egyiptomba!
Asszíria földjén eszik majd
    tisztátalan ételüket!
Nem hozol többé
    az Örökkévalónak italáldozatot,
nem fogad el kezedből
    többé áldozatokat.
Ha mégis áldozol, az tisztátalan,
    mint a halotti tor kenyere:
aki eszik belőle,
    maga is tisztátalanná lesz.
Kenyered csak étvágyadnak szolgál,
    az Örökkévaló házába
    többé be nem viheted!
Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein?
    Száműzetésetek földjén
    hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?
Akik közületek túlélik a pusztítást,
    azokat Egyiptom nyeli el,
    és Memfiszben[g] temetik el őket.
Ezüstkincseiket csalán növi be,
    elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.

Izráel elutasítja az Örökkévaló prófétáit

Bizony, elérkezett a büntetés napja,
    a bosszúállás ideje elérkezett,
    meg fogja tudni Izráel!
Hiába mondod, Izráel:
    „Bolond minden próféta!
    Őrült a szellem embere!”
Megbüntet téged az Örökkévaló
    sok gonoszságodért,
    bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!
Pedig Istenem állította őrségbe
    Efraim fölé a prófétát,
    akinek ők csapdát állítanak!
Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele,
    még Istenem házában is.

Megromlott Efraim, mélységesen,
    mint Gibea napjaiban!
De az Örökkévaló is megbünteti őket,
    nem felejti el gonosztetteiket!

Átpártolt népem a bálványokhoz!

10 „Mint szőlőfürtöt a pusztában,
    úgy találtam Izráelt.
Mint először érő fügéket a fán,
    úgy láttam őseiteket!
De átpártolt[h] népem Baál-Peórhoz,
    annak a szégyenletesnek adták magukat!
Utálatossá lettek, mint bálványaik,
    amelyeket megszerettek!
11 Elszáll hát Efraim dicsősége,
    mint a madár!
Nem lesz többé sem fogamzás,
    sem terhesség, sem szülés!
12 Még ha fel is nevelnék gyermekeiket,
    én megfosztom őket fiaiktól,
    egyet sem hagyok!
Bizony, jaj lesz nekik is,
    amikor elhagyom őket!”

13 Olyannak láttam egykor Efraimot,
    mint a szépen épült Tírusz városát,
de most ki kell szolgáltatnia
    fiait az öldöklésnek.
14 Jaj, Örökkévaló, adj nekik
    — de vajon mit is? —
    meddő méhet és kiszáradt emlőket!

Kiűzöm házamból népemet

15 „Minden gonoszságuk
    meglátszott Gilgálban,
    ott kezdtem meggyűlölni őket!
Gonosztetteik miatt
    kiűzöm házamból népemet,
s többé nem szeretem őket,
    mert fejedelmeik mind lázadók.
16 Súlyos csapás érte Efraimot,
    gyökere már kiszáradt,
    nem terem többé gyümölcsöt!
De még ha teremnek is,
    ha születnek is gyermekei,
    megölöm őket is, kíméletlenül.”

17 Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra,
    hát Istenem sem fog törődni velük.
Messzire űzi az Örökkévaló a népét,
    s vándorok lesznek a nemzetek között.

Footnotes

  1. Hóseás 8:1 az Örökkévaló házára Ebben az esetben valószínűleg nem a Templomot jelenti, hanem egész Izráel népét és földjét.
  2. Hóseás 8:5 bika-bálványaidat Amikor Izráel elszakadt Júdától, Isten határozott tiltása ellenére arany bika-bálványokat állítottak föl Dán és Bétel városokban, s attól kezdve azokat imádták. Lásd 1Kir 12:26–33.
  3. Hóseás 8:9 A 9. vers valószínű háttere: Efraim (Izráel), vagyis az északi királyság Asszíria támogatását ajándékokkal és adófizetéssel igyekezett biztosítani, de egyúttal átvette az asszír bálványistenek tiszteletét is.
  4. Hóseás 8:10 mégis… terheit Vagy: „mégis megtartom őket, de egyre kevesebben lesznek a nemzetek királyának terhe miatt”.
  5. Hóseás 8:13 Buzgón… áldozatokat Ez a rész az eredeti szövegben nehezen érthető.
  6. Hóseás 9:2 Az 1–2. vers valószínű háttere: Izráel népe olyan bálványokat imádott, amelyektől a bőséges termést és gyermekáldást várták.
  7. Hóseás 9:6 Memfisz Egyiptomi város.
  8. Hóseás 9:10 átpártolt Az egyik olyan eset, amikor Izráel népe a pusztai vándorlás során bálványimádásba esett. Lásd 4Móz 25:1–5.