Jób 17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
17 „Szellemem teljesen összetörted!
Napjaim elfogytak,
készen a sír, amely elnyel engem!
2 Barátaim körülvettek, mind engem gúnyolnak,
csak nézem, mily kegyetlenül vádaskodnak.
3 Istenem, csak te támogass engem,
csak te állj ki mellettem!
Hiszen nincs senki más,
aki értem kezeskedne!
4 Barátaim elméjét bezártad,
ezért nem értenek meg engem.
Ne engedd hát, kérlek,
hogy szavaik legyőzzenek!
5 Az ember inkább a gyermekeit hanyagolja el,
de megsegíti bajba jutott barátját.
Barátaim pedig most ellenem fordultak!
6 Mindenki rajtam gúnyolódik,
sőt, arcomba köpnek!
7 Alig látok a sok sírás miatt,
tagjaim elsorvadtak,
elfogytam, mint az árnyék.
8 Az igazak ezt látva elborzadnak,
az ártatlan pedig a bűnös ellen fordul.
9 De az igaz mégis ragaszkodik útjához,
az ártatlan megerősödik.
10 Hát jöjjetek csak újra, barátaim,
mutassátok meg, mit vétettem!
Úgysem találok köztetek bölcset!
11 Életem már úgyis odavan!
Terveimből már nem lesz semmi!
Dédelgetett reményeim
12 a nappal helyére az éjszakát hozzák,
s a világosság helyére a sötétséget.
13 Mert a holtak hazájába kívánkozom,
a sötétségben vetek ágyat magamnak!
14 Azt mondom a sírnak: »Te leszel apám«,
s a férgeknek: »Ti vagytok nővéreim és anyám!«
15 Ugyan hol van még számomra remény,
és ha van is, ki törődik vele?!
16 Vajon reményem is velem együtt hal meg?
Vajon az is átmegy a holtak kapuján?
Együtt szállunk alá a porba mindketten?”
Jób 17
Hungarian Károli
17 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center