János 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A kánai lakodalom
2 Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. 2 Meghívták Jézust és a tanítványait is. 3 A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!”
4 Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.”
5 Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!”
6 Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz[a] szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért.
7 Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat.
8 Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!”
A szolgák így is tettek. 9 A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt, 10 és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?”
11 Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.
12 Ezután Kapernaumba ment anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Jézus kikergeti a kereskedőket a Templomból(A)
13 Közeledett már a júdeaiak páska ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe. 14 Látta, hogy a Templom udvarában marhákat, juhokat, galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál. 15 Ekkor felragadott néhány kötelet, azokat marokra fogta, mint egy korbácsot, és kizavarta a kereskedőket a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és asztalaikat felborította. 16 A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek el ezeket! Ne tegyétek Atyám házát piactérré!”
17 Tanítványainak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja:
„Templomod iránti féltékeny, szenvedélyes szeretet emészt engem.”[b]
18 Egyes júdeaiak, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodás jelet annak bizonyítására, hogy jogod van ilyeneket tenni!”
19 Jézus ezt felelte: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!”
20 Erre azok így válaszoltak: „Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!”
21 De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt. 22 Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.
23 Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. 24 Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket. 25 Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket.
Notas al pie
- János 2:6 szertartásos tisztálkodás A zsidó vallási szokások szerint étkezés előtt, a Templomba való belépés előtt, és egyéb különleges alkalmakkor szertartásosan kezet kellett mosni.
- János 2:17 Idézet: Zsolt 69:9.
János 2
Hungarian Károli
2 És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.
3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6 Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,
10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.
12 Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15 És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
17 Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.
18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21 Õ pedig az õ testének templomáról szól vala.
22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az õ tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat,
25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center