1 Mózes 7:1-9:17

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Az özönvíz kezdete

7 Azután az Örökkévaló szólt Nóénak: „Jöjj be a bárkába családoddal együtt, mert téged találtalak igazságosnak ebben a nemzedékben! ² A tiszta állatok fajaiból hozz magaddal hét párt, a tisztátalan fajokból pedig egy-egy párt — hímet és nőstényét! ³ Az égi madarakból is hozz magaddal hét párt — hímet és nőstényét! Hozd be őket, hogy ezek a fajok ne pusztuljanak ki, hanem megmaradjanak a földön! ⁴ Mert hét nap múlva nagy esőt küldök a földre: negyven nap és negyven éjjel szüntelen zuhogni fog. Elpusztítok és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”

⁵ Nóé mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

⁶ Az özönvíz idején Nóé 600 éves volt. ⁷ A fiaival, feleségével és a fiai feleségeivel együtt bement a bárkába az özönvíz elől. ^8-9 Nóé engedelmeskedett Isten parancsának, és magával vitt a bárkába a tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a kisebb szárazföldi állatok fajaiból is egy-egy párt — hímet és nőstényét.

¹⁰ Hét nap múlva az özönvíz valóban rátört a földre. ¹¹ Nóé életének 600. évében, a második hónap 17. napján felhasadt a föld, és a nagy mélység vizei mindenhol feltörtek a föld méhéből. Ugyanekkor meghasadt az égboltozat is: ¹² ettől kezdve negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül zuhogott az eső.

¹³ Ezen a napon Nóé és a fiai: Sém, Hám és Jáfet, azután Nóé felesége és fiainak feleségei beszálltak a bárkába. ^14-16 A bárkában ott voltak velük az állatok is: mindenféle kisebb és nagyobb szárazföldi vadállat, háziállat, madár és egyéb szárnyas állat — minden fajból páronként egy hím és egy nőstény. Mindezek az állatok, amelyekben az élet lehelete volt, Nóéval együtt bementek a bárkába, ahogyan Isten megparancsolta. Amikor már mindannyian belül voltak, az Örökkévaló bezárta Nóé mögött a bárka ajtaját.

¹⁷ Az áradat egyre csak növekedett, és a negyvenedik napon fölemelte a bárkát, amely ettől kezdve lebegett a víz színén, magasan az elborított föld felett. ^18-19 Az özönvíz egyre hatalmasabb lett a földön, egyre csak áradt, és végül már a föld legmagasabb hegyeit is elborította. A bárka pedig a vízzel együtt fölemelkedett, és úszott a víz színén. ²⁰ Miután a víz a hegyeket elborította, még további 15 könyöknyit^[a] áradt.

²¹ Ezért az özönvízben minden szárazföldi állat elpusztult: madarak, háziállatok, kis és nagy vadállatok, valamint az összes ember is. ²² Aki és ami a szárazföldön élt, s orrában az élet lehelete volt — mind belefulladt az özönvízbe. ²³ Így törölte el a földről Isten az összes élőt: embereket és nagyobb állatokat, égi madarakat és kisebb állatokat egyaránt. Egyedül csak Nóé maradt életben, és mindazok, akik vele voltak a bárkában.

²⁴ Az özönvíz 150 napon keresztül erőt vett a földön, és teljesen elborította az egész szárazföldet.

Az özönvíz vége

8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. ² Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. ³ A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. ⁴ A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. ⁵ Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.

⁶ Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, ⁷ és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.

⁸ Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. ⁹ De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. ¹⁰ Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. ¹¹ Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. ¹² Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.

¹³ Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. ¹⁴ A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.

¹⁵ Akkor Isten szólt Nóénak: ¹⁶ „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! ¹⁷ Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” ¹⁸ Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. ¹⁹ Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.

Nóé hálaáldozata

²⁰ Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. ²¹ Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.

Isten szövetséget köt Nóéval

9 Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait:

⁸ Majd ezt mondta Isten Nóénak és a vele lévő fiainak:

⁹ „Nézzétek! Én magam kötök most szövetséget veletek, és összes utódaitokkal, ¹⁰ meg az összes állattal, amely veletek van — madarakkal, háziállatokkal, vadállatokkal, mindazokkal, amelyek a bárkából kijöttek, és amelyek majd ezután fognak élni a földön. ¹¹ Megígérem nektek: többé nem irtom ki az összes földi élőlényt vízáradattal, többé nem pusztítom el a földet özönvíz által.

¹² Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötöttem veletek, és az összes jövendő nemzedékkel, meg a veletek lévő állatokkal, és azok jövendő nemzedékeivel: ¹³ a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem. ¹⁴ Ezentúl, amikor felhővel borítom be az eget, és feltűnik rajta a szivárvány, ¹⁵ emlékezni fogok szövetségemre, amelyet veletek és az összes földi élőlénnyel kötöttem: hogy a vízáradat soha többé nem növekszik minden élőlényt elpusztító özönvízzé. ¹⁶ Mikor feltűnik az égen a szivárvány, látni fogom, és emlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött a földön élő emberekkel és állatokkal. ¹⁷ Nézzétek! Ez a szivárvány! Ez a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az állatokkal kötöttem!”