Add parallel Print Page Options

Hámán a zsidók teljes kiirtását tervezi

Történt ezek után, hogy Ahasvérós király magas tisztségre emelte az agági Hámánt, Hammedátá fiát. Magasabb rangot és nagyobb felhatalmazást adott neki, mint az összes többi előkelő vezetőnek. Azt is megparancsolta, hogy Hámán előtt hajoljon meg a király minden szolgája. A királyi udvarban minden tisztségviselő valóban letérdelt és meghajolt Hámán előtt — egyetlen kivétellel. Márdokeus nem akart sem meghajolni sem leborulni Hámán előtt. A királyi tisztviselők kérdőre vonták emiatt: „Te miért nem engedelmeskedsz a király parancsának?” — kérdezték tőle.

Ez naponta megismétlődött, de Márdokeus továbbra sem hallgatott rájuk. Végül az udvari emberek jelentették ezt Hámánnak. Szerették volna látni, hogy Márdokeus — aki elmondta nekik, hogy zsidó származású — tudja-e igazolni a viselkedését Hámán előtt. Hámán szörnyű haragra lobbant, amikor látta, hogy Márdokeus valóban nem térdel le, és nem borul le előtte. Meg akarta öletni Márdokeust, de mikor megtudta róla, hogy zsidó származású, még továbbment. Elhatározta, hogy Márdokeussal együtt annak egész népét is kiirtja a király birodalmának teljes területéről.

Sorsvetéssel akarta megállapítani, hogy terve végrehajtására melyik a legkedvezőbb nap és hónap. Így hát Hámán jelenlétében elvégezték a sorsvetést, vagyis a „pur”-t, és az a tizenkettedik (Adár) hónap egyik napját jelölte ki. Mindez Ahasvérós király uralkodásának tizenkettedik évében, az első (Niszán) hónapban történt.

Azután Hámán ezt mondta a királynak: „Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él birodalmad minden tartományában. Különleges törvényeik és szokásaik eltérnek minden más népétől. A király törvényeinek sem engedelmeskednek, ezért hasznosabb lenne megszabadulni tőlük. Ha a király is úgy látja jónak, adjon ki rendeletet, hogy ezt a népet pusztítsák el, én pedig átadok tízezer talentum[a] ezüstöt a kincstári tisztviselőknek, hogy helyezzék el a kincstárban.”

10 A király ekkor lehúzta ujjáról a birodalmi pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének. 11 „Csak tartsd meg az ezüstöt, azzal a néppel pedig tégy, amit akarsz!” — mondta neki.

12 Az első hónap 13. napján összehívták a király írnokait. Hámán parancsa szerint megírták a leveleket a király kormányzóinak, a tartományok helytartóinak, a népek vezetőinek, a birodalom minden egyes tartományának megfelelő nyelveken. A rendeletet Ahasvérós király nevében írták, és az ő gyűrűjével pecsételték le.

13 Azután futárok vitték szét a király parancsát a birodalom minden tartományába. E szerint a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napján meg kell ölni, el kell pusztítani, és meg kell semmisíteni a tartományban kivétel nélkül minden zsidót: öregeket és fiatalokat, gyermekeket és asszonyokat egyaránt. A megöltek összes vagyona pedig szabad prédának számít, amelyet bárki elvehet.

14 Ezt a királyi parancsot törvényként hirdették ki minden tartományban, és tudatták minden néppel, hogy készüljenek fel arra a napra. 15 A futárok sietve útnak indultak, és a törvényt Súsán városában is kihirdették. A király és Hámán leültek inni, de a város lakossága felháborodott, zavar és félelem támadt.

Footnotes

  1. Eszter 3:9 tízezer talentum Mai mértékkel kb. 360 t.

Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá õt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának.

És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán elõtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borult le.

Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát?

Lõn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy õ zsidó.

És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le elõtte, megtelék Hámán haraggal.

De kevés volt elõtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét.

Az elsõ hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán elõtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja.

És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az õ törvényei különböznek minden nemzetségtõl, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni õket.

Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy õk elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.

10 Akkor lehúzá a király az õ gyûrûjét a maga kezérõl, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.

11 És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik.

12 Elõhivatának azért a király irnokai az elsõ hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az õ nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyûrûjével.

13 És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják.

14 Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon.

15 A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.