Zsoltárok 72-73
Hungarian Károli
72 Salamoné.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.
5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.
6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.
13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;
14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.
15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.
16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.
18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!
20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
73 Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Rómaiakhoz 9:1-15
Hungarian Károli
9 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltõl valók;
7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idõ tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbõl, hanem az elhívótól,
12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.
14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é [ez] az Istentõl? Távol legyen!
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
Read full chapter