Zsoltárok 50
Hungarian Károli
50 Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Zsoltárok 53
Hungarian Károli
53 Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
2 Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
3 Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?
4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket.
7 Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!
Zsoltárok 60
Hungarian Károli
60 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.
Zsoltárok 75
Hungarian Károli
75 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;
8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.