Zsoltárok 36-39
Hungarian Károli
36 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
13 Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
37 Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.
2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.
6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.
14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;
15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.
17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.
23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.
26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.
27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.
38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.
40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.
38 Dávid zsoltára emlékeztetõül.
2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!
23 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
39 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.
3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.
13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.
14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!