Zsoltárok 148-150
Hungarian Károli
148 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Urat az égbõl; dicsérjétek õt a magas helyeken!
2 Dicsérjétek õt angyalai mind; dicsérjétek õt minden õ serege!
3 Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai!
4 Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
5 Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk.
6 Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.
7 Dicsérjétek az Urat a földrõl: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!
8 Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik;
9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok;
10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
12 Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel:
13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül; az õ dicsõsége égre-földre [kihat!]
14 És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
149 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje õt a kegyesek gyülekezete!
2 Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében: Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban!
3 Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
4 Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg.
5 Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
6 Isten-dicsõítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben;
7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!
8 Hogy lánczra fûzzék királyaikat, fõembereiket pedig vas-bilincsekbe.
9 Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsõség ez az õ minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!
150 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek Istent az õ szent helyén; dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán!
2 Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint!
3 Dicsérjétek õt kürt-zengéssel; dicsérjétek õt hárfán és cziterán;
4 Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával;
5 Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal.
6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!
1 Korintusi 15:29-58
Hungarian Károli
29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom,] mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?
36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.
39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.
41 Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.
42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.
44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45 Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.
46 De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.
47 Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.
48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56 A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény.
57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58 Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Read full chapter