Zsoltárok 120-132
Hungarian Károli
120 Grádicsok éneke.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!
3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]
121 Grádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.
4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!
5 Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7 Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
8 Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
122 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!
7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
123 Grádicsok éneke.
Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
124 Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
125 Grádicsok éneke.
A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.
3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
5 A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!
126 Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6 A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.
127 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.
2 Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
4 Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.
5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
128 Grádicsok éneke.
Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az õ útaiban jár!
2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
3 Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!
129 Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
6 Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.
7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.
8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
130 Grádicsok éneke.
A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!
2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!
3 Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!
8 Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.
131 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;
2 Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
132 Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.