Zsoltárok 115-118
Hungarian Károli
115 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
8 Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
116 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
117 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!
2 Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!
118 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket.
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket.
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14 Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.
15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!
20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22 A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!
23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!
24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt!
26 Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
27 Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!